Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-298
298. országos illés noYemfcer &, 1877. 115 Maradna tehát csak a negyedik disagió az osztrák bankjegyekkel szemben ; de legyen bár ez a disagió többféle, számítsuk ide az arannyal és ezüstéi szemben, és mondjuk, hogy legyen három vagy négy, arra figyelmet kérek itt, hogy az osztrák bankjegynek mindig ugyanannyi disagiója lesz mint a magyarnak, e tekintetben tehát az állapot tökéletesen egy. Ha ez igy van, akkor azt kérdem a t. előadó úrtól, hogyan van az, hogy az osztrákok akkor, mikor a cartell-bankot viszszautasitották, melynek folytán ők ugyan annyi disagiónak és ebből támadható zavaroknak, veszedelmeknek és complicatiónak lehettek volna kitéve, hogy ők attól nem féltek"? Azt hiszem, hogy vagy nem állnak e rémek, a mint azokat élőnkbe adja; vagy ha igen, akkor a nemzeti bank azon perczben, midőn észre veszi, hogy mi a disagiótói meg nem ijjedve, a magyar önálló bankot mégis felakarjuk állítani: ő maga kérné ós kérte volna, a carte! I szerződésmegkötését. De bár mennyi Ieg) T en ez az agió, azért gyakorlati életben mindig csak egygyel lesz dolgunk, még pedig a külföldi forgalommal szemben az ezüst vagy arany irányában, Ausztriával szemben azon disagióval, mely lebetőkép a magyar és osztrák bank közt létezik. De hát miért akadályozná ez utóbbi a mi forgalmunkat Ausztria irányában, midőn ennek hullámzása alkalmasint sokkal kisebb lesz. mint a nemes fémek közti agiónak hullámzása, bár a múlt időkben tapasztaltuk, mely mindamellett a külfölddel és különösen Németországgal a sokkal nagyobb összeköttetést és forgalmat nem akadályozta. Hisz vannak más országok is, melyeknek rendezetlen valutájuk van, például Olaszország, Amerika: maholnap több is lehet, itt van Románia, meglehet talán még Törökország és Szerbiában is lehet papírpénz. — Oroszországnak különben is van — lehetséges, hogy igen sok oly állammal leszünk körülvéve, melyekkel kereskedelmi összeköttetésben fogunk állni, a melyeknek mindegyike más disagióval fog birni. De azért mindegyik alapja egy és ugyanaz, t.. i. fokmérője a nemes fém s mindaddig, míg az árfolyamnál megbízható börzei följegyzések léteznek: ezek a kereskedelmi összeköttetést complicálni nem fogják. Ezeket csak mint lehetőséget hoztam fel, a nélkül, hogy a disagió! coneedálni hajlandó volnék. Egyébiránt nem is az a főkérdés, lesz-e disagió, vagy nem ; hanem az a kérdés, hogy a disagió oly nagy ok-e. amely miatt az önálló magyar jegybank minden előnyéről le kelljen mondani. Azt mondja a bankügyi bizottság előadója, hogy ez akadályozza a forgalmat. Én megengedem, hogy ezt bizonyos mérvben akadályozza, talán oly mérvben, mint az országúton található kavicsok akadályozzák a kényelmesebb közlekedést, amelyek miatt azonban még sem fogunk akarni a kövezetutról lemondani és a kövezetlen, gyakran feneketlen útra térni. Itt is hasonló az eset, mert nem ugy áll a dolog, hogy a két bankintézet között, amelyek között választanunk kell, csak a disagió a különbség, és azok különben tökéletesen egyenlőek; hanem ugy áll a dolog, hogy az egyik oldalon a banknak minden előnye áll, a másik oldalon pedig a disagió vesztesége van és akkor a választás nem nehéz. A választás körülbelül olyan, mint azon afrikai szerecsen választása, aki tiszta aranyért színes üveget cserél. Egyébiránt, ha volna is ilyen disagió. ennek mérve mindig igen csekély lehet. Az már fel volt említve, különösen Lichtenstein József t. barátom által, hogy 1848-ban is az osztrákok szívesen fogadták a magyar bankjegyet, és én hozzáteszem, hogy itt Budapesten 1849. júniusban a medárdvásár alkalmával 5% volt a disagió a magyar állambankjegyek ós az osztrák állambaukjegyei között. Ez pedig történt akkor, amikor a két állam közötti viszonyok kardélére voltak állítva, mikor a muszka betörés küszöbön állt, mikor az osztrák nemzeti banknak törvényes bankalapja részben legalább meg volt, a magyar államjegyeket pedig más, mint az önzetlen hazafiság nem fedezte. Ha tehát akkor és akkor is csak 5% lehetett a disagió, akkor meg vagyok győződve, hogy normális viszonyok között ezen disagió a legroszabb esetben is egy-két perezentnél magasabbra nem fog emelkedni. De ha valaki még ezt is sokalná, akkor, hivatkozva az agiónak mindnyájunk által ismert történetére, — bátran azt mondhatjuk, hogy: „alios ego vidi ventos." Nincs tehát ok, t. ház, hogy a disagió félelme miatt az önálló bankról lemondjunk és ugy látszik, hogy érzik érvelésük elégtelenségét ugy a t. előadó ur, mint más kormánypárti szónokok is, s annáifogva arra törekedtek, hogy az önálló magyar banknak minden előnyét davalváljak és mintegy elhitessék a nemzettel, hogy az az önálló bank nem oly fontos valami, ami azon sok port megérdemelné, amelyet amiatt felvertek. Azt mondja a bankügyi bizottság t. előadója Chorin t. barátom különvéleményére felelve, hogy azon tétele, miszerint Magyarország jogosítva van a banktól annyi bankjegyet követelni, amennyi a reális hiteligények kielégítésére szükséges; igen veszedelmes, még pedig azért, mert szerinte a hitteligények reaíizását nehéz megbírálni s igy tehát könnyen tulságokba eshetünk. Ezáltal csak óvatosságra akar inteni bennünket és magát a tételt directe meg nem ezáfolja, hanem magyarázza tovább a dolgot és azt mondja, hogy ezt nehéz megítélni, mert azon mennyiségmérőt, — amely az 15*
