Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

293. országos illés banknak Európában bizonyos hitelt szerzett: nem fogják-e a t. képviselő urak, mint practikus emberek, természetesnek találni, hogy legalább az első egynehány esztendőn át a pénzvilág a fiatal magyar intézet kónyszerforgalmu jegyei irányában nem fog annyi bizalommal viseltetni, mint a régi osztrák czég fizetési ígérvényei iránt, és hogy a bizalom ezen kisebb fokának nagyobb disagio alakjában fog kifejezést adni ? Ebből láthatják a t. képviselő urak, hogy még akkor is, ha az érczfedezetre, a tőkére, a szabályzati' kezelés megbízhatóságára nézve mindazon feltétel teljesülne, a melyet ők kivannak: a kétféle bankjegy közt nemcsak értékkülönbség, hanem ezen különbségnek még folytonos ingadozása is mulhatlanul be fog állani. Hogy pedig ez hová vezet, azt a bankbizottság többségének jelentése oly részletesen fejtegeti, hogy igazán visszaélnék a t. ház türelmével, ha e tekintetben akár csak egy szóval is szaporítanám az ott mondottakat. Százszorosan, ezerszeresen fokozódnék mindazon baj, mely már most is az összes monarchiára az ágionak folytonos hullámzása által hárul, ha az előre soha ki nem számítható értékkülönbséghez, a, mely már most is a mi egyetlen fizetési eszközünk és a külföld pénze közt létezik, hozzájárulna még szintén oly kiszámithatlan és talán még nagyobb ingadozásoknak kitett értékkülönbség a mi fizetési eszközünk és azon fizetési eszköz közt, a mely a velünk közvetlenül határos, velünk egy fejedelem alatt élő, velünk ezer meg ezer szállal összekötött Ausztria területén forgalomban van. A különvélemény t. szerzői, ugy látszik magok is érzik okoskodásuknak gyöngeségét és megnyugtatást keresnek az államjegyek létezésében. „Mindaddig — ugy mondják ők — mig a monarchia mindkét államának jótállása alá helyezett kény szer forgalommal biró 312 milliónyi áílamjegy van forgalomban : az osztrák és a magyar bank jegyei közt disagió nem merülhet fel, mert ezen államjegyek a monarchia mindkét felében fizetési eszközül kell hogy elfogadtassanak és így a forgalmat a két államfél közt közvetítik." Bocsánatot kérek a tiszt, képviselő uraktól, de én az általuk érintett tényből épen ellenkezőjét következtetem annak, a mit ők azzal bizonyítani törekszenek, és ezzel felelek egyszersmind a Helfy ur által tegnapelőtti beszédében felvetett azon kérdésre is: hogy miként képzelhető az, miszerint a két bankjegy és az áílamjegy közt disagió lehet ? A financztudománynak van két axiómája, a mely semmi további bizonyításra nem szorul, és a melynek helyességét a t. képviselő urak sem fogják kétségbe vonni; az egyik az: hogyha két pénznem közül az egyik bizonyos czélok elérésére alkalmasabb, mint a másik, amannak értéke is nagyobb lesz, mint a másiké; a második axióma pedig az: hogy a csekélyebb értékű pénznem mindig és KBPV. H. NAPLÓ 1875-78 JÜI KÖTET. oktrther 29. 1877. ^Q[ mindenütt kiszorítja a forgalomból az értékesebbet. Ha tehát a magyar bank jegyei csak a magyar korona területén, az osztrák bank jegyei csak Ausztriában bírnak kényszerkelettel, mig az államjegyeket ezen kényszerkelet a monarchia mindkét államában megilleti; ha az áílamjegy mind Magyarországban, mind Ausztriában fizetések teljesítésére alkalmas, az osztrák vagy a magyar bankjegy pedig csak a monarchia egyik vagy a másik területén: ebből elvitázhatlanul az következik, hogy az államjegy értékesebb lesz mind az osztrák, mind a magyar bankjegynél, az következik, hogy nemcsak a magyar és az osztrák bankjegy közt, hanem ezen kétféle bankjegy és az államjegy közt is kisebb-nagyobb értékkülönbség lesz, az államjegyek javára Ez azután szükségkép maga után vonná azon másik következményt, hogy az államjegyek a bankjegyek által lassanként ki fognának szoríttatni a forgalomból, vagy legalább, hogy az államjegyforgalom többé-kevésbé jelentékeny csök, kenést fog mutatni, tehát azon jegyek forgalma melyektől a két bankjegy közti kiegyenlítést várják. {Helyedéi a középen.) Ha valakinek 100 frtja lesz, még pedig 50 frt bankjegyben és 50 forin, államjegyben, és ha ebből 50 irtot ki kell adniza 50 irtot pedig visszatarthat, akkor kétségkívül al50 frtos bankjegyet fogja kiadni, mint a melylye^ csak a monarchia egyik államában lehet fizetéseket teljesíteni, ós vissza fogja tartani, a meddig csak lehet az 50 frtnyi államjegyeket, mivel azzal adott esetben a másik államban is teljesítheti fizetéseit. (Helyeslés a középen.) Ezek azt hiszem oly egyszerű dolgok, a melyeknek helyességét éppen a t. képviselő urak, kik a gyakorlati életet oly jól ismerik : nem fogják kétségbe vonhatni. Igenis, volna egy feltétel, melynek teljesítése mellett az államjegyek csakugyan biztosithatnának bennünket az ellen, hogy a magyar és az osztrák bankjegy és viszont ezen bankjegyek és az államjegyek értéke közt különbség no legyen, és amelylyei el volna hárítva azon legnagyobb akadály, a mely véleményem szerint ma az önálló magyar bank felállításának útját állja. Ezen feltételt magam is elég szabatosan megjelöltem, midőn hatodfél évvel ezelőtt ugyan e helyről a bankügyben felszólalni szerencsém volt. Chorin ur ma idézte e beszédemet, de ugy érzem magamat ez esetben a képviselő úrral szemben, mint Hegel — kivel természetesen eszem ágában sincs magamat összehasonlitani — mint Hegel, ki halálos ágyán azt mondotta: Egy ember volt, aki megértett, és az is félreértett. Egyetlenegy ember van. ki érdemesnek tartotta akkor mondott beszédemet elolvasni s az az egy ember is roszul értett, vagy legalább roszuí idézett beszédemből. Én akkor is azt mondám, hogy a valuta hetyreállitása előtt önálló magyar bank felállítását nem lehetetlennek ugyan, de nem is veszély nélküli experimentumnak taröl