Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-273
70 273. országos illés september 27. 1877 szólalás. A ministereinök ur azt mondja; kellett intézkedni: mert az orosz részről felszólalás tétetett ; ha majd más részről is történik felszólalás, akkor arra nézve is fognak intézkedni Ha nincs vádló, nincs biró. Engedelmet kérek, ha — amit talán interpellatióinba kellett volna kérdeznem, —- arról most utólag tudakozódom a t. kormánynál, hogy miként van az, hogy ainig az osztrák-magyar külügyi kormány tart katonai megbízottat az orosz táborban, nem tart a török táborban ? Ha tartana mindkét táborban attackét ópenugy, mint Anglia : egyformán volna értesítve mindkét részről. Tagadhatlan, hogy a közönség előtt maga azon körülmény, hogy a külügyi kormány ott attaehét sem tart, — a minő eljárást a kormányok rebellisekkel szemben szoktak követni, — — egyike azon symptomáknak melyek gyanút keltenek. Igaz, hogy egy bécsi élez szerint köszönettel kellene tartozni ezért Törökországnak, inert a törökök azért ^győznek, mivel még osztrák attaohé sincs náluk. Én sokkal jobb fogalommal birok hadseregünkről, mintsem hogy ezt elhinnóm. Bizonyos vagyok, hogy e tekintetben nézetemben Andrássy gr. külügyminister is osztozik, mert különben megtömte volna a török sereget osztrák attáehékkal. Ily jelenségek után ne vegye rósz néven a t. miniszterelnök ur, hogy ha valaki, a mint ezt Irányi képviselőtársam is tette, odaragadhatja magát, hogy azt mondja: A kormány keze inkább hajlik Oroszország felé, mint saját maga felé. Erre nézve magyarázatot eddig sehol sem kaptunk és ez annál meglepőbb, mert ha igaz is azon theoria, melyet ministereinök ur a közvéleményről mondott a politika irányában; nem hiszem, hogy bármennyire óvatos is a kormány, abban veszélyt láthasson, hogy ha a magyar közvélemény érteimében az orosz atrocitások ellen felszólal. A ministereinök ur kényszerit engem ezen az utón haladni. En némi magyarázatot tudnék találni egész politikájára nézve, azon ujabb felfedezés után, melyet legutóbbi nyilatkozata következtében tettem, hogy t. i. a nevek is nagy befolyással birnak a kormányférfiakra; valamint a ministereinök ur neve némi szerepet játszik ezen politikában, ugy meglehet, hogy hadügyünkben azért követünk el lanyha politikát, mert hadügyminiszterünk „Szende* (Derültség.) Beismerem, hogy sántikál e hasonlat; mert ba ez volna a döntő: lehetetlen volna, hogy az olyan kegj^etíen eljárással szemben, mint a minőt az oroszok követnek, hallgattak volna. Ha jól vagyok értesülve, mert nehéz e tekintetben valamit megtudni, a kormány nem mond semmit, katonai megbízottunk ottan nincsen, a ki által értesitetnénk. a török kormány képviselete pedig, sajnálattal kell kijelentenem, annyira óvakodó, meglehet hogy van rá oka, hogy részéről sem lehet megtudni semmit, — azon jegyzékben, melylyel Törökország erre válaszolt, igen tüzetesen vannak elősorolva azon esetek, melyekkel a muszka sokkal kirívóbban sértette meg a genfi conventiót, mint a török, de a melyek iránt önök még sem tettek lépést. Miután mindezekből lehetetlen, hogy ne lássam, hogy önök csakugyan oly semlegességet követnek, mely jóindulatú Oroszország, de rósz indulatú Törökország felé: én ezen választ tudomásul nem vehetem, hanem elvárom a kormánytól, hogy kutassa az ottani attacheknál, hogy menynyiben igazak vagy nem azon esetek, melyek a török jegyzékben — informatióm szerint — fel vannak sorolva és azok iránt is intézkedjék. (Helyeslés balfel'ól.) Elnök: Móltóztatik-e a t. ház tudomásul venni ministereinök urnák Helfy képviselő ur interpellatiójára adott válaszát? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörtévik.') A ház a választ tudomásul veszi. Ministereinök ur válaszolni kivan Bausznern képviselő ur interpellatójára, (Halljuk!) . Tisza Kálmán ministereinök: T. ház! Bausznern Gruidó képviselő ur előadván, hogy minő súlyt fektet a német birodalom ós az osztrákmagyar monarchia közti jó viszonyra, azon kérdést intézte hozzám: vajon gr. Andrássy ós herczeg Bismark iménti szándékos találkozása Salzburgban az eddigi baráti viszonyt monarchiánk és a német birodalom közt előmozditotta-e vagy nem ? Erre t. ház igen egyszerűen csak annyit mondhatok, hogy a monarchiának Németországgali jó viszonyára, azt hiszem — legalább magamról mondhatom, — a ki jól meggondolja a monarchia érdekeit, bizonyosan súlyt fog fektetni, s megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy ezen viszony már igen rég idő óta jó volt és igen jó ma is. (Helyeslés.) Bausznern Guidó: T. ház! A ministereinök ur e házban ismételve és pedig ma is kijelenteni méltóztatott, hogy külpolitikánknak vezető elve a keleti kérdésre nézve a monarchia érdekeinek megóvását tűzte irányadóul. Külpolitikánk ezen elvének helyes voltát gyakorlati érvekkel senki sem czáfolhatja meg; mindazonáltal ezen elv kihirdetése nem elég, inig tisztába nem vagyunk a felett, miáltal lennének legbiztosabban megóva a monarchia érdekei. Irányi Dániel képviselőtársam meg fogja engedni, ha kimondom, hogy a külpolitika főmestersége épen abban áll": gondoskodni a felől, hogy hadi eshetőségek esetében saját államszövetségesekkel bírjon. Ezen politikát úgyszólván egy
