Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-271
34 271 országos Illés september 24 1877. közt felhozattak, az akkori állapotoknak tökéletesen megfeleltek. Azonban, a mint már előbb is bátor voltam felemlíteni, ezen állapoton változás történt. Változván tehát a körülmények, azt hiszem, hogy helytelen dolgot tennék, ha előbbi javaslatomhoz ragaszkodnám En tehát — egyelőre a határozati javaslatnak most csak közelebbi részeire szorítkozván, —kijelentem a tdiáz előtt, hogy én a határozati javaslatnak ezen részét elfogadom; elfogadom pedig annyival inkább, mert ezen határozati javaslat lehetővé teszi azt, hogy még kisebb ügyekben is a perlekedő fél tetszés szerint a rendes bíró elé vihesse perét, a mit én az eredeti javaslatomban az által véltem elérhetni, hogy az elégedetlen perlekedő félnek a per rendes útját tartottam fen. Ezek azon okok, t. ház, a melyek miatt én a határozoti javaslathoz hozzájárulok. Kérem azért a t. házat, hogy méltóztassék ezen határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés a középen.) Simonyi Ernő: Én most a határozati javaslathoz érdemlegesen hozzászólni nem fogok, és pedig azért, mert házszabályaink és a háznak be vett szokása szerint az most napirenden nincsen. Napirenden most a beterjesztett törvényjavaslatnak első szakasza van, és én nem hallottam, hogy akár Horánszky Nándor képviselő ur, akár más valaki ezen szakaszszal szemben elleninditványt terjesztett volna be. Ami a határozati javaslatot illeti, arra nézve a t. ház már határozott. Kijelentette azt, hogy ez az általános vitához nem tartozik, hanem tartozik a törvényjavaslat részleteihez. — Ha ezen határozati javaslat a tárgyalás alatt levő 1. §-nak módosítását óhajtja valami részben, méltóztassék ezen módosítást előterjeszteni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon), de hogy ezen határozati javaslat per Pausch fogadtassék el a törvényjavaslat helyett, az sem a háznak eddigi szokásával, sem a ház szabályával meg nem egyeztethető. Lehetetlen még meg nem emlékeznem arról, hogy én annál rendkívülibb eljárást, melyet most az igazságügyminister ur követett, még egy parlamentben sem láttam. (Ugy van balfelől.) Az igazságügyinintster ur benyújt egy törvényjavaslatot, a képviselőház azt a jogügyi bizottsághoz utasítja, s ott a modern jogászat megváltoztatja ennek alapelveit, igen ; de a javaslat az osztályokhoz utasittatik, természetesen különös privilegizált eljárás folytán, mert. más törvényjavaslatok, a melyeket okszerű idő alatt keresztül akarunk vinni, rendesen szakbizottságokhoz utasítjuk, s onnan egyenesen a ház elé kerülnek, de miután ez a tárgy sürgős, hát az osztályokhoz is utasitottuk, hogy maradjanak ott pár hétig. Az osztályokban a t. ház többsége a modern jogászat bölcs nézeteit elveti s vissza állítja a minister ur eredeti alapelveit és szövegezéseit. Már most az ügy tárgyalás alá kerül a házban, s ezen jogtudósok ismét beadnak egy határozati javaslatot, mely feforgatja ezen alapelveket, s ekkor a minister felkel ós azt mondja, hogy elfogadja a határozati javaslatot. Perczel Béla igazságügyminister (közbeszól) : Indokoltam! Simonyi Ernő: A helyes eljárás, nézetem szerint az lett volna, hogy a minister ur — magyarán mondva — ne tartsa bolondá a képviselőházat, s mondja meg, hogy én a törvényjavaslatot, melyet benyújtottam, visszaveszem; (Igaz! Ugy van '. balfelöl) de nem az, hogy a törvényjavaslatot benyújtsa, azt ajánlja a háznak elfogadásra, s mikor a ház tárgyalásába akar boesájtkozni, azt mondja: hja kérem, én most egészen más nézetben vagyok. Ez nem járja; ez egy kormánytól nem öntudatos, nem olyan eljárás, melyet egy parlamenttel véghez vinni lehetne. Méltóztassék a minister urnák a maga meggyőződését annyiszor amennyiszer változtatni; de ne kívánja azt, hogy egy törvényhozó testület a maga nézetei tekintetében szintén ily módon járjon el. (Igazi Ugy van ! balfelöl.) Csak ennyit akartam röviden a t. minister urnák elmondani. A mi magát a tárgyat illeti, a határozati javaslathoz nem szólhatok, mert az napirenden nincs. A beterjesztett törvényjavaslatra, s nevezetesen annak első §-ára nézve megjegyzem, hogy azt a központi bizoltság szövegezése szerint elfogadom ; s miután eddig nem hallottam, hogy ez ellen észrevétel tétetett volna, kérem a t. házat, méltóztassék szintén elfogadni. (Elfogadjuk! balfelöl.) Perczel Béla igazságügyminister: Az igen t. képviselő ur szememre hányta, hogy ón eredeti javaslatomtól eltérőleg most egy más határozati javaslathoz járulok. (Ugy van\ a szélső baloldalon.) Ha én ezt minden indokolás nélkül tettem volna, erre a t. képviselő urnák talán jogosultsága lett volna ; (Helyeslés a középen. Felkiáltások : Akkor sem!) de én motiváltam, hogy miért tettein ezt. A képviselő ur legfölebb azt mondhatja, hogy motivátióm nem helyes; de azon szemrehányást, melyet a képviselő tett, nem érdemlem. (Igaz! Ugy von! a középről. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Azt mondja a képviselő ur, hogy vontam volna vissza a törvényjavaslatot. Meg vagyok győződve, hogy ha ezt teszem: épen a képviselő ur szemrehányásával fogtam volna találkozni, a ki ismét azt mondotta volna, hogy a kormány szánt-szándékosan el akarja halasztani a tárgyalást. (Igaz! Ugy van! a középről.)
