Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

274. országos Ülés september 28. 1877. 75 gyeletében is, melyet nehezen fogunk fokozni azáltal, ha mi honatyák az országház termében, a nagy közönség, az egész világ színe és az utókor előtt azt hangoztatjuk. t hogy nem bízunk e birák pártatlanságában. (Élénk tetszés.) Azt hiszem, hogy a birói hatalom tekintélye nem fog szaporodni azáltal, ha mi, kik a törvények forrása vagyunk, kik leginkább lennénk arra hivatva, hogy az államhatalom egyensúlyát a maga színvonalára emeljük: elmulasztjuk az alkalmat arra, hogy az országban és a külföldön bíráink irányában a tiszteletet igyekezzünk fokozni, mely minden alkotmányosságnak egyik alapföltétele. (Helyeslés.) T. ház! Ezeket voltam bátor röviden megjegyezni az elénk terjesztett törvényjavaslatra nézve ós vigasztalom is magamat, hogy talán mégis sikerülend e törvényjavaslatot a legkülönbözőbb felfogások és érvekkel küzdő férfiak segítségével törvény erőre emelni. Egy nagy gondolkodója századunknak azt mondta pár évvel ezelőtt: minden uj eszme három stádiumon megy keresztül, mielőtt az érvényre emelkedik. Az első stádium az, midőn az emberek, kiket az leginkább megillet, azt egyszerűen ignorálják, vagy az utópiák sorába küldve, megvetéssel vállvonással szolnak róla. A második az, midőn nem tartják utópiának, hanem épen ellenkezőleg ravasz cselt, roszakaratu fogást sejtenek alatta, s akkor gyanúsítják az eszmét, annak szerzőit, támogatóit; harmadik stádium az, midőn végre az emberek belátják, hogy a dolog logikája, a tények ereje, a mindennapi élet szükségei — akár anyagi, akár szellemi, akár jogi, akár erkölcsi tekintetben, — rá kényszeritik őket arra, hogy végre-valahára mondjanak le az ellentállásról és fogadják el azt. (Tetszés.) Akkor azután már nem is beszélnek róla, hanem ha felemlítik, azt mondják: hisz rég tudja ezt mindenki, benne volt az már a bibliában. (Derültség.) Némi analógiát látok ezen javaslat és a nagy természetbúvár Agassiz ama mondása közt, azon különbséggel, hogy az első stádium nem annyira utópiák felemlitésében, mint inkább végtelen lelkesedósben és buzgóságban, hazafias felülemelkedésben, a legjobb hiszemü, és legpompázóbb szavakban nyilvánult ezen javaslat eszméje mellett; de a második stádiumot körülbelül most éljük: midőn az emberek bizalmatlansággal vannak irányában, nem mondom, hogy szerzőit gyanúsítják, de mindenesetre a legnagyobb bizalmatlanság hangján szólanak a javaslatról magáról. Eeménylem be fog következni a 3-dik stádium is, és talán ha nem én, de azon képviselő uraknak egynéhánya, kik most ellenzik, vagy utódaik megélik azt, hogy idővel valamely hazafias jogtörténészünk még utoljára ki fogja deríteni, hogy nemcsak hogy jó, hogy e czélba vett törvény életbe lépett, hanem, hogy már benne volt az már — ha nem is a bibliában, de legalább a Corpus jurisban vagy Verbőczy Tripartitumában. Én azért részemről mindazon érvek súlya alatt kénytelen vagyok — és örömmel teszem, — rászavazni a ministeri javaslatra. (Éléiik helyeslés.) Kállay Béni: Azon kitűnő beszéd után, melyet épen most hallottunk Schwarz Gyula t. barátomtól, ki a szőnyegen forgó kérdést annak minden részleteiben példákkal megvilágította, valóban csakis néhány átalános végpont elmondására szoritkozhatom és itt mindenek előtt kifejezem azon nézetemet, hogy semmit sem tartok oly igazoltnak, mint azon szorgoskodást, mely a képviselőház, a parlament tekintélye, nevelése ós souverainitása kiterjesztése iránt oly átalánosan nyilatkozik. Ezen törekvésben keresem főokát azon ellenzésnek is, mely a központi bizottságot a kormány által beterjesztett törvényjavaslat elvetésére indítja. A magam részéről nem akarok annak birálgatásába bocsájtkozni : vajon a mi parlamentünk valóban még nem érte el a tekintély azon fokát, a melyre emelkednie kell, úgy a saját mint a parlamenti kormányzat és általában az alkotmány érdekében, vagy hogy talán ezen tekintélyről már le is hanyatlott. De constatálom azon tényt, hogy minden oldalról és csak legutóbb is e házban hallottuk azt, hogy ezen tekintély még nem áll ott, a hol mindnyájan óhajtjuk. És ha ez valóban úgy van, akkor igazán mindent el kell követnünk, hogy ezen kedvezőtlen állapoton javítsunk. A központi bizottság a különböző eszközök között egy ilyen eszköznek látja ezen czélra nézve azt, hogy a megtámadott választások felett való Ítélethozatal megmaradjon a parlamentnél, mert a mint jelentésében mondja, a parlament tekintélye az által, ha meglevő hatalma egy kiegészítő részéről lemond: bizonyosan nem fog gyarapodni. Nem tudom, csalódom-e, de itt talán némi tévedés foroghat fen, legalább a felfogásban. Nekem úgy tetszik, hogy ezen tekintély hiánya, ha valóban mutatkozik, nem onnan ered, hogy a parlament lemond, vagy le fog mondani az eddig gyakorolt jogainak akármelyikéről; nem is onnan ered, a mit többször, sőt igen gyakran hallottunk emlegetni, hogy a parlament hosszasabban tanácskozik egy-egy üdvös törvényjavaslat felett, vagy némelyeket talán egészen elodáz; vagy hogy a szavazatok eredménye nem mindig megfelelő a momentán közvélemény óhajtásának: nem ebben látom én e tekintély hiányának okát, hanem ha olykor-olykor mégis emelkednek kételyek, aggodalmak, sőt talán kicsinylő nézetek is a mi parlamentünk működése felett: én ennek a főokát 10*