Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-298

298. országos ülés november 5.1877. 117 viszonyait is. Nem akarok katastrophákat említeni, mert az minden országot érhet; ámbár Bécs a múlt időben gyakran volt annak kitéve, és meg­lehet, a jövőben is gyakrabban lehet kitéve, mint Budapest. Hanem tegyünk fel egy más esetet, hogy Magyarország ezen kiegyezési törvények által te­remtendő állapotot tűrhetetlennek találván, igye­kezni fog tiz év előtt is annak felbontására, vagy meglehet, azért fog igyekezni, hogy legalább tiz év múlva szűnjék meg. Mi biztosit bennünket ezen törvényjavaslat mellett, ha megkezdődik azon Köz­gazdasági küzdelem, amelytől pedig — látjuk, hogy ezen közös bank neutrális fog maradni, és nem fogja-e Ausztria érdekében megfeszíteni a hurkot, melyet most nyakunkra vet? (Helyedé? bal felöl.) De tegyünk fel egy mindennap előfordulható ese­tét : hátha a bank az alapszabályok különböző ér­telmezésére támaszkodva, a mi kárunkra és Ausz­tria javára jár el ? Ha önálló bankkal volna dolgunk, vagy olyan­nal, melynek fedezete itt van nálunk, akkor a kor­mány egy pillanat alatt rendbehozhatná a dolgot, és a bank kereshetné birtokon kivül választott bíróság előtt jogát; addig a magyar hitel és for­galom várhatna. Tehát még garantiával sem bír ezen közös bankszabályzat, már pedig amely al­kotmány garantiával nem bír, az átalános elisme­rés szerint nem is alkotmány. És ily bank miatt kell nekünk áldozatokat hozni, ós a keserűség poharát megtölteni azáltal, hogy a 80 millió adós­ságból egyrészt elvállalunk? En ezt, t. ház. bő­vebben fejtegetni nem akarván, egyszerűen bírá­laton aluli dolognak jetentem ki. Falk t. képvi­selőtársam minapi nagy beszédében egy végső érvet hozott fel a csalódásról, mely más szavak­kal annyit jelent, hogy fogadjuk el azt a keveset, mert hátha még kevesebbet fogunk kapni. Ezen elv, t. ház, a magán viszonyok közt lehet igen hasznos, hanem a politikában ez a lemondás elve. A hol erő nincs, ott nincs életképesség; a hol bizalom nincs az erőben és a küzdelem győ­zelmében, ott megszűnik a fejlődés, megszűnik minden haladás, és beáll a hanyatlás. S miután én Magyarország életképességében hiszek, miután meggyőződésem az, hogy hazafiúi feláldozás nél­kül nehéz viszonyok közt államok fenn nem tart­hatók, azért én ellentmondok minden oly compro­missumnak, melyet a küzdelemtől való félelem sugall és a lemondás elfogadtat, s azért én ezen az ország érdekét ki nem elégítő, de minden te­kintetben veszélyeztető osztrák-magyar törvényja­vaslatot el nem fogadom, hanem szavazok Ohorin képviselő ur különvéleményére. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ragályi Sándor: T. képviselőház! Nem sokára ugy leszünk, hogy hét sváb egy nyúl ellen. (Derültség a halon.) Azaz, hogy nem jól mondtam, hét magyar egy osztrák-magyar ellen, (Derültség a baloldalon) De nem tehetünk róla, hogy oly kevesen szóltak és kevesen szálltak a síkra, Mi tehát mindig ugyanazok ellen intézzük a támadást. Elkezdem Falk Miksa képviselő úrral, ki nincs itt. Ugy látom, hogy egyáltalában nin­csenek itt, a kik szóltak, mert azt tartják, a kö­teles dolgot, leráztam a nyakamról, tehát elmehe­tek. Pedig szeretném, ha itt volnának, Falk kép­viselő ur igen correcten és igen szakórtőleg nyilatkozott, s kötelezettségének egészen megfelelt. (Derültség a balon.) Azt hiszem, hogy még azok az igazi szaktudósok is, a bécsi bank notabilitá­sai szintén meg vannak vele elégedve. De mivel már igen sokan foglalkoztak vele, olyanok, kik a bankcsinálás mesterségét jobban értik mint én, (Derültség) én, azzal vennék tőle bucsut, ha itt volna, hogy ha te ütöd az ón zsidómat, ütöm én a te zsidóidat itt és Lajtán tul. (Nagy derültség.) Aztán következik,, második helyen Prileszky Tádé képviselő ur. 0 sincs itt, (Derültség a bal­oldalon) pedig köszönetemet akartam neki nyil­vánítani, hogy álláspontunkat tekintve eljárásunkat ezen kérdésre nézve correctnek nyilvánította. En hálásabb akarok lenni iránta, mint pártja, — mél­tóztassék majd ezt neki megmondani, (Derültség) mert midőn pártja hanyatthomlok rohant Falk Miksa képviselő úrhoz, meg azután Márkus István képviselő úrhoz: hát neki senkisem nyújtotta ke­zét. (Elélik derültség a baloldalon.) Ha itt volna, megsúgnám neki: miért haragudtak meg reá párt­hívei. Azért haragudtak meg, hogy amit mi mindig beszélünk, kimondta, hogy micsoda nagy különbség van 187-2. és 1877. közt. Ezt elismerte, mert azt mondta, hogy roppant nagy a különbség 1872. és 1877. közt. Hanem beszédében egyet nem értettem. Felhívta a képviselőházat, hogy bámulja a kor­mány bátorságát, Ezt nem értem azért, mert nem indokolta. Én ki akarom egészíteni: bámuljuk a kormány bátorságát azért, hogy oly törvényjavas­latot mert a képviselőház elé terjeszteni, a mely az ország vitális érdekeivel hanyathomlok ellenkezik és ezért r a felelősséget magára vállalta. így már értem. Én a t. képviselő urnák beszédét egészen végig hallgattam, és mindjárt akkor kivonatot is csináltam belőle. A t. képviselő ur Lukács Béla képviselőtársam beszédét kötetlen prózának nevezte, az én kivánatom meg kötött rim. így hangzik : Szél ellen nem lehet .... s a többi, — add meg magad juhász-geczi. (Mozgás.) A szélső jobbnak általam igen t. két szónoka azon párthoz tartozik, a mely itt közöttünk leg­inkább képviseli a lovagiasságot és ez rendén van. Noblesse obiige. E tekintetben ón elismerésemet nyilvánítom, de meg nem foghatom, hogy őket, a kik oly régi múltból származnak: mi vonja azon modern bicskásokhoz r ott a Lajthán tul. (Derült­ség a, baloldalon.) Én szerettem volna, ha meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom