Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-298
298. országos 'álén november 5.1877, 105 a pénzügyi bizottság ezen jelentésót, azokat kérem méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a pénzügyi bizottság javaslatát alfogadta. Következik az osztrák-magyar banktársulat létesítéséről és szabadalmáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Irányi Dániel: T. ház! Előre is bocsánatot kérek, hogy ez alkalommal némi gyengélkedésem miatt a szokottnál halkabban fogok szólani: reményiem, hogy eddig tapasztalt jóakaratukuál fogva a többi hibámmal együtt ezt is szívesek lesznek elnézni. (Halljuk] Halljuk]) T. ház! A kérdés, mely tanácskozásunk tárgyát képezi, nem uj sem a magyar törvényhozás, sem a magyar nép előtt. Hogy "régibb adatokat ne keressek, már az 1839/40-iki országgyűlés foglalkozott vele, elhatározván egy önálló nemzeti bank felállítását, s e czélból egy országos bizottság választását, mely végre felirattal járult a király ő felségéhez. Az országgyűlés mondom tehát, a főrendek azonképen mint a karok és rendek táblája, mert azon idők szokása szerint a királyhoz csakis a két testület egyetértve, és együttesen intézhetett feliratot. E feliratra válasz nem érkezett ugyan, mindamellett a fölkarolt eszmét nem ejtették el sem a törvényhozás tagjai, sem a nemzet maga. Bizonyság reá Zala vármegye már akkor nagyhírű követének küldőinek tett jelentése, méhben erre vonatkozólag a következőket olvassuk: „jövendőre tehát szükségesnek véljük, hogy a nemzet e tárgyat ujabb buzgósággal felfogja, s annak létesítésére minden módot megpróbáljon, mert nélküle kereskedésünk szabad és független világkereskedés soha nem lehet." Így szólott uraim, közel 40 évvel ezelőtt azon férfin, kit önök azóta vezérül ismertek el és követtek. És nem ejtette el az ügyet a nemzet maga sem. Azon 1*2 pont közt, melyet a fővárosi ifjúság 1818. évi márczius havában, mint a nemzet kívánságait hirdetett, de a melyekhez legott országszerte az egész nemzet csatlakozott, ott találjuk a nemzeti bankot. S a nemzeti kormány teljesítette a nemzet akaratát. Alig vette át az első független magyar ministerium az ügyek igazgatását, május 24-én egy rendelet jelent meg István nádor kir. helytartó helybenhagyása mellett, mely szeriét a ministerium tudtára adta a nemzetnek, hogy elhatározta 12 l i 2 millió forintnak bankjegyekben való kibocsátását, mely összegért r > millió arany ós ezüst biztosítékul tétetik le, s mely összegből 5 millió védelmi és egyéb kormányi czólokra, a többi részint közlekedési eszközökre, részint az ipar és kereskedés fejlesztésére szolgálandott. Hiába igyekezett az osztrák nemzeti bank a magyar kormányt e szándékáról lebeszélni, 10 KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIII. KÖTET. millió kamattalau kölcsönt ígérvén neki a lemondás fejében. Kussuth Lajos és társai (Éljenzés a szélső baloldalon.) nem adták el a nemzetnek ezen jogát sem a tál lencséért, melylyel őket Bécsből megkínálták. A bank létrejött a jóhirben álló pesti kereskedelmi bank kezelése mellett, s azok, kik ez időkre visszaemlékeznek, tudják, hogy a kibocsátott jegyek mily keletnek, mily közkedveltségnek örvendtek. Az 1867-iki kiegyezés embereinek, az 1867iki ministeriumnak maradt fentartva, hogy a nemzetnek e jogáról is lemondjon. Lónyay Menyhért akkor Magyarország pénzügy ministere, báró Beké osztrák pénzügyministerrel Vösslauban ugyanazon évi szeptember 12-ikén egyezményt kötött, melynek 12-ik pontja így hangzik: „Mindaddig, míg a birodalom mindkét fele része egyértelmű megállapodás utján az osztrák birodalom bankjegy ügyében uj törvényes határozatokat nem hozand, kötelezi magát a magyar királyi pénzügyministerium, hogy Magyarországon jegybankot állítani nem enged, és az osztrák nemzeti bank bankjegyeinek kónyszerforgalmát azonképen, mint az államjegyekét, valamint azoknak minden közpénztárnál leendő elfogadását ugy, mint eddig femtartja, de annak határozott kikötése mellett, hogy a nemzeti bank köteleztessék arra, hogy Magyarországon annyi fiókbankot fog felállítani, mennyit a magyar ministerium szükségesnek tartand és ezeket a kereskedelmi forgalom igényeinek megfelelő dotatióval ellátja; továbbá alapszabályait oda módosítja, hogy jogosítva legyen a birodalom mindkét fele részének érték papírjaira valamint egyéb szilárd hitelű és a börzén jegyzett értékpapírokra is kölcsönt adni.'' Ezen egyezmény szerint tehát t. ház, nemcsak az osztrák nemzeti bank privilégiumát ismerte el az akkori magyar kormány, nemcsak az osztrák nemzeti bank jegyeinek adott kényszerforgalmat Magyarországon, hanem azon jogot, melyet az 1867-iki törvényhozás mint Magyarországnak kétségtelen autonóm jogát fentartott, közőssé vagy legalább is közös érdekűvé tette azon megállapodás által, hogy mindaddig, míg a birodalom mindkét fele része egyértelmű megállapodás utján az osztrák birodalmi bank ügyében uj törvényes határozatokat, nem hozand : a bankprivilegium fennállását elismeri. Pedig uraim, ha valaha, azon időben lett volna könnyű önálló magyar bankot alapítani. A szadovai katasztrófa súlya alatt lévő bécsi hatalom, mely Magyarország pénzügyeinek elválasztásába és egy — idővel 300 ezer főre szaporítható — magyar honvédség szervezésébe beleegyezett, bizonyosan nem ellenezte volna a magyar bank felállítását: másrészt az akkor úgyszólván még adósságment ország, igen könnyű szerrel talált volna 20— 30, s ha kell ennél több 14
