Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-298

29§i országos Illés irovember B. 187T. X07 Kállay Béni képviselőtársam uuicum-nak nevezte a mi eszménket, unicumuak, a melyre sehol a világon példa nincsen és nem is volt, hozzátévén, hogy egy ily bank lehetetlen, hogy bizodalmat hitelt érdemeljen, mert már felállításához a szükséges tapasztalati adatok hiányoznak. Hát nem unicum-e vajon uraim azon banktervezet, a mely előttünk fekszik és hogy többet mondjak: nem unicum-e a maga nemében maga az 1867. évi közösügyes alku? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nincsenek tapasztalati adataink ? Fájdalom nagyon is nagy bőségében vagyunk. Hogy más példákat ne idézzek: ott van az osztrák nemzeti bank, mely közel 30 esztendeje kónyszerforgalmu jegyeket ad ki, melynek tapasztalatai tehát hasznunkra fordíthatók. A másik ellenvetés a disagioból merittetik. Azt mondják, hogy egy kényszerforgalmu magyar bank jegyei lehetetlen hogy elkerüljék az árkülömbséget nemcsak az arany és ezüst, nemcsak a külföld irányában, hanem az osztrák nemzeti bankjegyeivel valamint az államjegyekkel szemben is. Hogy az arany és ezüst mindenesetre drágább lesz mint a magyar bankjegyek, hogy a külföldnek készfizető bankok által kiadott jegyei szintén becsesebbek, drágábbak lesznek mint a kényszerforgalmi magyar bankjegyek: az igen természetes, az magától értetik; de hát ez által a helyzet nem fog változni: az osztrák nemzeti bank által kiadott jegyek ugyanazon hátrányban részesülnek. Hogy pedig az osztrák nemzeti bank által kiadott jegyek irányában is mulhatlanul árcsökkenést fog szenvedni a magyar bankjegy, az egyátalánfogva nincs bebizonyítva és ha, a mint azt a különvéleményben Helfy t. barátom kifejtette, a magyar bank hasonló szilárd alapokra lesz fektetve, akkor nézetem szerint ezen árkülömbség nem is fog előállani. A mi pedig az államjegyeket illeti, Falk Miksa t. képviselőtársam azzal indokolta azon nézetét, mely szerint ezen államjegyek is mindenesetre nagyobb árkelettel fognak birni, mint a magyar bankjegyek, mert úgymond, az államjegyek a monarchia mindkét államában elfogadtatván, keresettebbek lesznek s ennélfogva értékök is nagyobb leend. E szerint a t. képviselő ur a pénzjegyeknek becsét, értékét ugy látszik csakis azon területtől teszi függővé, melyen azok forgalomban vannak; holott az én nézetem szerint az ily jegyeknek hitele, értéke azon biztosítéktól függ, a melyen azok kiadattak, másrészről pedig azon bizalomtól, mellyel azok iránt a közönség viseltetik. Különben ha a terület nagysága egymaga biztosítaná a hitelt, a nagyobb hitelt, akkor ennek azon esetben is állania kellene, mikor a készfizető bankok jegyeivel állunk szemben. És ha e szerint nem szenved kétséget, hogy béke idején rendes körülmények közt a bankok és az állam által kiadott jegyek között nem lesz semmi árkülönbség: ne feledje a t. képviselő ur azt, hogy háború idején a mérleg aligha nem a bankjegyek javára fogna eldőlni. Méltóztassék visszaemlékezni t. képviselő ur, — ezt atyjától bizonyosan hallotta, ha azóta a történelemben nem olvasta volna is, — az 1811—16-iki devalvatióra ; méltóztassék visszaemlékezni, hogy azon államjegyek, melyek 1810. előtt még száz frtot értek, az 1816-iki devalvatió folytán 8 frtra szállottak alá. Oly bankjegyek pedig, melyek ez államnak nem pusztán szaván, hanem egyrészt érezfedezeten, másrészt oly váltókon, melyeken három aláiró van, vagy pedig oly zálogokon, melyek, amennyiben nem állampapírok, más valami realitásokon alapulnak, lehetetlen, hogy oly alacsonyra szálljanak, ha csak nem tesszük fel, hogy a kormány, legyen az a hazai, vagy idegen, a banknak alapját, a banknak váltótárczáját is lefoglalja. Ha ezt felteszszük, akkor feltehetünk mindent: mert ez esetben a joguralom teljesen megszűnik. Ha tehát nem szükséges, hogy árkülönbség legyen a magyar bank és az osztrák bank jegyei közt, nem szükséges, hogy különbség legyen a magyar bank jegyei és az államjegyek közt: akkor elenyésznek nézetem szerint azon nehézségek, melyeket a képviselő urak ezen okoknál fogva emeltek. De van még egy tekintet, melyet nem akarok szó nélkül hagyni, és ez az, mit szintén Falk képviselő ur figyelmünkbe ajánlott. Ausztria, monda, sokkal többet ad el Magyarországnak, mint amenynyit Magyarország az osztrák tartományoknak. Már pedig a kereskedelmi tapasztalás azt mutatja, hogy azon ország, mely többet visz ki, mint amenynyit bevinni szokott, kedvezőbb váltó-cursussal dicsekszik. De ez igy csak az árfolyam, az úgynevezett Wechselcurs, és nem annyira disagió kérdése lenne, amely nemcsak Magyarország és Ausztria, hanem általán fogva minden más országok közt létezik, habár teljes értékű arany és ezüst valuta van is ott folyamatban. De tegyük föl, hogy lenne némi árkülönbség a magyar és az osztrák bank jegyei közt, e különbség véleményem szerint semmi esetre sem lehetne nagy, egy vagy két százaléknál többre nem rúgna, én pedig nem habozom kijelenteni, hogy még ezen kedvezőtlen esetre is inkább szavazok egy önálló független magyar bankra, semhogy folytattatni lássam azon nemcsak lealázó, hanem közgazdaságunkra nézve is káros hatású függést, melyben eddigelé Magyarország ipara és kereskedelme az osztrák nemzeti banktól volt, és amelyet a jelen tervezet, ha megengedem, hogy némileg talán enyhíteni, de nagyobb mértékben enyhíteni sem, teljesen megszüntetni pedig egyátalában nem fog. A harmadik pont alá azon kifogást sorolom, melyet t. ellenfeleink a magyar bank felállítása esetében az átmeneti nehézségekben látnak, mondván, hogy ez a kereskedelemre, iparra, mezőgazdaságra és ennélfogva az összes közgazdasági