Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-273

273. országos ülés september 27. 1877 55 a t. ministerelnök ur által a keleti kérdésben hozzá­intézett interpellatiókra adandó válasza iránt vi­seltetik, bátorkodom a t. ház kegyes engedelmével ez interpellátiómat minden szóbeli bevezetés nélkül ezennel felolvasni. (Halljuk! olvassa.-) Interpellatió. A jelen európai viszonyok vál­tozékonysága közepén létezik oly pont, a melyben minden nagy európai kérdések érintkeznek. Ezen pont a viszony monarchiánk és a német biro­dalom közt. Ezen viszony baráti jellegétől Európa s kivált a két nevezett hatalmas szomszéd biro­dalom jövőjének kedvező alakulása lényegesen függ. Tekintettel ezen nagy fontosságra, a melylyel a viszony monarchiánk ós a német birodalom közt mind e két nagyhatalomra, mind egész Európára nézve bir, intézem a t. magyar kir. mi­nisterelnök úrhoz a következő kérdést: Vajon gróf Andrássy ós herczeg Bismarck iménti szándékos találkozásuk Salzburgban az ed­digi baráti viszonyt monarchiánk és a nemei birodalom között előmozditotta-e vagy nem ? Elnök: Még egyszer fel fog olvastatni az interpellatió. Molnár Aladár jegyző' (Újra felolvassa Bausznern Guido interpellátióját.) Elnök : Közöltetni fog a ministerelnök úrral. Következik a ministerelnök ur válasza a ke­leti kérdésben hozzáintézett interpellatiókra. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház ! Mielőtt az interpellatiókra válaszomat megadnám, már most előzetesen arra kérem ki a t. ház engedélyét, hogy az épen most beadott interpellatióra is, a mennyiben az idő engedni fogja, ma mindjárt az ülés végén, válaszolhas­sak. (Helyeslés.) A mi a többi interpellatiókat illeti, — amint már szerencsém volt a hétfői, ülésben — gondo­lom •— jelezni, nem minden egyes interpellatióra külön szándékozom felelni, hanem kiválasztva külön felelet végett azt, a mely nem általában a keleti kérdésre, hanem egy bizonyos speciíicus tényre vonatkozik, értve a Helfy képviselő ur interpellátióját, a többiekre együtt, egy beszéd ke­retében óhajtok felelni azon meggyőződésben lévén, hogy sokkal inkább lehet így a t. háznak a kor­mány felfogásáról és a helyzetről egy átlátható képet nyújtani, mint ha egyes kérdésekre külön, megszakítva felelnék. (Helyeslés:) Helfy képviselő ur in terpel latiójára felelni fogok azontúl, ha a többiek iránt feleletemet elmondtam, s ha azután az interpelláló képviselő urak is esetleg élvén jo­gukkal, ezen része az interpellatióknak befejezett­nek lesz tekinthető. En, t. ház, épen ugy, mint a múltkor nem akartam, nem akarok polémiába bocsájtkozni ma sem. nem akarok annyival kevésbé, mert azt, hogy a támadásra támadással feleljek: ma legalább még nem tartanám állásomban helyesnek ; védeni pe­dig magamat nem érzek semmi hajlandóságot azért, mert azon politikát, a mely mellett már több izben e házban szót emelni szerencsém volt, olyannak tartom, a melyet eddig is megvéd azon tény, hogy ugy a monarchin, mint speeialiter Magyarországnak érdekeit semmi veszély nem fenyegeti, és hogy ezen tény eléretett a nélkül, hogy az országtól rendkívüli áldozatok követeltet­tek volna. Nyugodt vagyok az iránt, hogy akkor, midőn eljön az idő, midőn egész politikánk minden moz­j zanáfáival teljesen feltárható lesz : annyira meg­j fogják azt a tények védeni, hogy mindazok, akik | eddig b-ma fide valódi aggodalomból támadták | meg ezen politikát, kénytelenek lesznek iránta el­is m or é süket ki fejez ni. Simonyi Ernő : Adja isten ! Tisza Kálmán ministerelnök: Ha pole­mizálni nem akarok is, mégis kötelességemnek ismerem némely felvilágosításokat adni oly tényekre vonatkozólag, a melyek nem helyesen idéztettek. Nem hizelgek magamnak azzal, hogy oly nyilat­kozatokat tehessek, a melyeknek alapján — mint ezt egy t. képviselő ur kívánta — a gyanúsítás, a rágalom lehetetlenné váljék ; mert ily nyilatko­zatot tenni még oly kérdésben is, a hol a kor­mány kezei némileg megkötve nincsenek, mint a külügyi kérdésekben, a mint igen jól méltóztatnak tudni, az emberileg lehető dolgok közé nem tar­tozik. Tagadhatlan, hogy oly kérdésben, mint a minőről most van szó, sokkal könnyebb az ellen­zék helyzete, mint a kormányé. Az ellenzék — legalább közvetlenül — minden baj nélkül mond­hat mindent; míg a kormánynak a függő dolgok felett hallgatni kell a közügy, a haza érdekében olyankor is, mikor elhallgattathatná megtámadóit. Részemről teljes készséggel elfogadom ezen helyzet következményeit, mert lelkemben meg va­gyok győződve arról, hogy a politika, a mely követtetik, a Magyar-osztrák monarchia és Ma­gyarország jóléteért követtetik. Eltudom tehát nyugodt lélekkel tűrni mindazon megtámadásokat, melyek felhozhatók ; de a mely perezben azt kel­lene hinnem és éreznem, hogy azért, hogy e táma­dásokat kikerüljem, vagy talán tapsokkal és ólje­nékkel fölcseréljem, olyannak tételére szántam el magamat, a mi meggyőződésem szerint az említett szent érdekekkel ellenkezik : azon percztől fogva nem tudnék nyugodt lenni, nem. tudnám elviselni a dicsőséget; míg most nyugodt lélekkel el tudok viselni bárminő megtámadást. (Helyeslés a kö­zépen ) Áttérve, a mint mondám, a rectificálandó tényekre: felemlittetett az interpelláló urak részé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom