Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

396 293. országos ülés október 29. 1877. lyosabbat épen a bizonytalanság, épen az képezte, hogy a bank, mely Magyarországban semmi joggal nem bir, irányunkban semmiféle kötelezettséget sem akart elismerni; hogy a magyar kormány ezen intézet működésére semmi legkissebb törvényes befolyássál nem birt, hogy egyet-mást kérhetett ugyan tőle, de bármi csekélységet is követelni nem állott jogában. Ebből aztán még más is következett; ebből az is következett, hogy a nemzeti bank Magyarországgal szemben, nem mindig kizárólag csak üzleti szempontok által vezettette magát, a mint ezt az intézet természete magával hozta volna, hanem egyszersmind többékevésbé súlyos pressiót is gyakorolt reánk, mely által arra akart bennünket kényszeríteni, hogy az ő jog nélküli állapotának Magyarországon véget vessünk és oly egyezkedésre lépjünk vele, mely az ő állását minálunk is törvényesiti. Én azt hiszem, hogy mihely, bármi módon létre jön a béke köztünk és a nemzeti bank közt, — melynek vezérférfiai utóvégre is üzletemberek, a kik szeretnek sokat szerezni és lehetőleg magas osztalékot fizetni, pénz dolgában pedig a „non ölet" jelszóhoz ragaszkodván, a Magyarországon nyert pénzt csak oly szívesen fogadják, mint a melyet bárhol másutt szereznek, —hogy mondom, ha egyezkedés utján a bank nálunk törvényes állást nyer, akkor ama küzdelem is meg fog szűnni, és hogy helyébe fog lépni azon természetszerű viszony, mely szerint a bank annyi pénzt fog rendelkezésünkre bocsátani, a mennyit kellő biztonság ós jó jövedelmezes mellett nálunk elhelyezni lehet; mig ellenben ha az eddigi állapotot egyszerűen fentartanok, fentartanok vele ama reánk nézve koránt sem előnyös küzdelmet is. Ezen okból az eddigi törvényen kivüli, és egyedül tényleges állapotot egyszerűen fentartani Magyarország érdekében nem állhat és tán szabad hinnem, hogy ezt a különvélemény t. szerzői sem kívánják; de még akkor is, ha kívánnák, és ha a status quo-nak egyszerű fentartása ránk nézve káros n e m volna, előáll a második kérdés : vajon ez keresztül vihető-e? és én azt hiszem, hogy erre is nemmel kell felejni. Tudjuk, hogy a nemzeti bank privilégiuma Ausztriában ez év végével megszűnik, hogy tehát addig minden esetre valami törvényes intézkedésnek oda át meg kell történni; már pedig a nemzeti bank részvénytársaság és mint ilyen, — ha egy uj privilégium alapján a maga további fennállását elhatározza, már a tőke megállapításának szempontjából is kell, hogy tisztában legyen az iránt: vajon az egész monarchiára vagy pedig csak Ausztriára fog-e terjedni ezentúl az ő működési köre. Mert ha csak Ausztriára terjed, akkor a maga tőkéjét kétségkívül redukálni fogja. Tehát eltekintve attól, vajon a nemzeti bank egyátalán hajlandó volna-e a mostani bizonytalan állapotnak határozatlan időre meghosszabbítására ráállani, — pedig erre az ő beleegyezése okvetlenül szükségeltetnék —• már az emiitett okból is, t. i. a jövőbeli alaptőke meghal ározása szempontjából is: a jelenlegi tényleges állapotnak határozatlan időre való folytatása keresztül nem vihető. Marad tehát csak két ut: vagy a nemzeti bankkal való kiegyezés, vagy pedig rögtöni szakítás és önálló magyar bank felállítása. Talán nem csalódom, ha Cnorin és Liechtenstein képviselő urak külön véleményéből azt olvasom ki, hogy ők nem ellenzik elvből és nem minden körülmények közt a nemzeti bankkal való egyezkedést, nem kívánják minden áron az önálló magyar bank rögtöni felállítását, de az előterjesztett törvényjavaslatban foglalt modalitások mellett az egyezkedést Magyarországra nézve kedvezőnek nem tartják, ügy hiszem, hogy valami nagyon kedvezőnek bizony egyikünk sem tartja. A bankbizottság többségének jelentése ezt oly határozottsággal mondja ki, hogy kár volna erre még egyetlen szót is pazarolni; de ugyanazon jelentésből kiderül az is, hogy ha nem is dicsekedhetünk valami nagy vívmányokkal e téren, mégis azon állapot, melyet az uj törvén}"javaslat alkotni szándékozik, nemcsak nem roszabb, de nern egy tekintetben ós nem lényegtelenül jobb a mostaninál. A mit Ohorin és Liechtenstein képviselő urak a vezénylő közegek, a főtanács és az igazgatóság összeállításáról mondanak, az mind igaz ; de méltóztassanak a tervben levő szervezetet összehasonlítani, nem azzal, a mit mi kívánunk és a mi reánk nézve feltétlenül előnyös volna, hanem azzal, a mi jelenben létezik : és a javulást talán ők sem fogják tagadhatni. Itt nevezetesen egy dolgot nem szabad szem elől téveszteni, és ez az : hogy ily intézeteknél a szervezetnek minden részleteit, az egyes közegek hatáskörét előre is úgyszólván eodiflcálni, az utolsó betűig szabatositani, körülírni lehetetlen. Itt a gyakorlat javító és simító keze nem egy hézagot fog pótolni, nem egy hiányt kiküszöbölni. Nem tagadom, hogy az általam már előbb emiitett küzdelem, melyet a bank épen a maga jognélküli viszonyának megváltoztatása és a törvényesités kieszközlése végett ellenünk folyta+ott, visszhangzik még az uj statútumban is, és bizonyos kicsinykédé szellemben, bizonyos félénk szükkeblüségben nyilvánul, mely az előttünk fekvő javaslatot és nevezetesen' annak az igazgatóságok hatáskörére vonatkozó szakaszait átlengi. Mig mi ezen igazgatóságok hatáskörét nagyon is. szűknek tartjuk: addig a banknak, az eddigi centralisáló és bureaukratikus rendszer mellett megőszült vezérfórfiai, már azon kis consessióktól is remegnek, melyeket itt-ott a dualismus érdekében tenníök kellett, és az osztrák közvéleménynek nem csekély része ez aggodalomban osztozni látszik. A mennyire lehet, védeni akarják tehát magokat még azon lehetőség ellen is, hogy az uj szervezet által a bank okszerű