Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-292

292 országos ülés október "11. 1877. 378 Igen helyesen mondta a többségi t. előadó ur, hogy ő belátja az önálló banknak előnyét, hanem az nem elég, hogy egy dolognak előnye legyen, hanem meg kell nézni, milyen áron szerezhetjük meg azon előnyt. Jól van, tökéletesen helyeslem a felfogást; de méltóztassék nekem válaszolni, hogy milyen áron vettük' mi meg ezen előnyt? Én nem tudok példát az összes jegybankok történetében, hogy valamely állam lemondott volna a bankszabadságról, illetőleg mint privilégiumot ráruházta a jegykibocsátási jogot egy társulatra anélkül, hogy ezért valami jutalmat kapott volna. Nem is szükséges más példákra hivatkoznom, elég az utolsó németországi tervezet, a mely szerint valóságos nagyszerű jövedelmi forrás teremtetett az államnak a banktörvényben. Elég hivatkoznom magára az osztrák nemzeti bankra. Hiszen jól tudjuk, hogy ez nem a közönség érdekében lett alapítva, alapítva lett a napóleoni háború után, mikor a kincstár ki lett merítve, mikor az államháztartást kelletett rendezni. És csakugyan a czéi el is éretett, a mint tudjuk, legalább állítják, hogy ár fejében kamat nélküli kölcsönt is kapott az állam. Mit kap Magyarország azért, hogy kapunk egy negyedrész bankot, illetőleg bankfiókot, egy fizetési minimalis összeget, hogy lemondunk a nemzet egyik legfontosabb jogáról, mit kapunk mi ár gyanánt'? Kapjuk azon kilátást, hogy ezen sok áldozaton felül fizetni fogunk körülbelül 24 millió forintot, a mit az osztrák kormány, illetőleg az osztrák nemzeti bank úgynevezett 80 milliós adósság fejében követel. Én sajnálom, hogy kénytelen vagyok ennyi ideig a t. ház becses figyelmét igénybe venni; de a tárgy sokkal fontosabb, mintsem hogy ezt beszédemből kihagyhatnám. (Halljuk! Halljuk l) Nevezetes dolog ez a 80 milliós kölcsön kérdése. A legeslegküiönbözőbb alakban merült már ez fel a közönség előtt. Ez idő szerint, — látszólag legalább — igy áll a kérdés: Az osztrák kormány követeli, hogy Magyarország vállalja magára a quota arányában a 80 milliós úgynevezett államadósságnak egy részét. A kormány előlegesen beleegyezett annyiban, hogy miután ő kétségbe vonja Magyarország kötelezettségét: ez esetben az ügy, a menynyiben a bizottságok nem bírnának kiegyezésre jutni, választott bíróság elé megy. Volt már alkalmam mondani egyszer, hogy ott akkor a kormány igen nagy hibát követett el, mikor erre ráállott: mert egy oly igénynek, melynek semmi alapja nincs, sőt a melyre nézve a törvényben világosan ki van mondva, hogy nem lehet semmi alapja, ilynemű transactióra lépni, nem volt szabad. Az 1867: XYI. t.-ez. 53. ós 54. §§. világosan Kimondják, hogy Magyarország nem tartozik semmivel, hanem tisztán méltányossági szempontból magára vállalja az osztrák államadósságnak egy bizonyos határozott összegét, melyet megváltoztatni nem lehet. Ha tehát az a kormány beleegyezett, hogy ez törvénybe igtattassék : elismerte, hogy Magyarország sohasem tartozott ezzel, s elismerte, hogy csupán méltányossági szempontból fogadja el egy részét. Kérdem, hogy lehet aztán évek múlva azzal jönni, hogy még valamivel tartozunk. De a kormány beleegyezett, hogy ez vitás kérdéssé declaráltassék, és igy most ugy áll a dolog, hogy az osztrák fél tényleg kapta a 80 milliót, szépen el is költötte ; mi meg nem kaptunk semmit. Tehát ő megkapta a bankszabadalomért a jutalmat, megkapja most is azáltal, hogy megengedtetik neki, hogy ne egyszerre fizessen, hanem folytatólag, Magyarország nem kapott egy fillért sem, sőt kivan téve annak, hogy 24 milliót ráfizessen, egy épen olyan Összeget, mely magában bőségesen elég volna arra, s nem kellene messze keresni, hogy egy olyan jegybankot alapítsunk, mely sokkal nagyobb összeget hozzon forgalomba: Nevezetes ezen 80 milliós kölcsönben meg két más dolog. Utána néztem, elolvastam a bank régibb actáit és ugy találtam, hogy ez adósság a banknál négy alakban fordul elő. Először tisztán, mint az osztrák állani régi tartozásainak egyik maradványa, mely néhány évvel ezelőtt még csak fiO millió volt. azután lassan a kamatokkal, és a kamatok kamataival, — becsületesen fölszámították a kamatokat,— kinőtte magát 80 millióra. (Derültség.) A másik alap az, hogy 80 milliót a bank 1862-ben jutalom gyanánt kamatnélküli kölcsönképen adott az osztrák államnak. Van még egy harmadik versió is, amennyiben előfordul egy idő-pont. melytől fogva ez már nem kamatnélküli kölcsön, hanem évről-évre kamatozó, és kell, hogy az állam fizessen érte egy milliót. Némely évben fizeti is, ellenben már három éve nem fizeti ; s összesen csak 320 ezer forintot adott kamat fejében. Vau egy negyedik versió is, s ez az, hogy e 80 milliós kölcsön nem is létezik. (Derültség. Mozgás) Senkisem tudja bebizonyítani, honnan ered. Kötelességemnek tartom ezt felhozni, mert az esetre, hogyha az én nézetem ellenére a képviselőház e tárgygyal foglalkoznék : a kérdés nem az, hogy Magyarország vegyen-e részt belőle vagy nem; hanem Magyarországnak az lesz a feladata, hogy felszólítsa az osztrák kormányt és az osztrák nemzeti bankot, hogy bebizonyítsák, honnan származik az adósság.