Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

398 293. országos ülés október 29 1877. minimalis dotatió határoztatik meg az imént emiitett megszorítással: akkor ennek olyannak kell lenni, hogy az eddigi tapasztalatok szerint legalább túlságosan nag> ne legyen azon része az összegnek, a melynek kevésbbé élénk forgalmú korszakokban kamatozás nélkül kellene feküdnie a bank magyarországi pénztáraiban. Más felől fenn kell tartani azon lehetőséget, hogy a forgalom élénkülése esetén ezen minimális összeg a körülmények szerint felemelhető legyen. Ezen követelményeknek az 50 millió minimális dotatió megállapítása, habár nem teljesen, de legalább megközelítőleg megfelel, és ha a bankjegyforgalom 30%-jét, (természetesen ennek csak azon részét értve, a mely escompte- és lombard-üzletre fordítható), tehát körülbelül 63 milliót a budapesti kereskedelmi és iparkamara javaslata szerint maximalis dotatiónak el lehetett fogadni oly időben, midőn az üzleti forgalom a mostaninál sokkal élénkebb volt: akkor az 50 millió mint minimalis dotatió nem oly nagyon csekély, főleg azon ígéret kíséretében, miszerint nagyobb hitelszükséglet esetében a bank átalános tartalékaiból még ezen 50 milló forinton tul is fog összegeket bocsátani a budapesti igazgatóság rendelkezésére. A különvélemény t. szerzői az 50 millió elégtelenségének kiderítésére még két körülményre utalnak. Ok azt mondják, hogy az 50 milliónyi dotatióval legfelebb az 1875-iki állapotot lehetne fentartani: de hogy az egyezmény értelmében felállítandó tíz uj fiók hiteligényei miből fognak 'kielégíttetni : azt ők a törvényjavaslatból kivenni nem tudják, ha csak az eddigi fiókok és a főváros dotatiója jelentékenyebb mérvben leszállíttatni nem fog. Erre először is azt kell megjegyezni, hogy ezen tiz uj fiók nem fog egyszerre felállíttatni, hanem 1878-ban négy, 1879-ben három, a többi három felállítására nézve pedig az időpont még nincs is meghatározva Mily fontossággal bír ezen aj fiókoknak habár csak lassanként! felállítása : azt mindnyájan tudjuk, és én részemről épen ebben látom az uj egyezkedésnek egyik legértékesebb részét. De ezen uj fiókoknak forgalmára nézve legalább az első években valami nagyon vérmes várakozásokat nem szabad táplálni. Emlékeztetem a t. urakat azon adatokra, melyeket Lucám ismeretes könyvében felhoz, hogy t. i. némely régi fiókoknál eleinte leszámítolandó váltó egyátalában nem volt, hogy 1874-ben öt fióknál leszámítolt váltókból egy-egy üzleti napra csak 7 darab, Krakkóban csak 5, Insbruckban csak 2, sőt Nagy-Szebenben csak 1 darab jutott. Ez körülbelül igy lesz minden uj fiókoknál, mert az ezeknek környékén létező hitelszükségletek a fiók felállítása előtt is, habár másutt, kereste kielégítését, és az igy keletkezett üzleti összeköttetések nem szoktak rögtön megszakiítatni: az uj üzleti transactiók pedig csak lassan fognak keletkezni, részben épen a bankfiók felállítása következtében. Igy van ez mindenütt. Méltóztatnak tadni, hogy Francziaországban a törvény értelmében évenként néhány uj fiók felállítandó és íme a franczia banknak 1876. évi üzleti jelentéséből látjuk, hogy az ott akkorában fennállott 76 fiók közül 26 még saját fennállásának költségeit sem hozta be, hanem veszteséggel zárta le évi számadását. Ha azonban, a mint remélni akarjuk, egy, két vagy három év múlva ezen uj fiókoknak üzletökre is tágasbulni fog: nem egyszerű áthelyezés által, azaz, nem csak ugy, hogy a mely váltók eddig egy már régebben fennálló fióknál leszáinitoltattak, ezentúl valami uj fiókhoz fognak vándorolni; hanem ugy, hogy a forgalom élénkül és uj üzletek keletkeznek, és ha akkor egyes időszakokban az 50 millió nemtalálna elegendő lenni a főváros és valamennyi magyarországi fiók részére: én valóban nem látom át, hogy miért fogná a nemzeti bank a dotatió szaporítását megtagadni, azaz visszautasítani egy igen tisztességes nyereséget, a melyet jegyeinek biztos elhelyezése által kereshet. Ugyanez áll azon második kifogásra nézve is, hogy t. i. az 50 millió forint elégtelensége még szembetűnőbb, ha figyelembe vesszük, hogy a legközelebbi tiz év ala'tt a hiteligények mennyire fokozódhatnak. De épen azon példa, a melyei a tisztelt képviselő urak felhoznak, hogy t. i. 1863-ban a magyar leszámítolási ós kölcsönüzlet dotatiója 9 millió forintot vett igénybe, 1872-ben pedig már 40 milliót, nem mellettök, hanem ellenök bizonyít ; mert ha a nemzeti bank a nélkül, hogy jogilag el lett volna ismerve, a nélkül, hogy őt e tekintetben valami kötelezettség terhelte volna, egyedül saját hasznának szempontjából, ezen oly tetemes mértékben növekedett hitelszükségletet a múlt években többé kevésbbé még is kielégítette, miért ne fogná ő ugyan ezt tenni akkor, a mikor közte és Magyarország közt törvényes viszony áll fenn és őt ezenkívül azon határozott Ígéret kötelezi, miszeriut a növekedett szükséglet esetén, az 50 millión tul is fog még további összegeket Magyarország rendelkezésére bocsátani? De mihelyt egyszer a növekedett szükséglet elismertetett s annak folytán a dotatió felemeltetett : már az egyszerű logika szerint is a felemelt összeg addig fog kezünkben hagyatni, a míg fen állanak az okok, melyek miatt a felemelés történt. Ha pedig azon okok megszűntek, ha megszűnt a rendkívüli szükséglet, ós ha a bank akkor vonja ismét vissza a felemelt összeget, melyre itt már nincs szükség: ez ugy hiszem ránk nézve semmi nehézséget nem fog okozhatni. Igy áll a dolog az uj javaslat két leggyöngébb pontjára nézve, — mert hogy a különvélemény tisztelt szerzői leggyöngébb és legkönnyebben megtámadható pontjait keresték ki. az ellenzéki állásukból könnyen magyarázható, — de még