Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

86 2H. országos Illés september 28. 1877. lékeknek tekintsük ? Én nem ugy vélekedem, s talán mások sem e házban. De ha tovább vizsgáljuk az angol reform indokait, még kevesebb hasonlóságot találunk azon okok között melyek ott döntöttek, s azok között, melyekkel itt ajánljuk ezen változtatást. Mivel indokolták az angol parlamentben főleg,— mondom főleg, mert minden indokot elő nem számlálhatok, — a bíráskodás átruházását. Bizonyára nem azzal, a mire barátom a kisebbségi véleményben, és beszédében a fősúlyt helyezte, hogy t. i. a parlament többsége természeténél fogva nem képes arra, hogy oly ügyeket és dolgokat, a melyekkel hatalmi kérdések lehetnek összeszőve, helyesen és pártatlanul elintézzen. E részben egy nyomós nyilatkozatot sem ismerek. Sőt elismerték azt, hogy a parlamenti bíráskodás gyenge lehetett ; a gyakorlat enyhe volt, — de enyhe nem csak a többség tagjai, de minden irányban, és igy ez enyheség és elnézés, nem pártszellem müve, nem párt visszaélések legyezgetése volt. Ezzel szemben -főleg három körülmény az, — mint azt az illető vitákban mindenki megolvashatja, — mely a reformra indokul felhozatott. Az első abban állott, hogy miután az angol parlament bizottságai nem csak a választás igazolásának jogával, hanem valóságos biráskodási joggal is voltak felruházva, miután nekik ítéletet kellett hozni a megvesztegetésben vagy megfélemlítésben résztvett jelölt disqualiíicatiója fölött: e részben a bizottságok birói gyakorlata igen enyhének mutatkozott. A másik ok az volt, hogy miután ott a választási ügyekben a bíráskodást ügyvédek segélyével folytatják, ezen ügyvédek a ház bizottságában ülő nem jogtudós parlamenti tagokkal szemben igen erőseknek tűntek fel; a bizottság nem jogtudó tagjai gyakran nem tudták kellőleg megóvni a birói, nem mondom tekintélyt, hanem a birói fölényt. És végre azon ok is felmerült, hogy az Angliában szerfelett nagy mérvben elharapódzott vesztegetés, hatályosan leküzdhető csak ugy volt, ha szigorú és részletes vizságálatok a hely színén tartatnak meg, ettől a ház tagjai részint, idegenkedtek, részint tartottak tőle, hogy igen sok tagját a tanácskozásban való részvételtől vissza fogja tartani. Nem folytatom tovább az okok elősorolását. Az eddigiekből világos egy, hogy az angolok nem azon körülmények közt s nem azon okokból hajiak végre ezen reformot, mint minők között és a mely okokból az nállunk ajánltatik. Ok az alkotmányt érintő szempontot bátran ügyeimen • kívül hagyhatták. Feladatuk csak az vala; a legjobb és legalkalmasabb bíróságot" önnön viszonyaik között kikeresni. Az elintézést jobbá, a parlament állását kényelmesebbé kívánták tenni. Ennek a feladatnak, — hogy ugy mondjam — nem volt elvi oldala, az tulnyomólag a technika kérdése volt. Minő eljárást követünk mi *? Minő okok azok, melyekkel itt ajánlják e reformot ? Itt figyelmet sem fordítnak az alkotmányi szempontra, pedig az a fő, mindent uralma alatt tartó tekintet, nemcsak a szárazföldön, de az volt Angolországban is, mig a parlamentalismus ki nem fejlett és meg nem szilárdult. Azon Angliában, melynek példája egyik főérve a kisebbségi véleménynek. Én a kifejtettek után nem hiszem, hogy Anglia példáját helyesen lehetne érvül felhozni. És ha ezen ok elesik : mi marad követendő például a törvényjavaslatot védő t. képviselő urak rendelkezésére ? Más országok is a continensen ismerik a parlamentalismust; más országokban is vannak pártok, és ezen pártokban visszaélések; de ezen többi országok nem voltak hajlandók az alkotmányi szempontokat oly alábecsülni ; pedig ne felejtsük el, hogy már analóg viszonyokra kell hivatkoznunk, a mi viszonyaink és a continens többi országainak viszonyai között legalább a vita alatt levő kérdés lényeges körülményei tekintetében nagyobb az analógia, mint Anglia és mi közöttünk. Egyébiránt t. v barátom érvelése más tekintetben sem elégít ki. 0 tagadja, hogy a parlament képes helyesen elintézni oly ügyeket, melyekkel a pártok hatalmi érdekei vannak összeszőve. Ez, ha áll, annyit jelent, hogy a parlament feladatainak egy tetemes, talán legnagyobb részére képtelen. Mert a törvényhozás s az ellenőrzés két nagy functiója körében nem olyan-e az ügyek része, hogy a pártok hatalmi viszonyaira befolyással bir ? s ha ezt a parlament más mint fennálló többség hatalmának megőrzése szempontjából nem tudná elintézni : nincs-e ezzel a képviseleti kormányforma maga olyanná nyilvánítva, mely a nemzet ügyeit helyesen vinni nem képes ? De ez állításban egy más tévedés is foglaltatik. Én nem tartom azt, a mit ő mond, hogy a választások igazolásának kérdése még mindig hatalmi kérdés az idő szerint fenálló többségre nézve Ez ily terjedelemben nem is lehet való ; mert egy párt túlnyomó nagy többséggel már bir, mi alapon lehet hatalmi kérdés reá nézve az, hogy azon túlnyomó többsége még egy pár szavazattal szaporittassék ? mi indoka lehetne arra, hogy önnön számát igazságtalan és szégyenthozó módon feleslegesen szaporítsa? Ez eljárás nem volna még észszerű sem. Ragályi Ferdinánd: De mégis megtörtént! Szilágyi Dezső: Fenmarad tehát az az eshetőség, hogy akkor, midőn a többség néhány szavazattól függ, midőn néhány igazolás által a többségi viszonyok megváltoznak, hogy az ily esetben az igazolással a pártok hatalmi érdeke