Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-292

292. országos Ülés október 27. 1877. 371 különvéleményben, és az ott elmondottakra nem fogok visszatérni; hanem mielőtt e tárgyat elhagynám, kötelességemnek tartom tiltakozni a t. előadó ur indokolásának azon része ellen, melylyel kiemeli, hogy milyen nagy bajt okozna Magyarországnak az önálló bank és annak jegyei; mert nem tudnók mivel fizessük a közösügyi költségeket, a honvédeket és a közös katonaságot. Engedelmet kérek; de ez uj közösügy, melyet a t. képviselő ur akar teremteni Magyarország számára: mert összes törvényeinkben, beleértve a közösügyi törvényeket is, arról sehol sincsen szó, hogy ott, a hol papír pénzzel fizetünk, kénytelenek legyünk akár az osztrák nemzeti bank jegyeivel, akár bármiféle más jegyekkel fizetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha Magyarország bankot állit fel és ezen bankjegyeit törvényeseknek ismeri el, azokkal aztán ép ugy űzethetünk, mint jelenleg az osztrák bank jegyeivel, mert ne feledje, hogy törvényszerint mi nem Ausztriának, hanem az összmonarchiának, tehát felerészben önmagunknak is^fizetünk saját pénzünkkel. Egész okoskodása a t. előadó urnák nem uj és ezt nem is rovom föl neki bűnül, mert e téren nagyon nehéz ujat mondani; hanem sajnálom, hogy ő osak azt ismétli, mit Lucám ur évekkel ezelőtt elmondott. Valóban imponáló az a Lucám ur, ha az ember végig gondolja, hogy mindaz, a mit ő hosszú éveken át megmondott és megjósolt: úgyszólván betűről betűre beteljesült. Sőt ő nem is jósolt, hanem bátran lehet mondani, a mit diétáit, az bekövetkezett 1869-től fogva a mai napig. Nem akarom a t. ház türelmét hosszú idézésekkel fárasztani, hanem arra kérem a t. házat, méltóztassék elolvasni az 1869-ben tartott enquetbizottság naplóját és Lucám urnák akkori nyilatkozatait, s meg fog róla győződni, hogy ő már előre, csaknem szóról szóra megmondotta azt, hogy milyen lesz az a bank, melyet ma a kormány élénkbe állit; megmondotta azt, hogy mit fog az osztrák nemzeti bank engedni ós mit nem, a 10-ik ülésben, mely a napló 152—153-ik lapján van. A mi különösen a dotatió kérdését illeti, kiemeli, hogy sem ez, sem pedig az a fiókintézeteknek szaporítása nem fog nagy nehézségek ütközni. Megjegyzem, hogy miután a dotatió fixirozva lett, a fiókok fontossággal nem birnak a bankra nézve, mivel az összeg maradt, tehát a fiókok felállítása az ő részéről csak annyiban áldozat, amennyiben a regiét valamivel szaporítja, de a jegyforgalomra nézve nincs semmi különbség. Ezt előre megmondotta, de kijelentette továbbá, hogy sokkal több nehézséget fog okozni azon kívánságok teljesítése. melyek a magyar kormány részéről a főtanács hatáskörére nézve kijelöltettek. S ami a kormányt illeti, szintén elmondotta előre, hogy a mi végül azon befolyást illeti, melyet a magyar kormánynak e részben engedni (einráumen) lehetne, „so könnte dieser Einfluss nur in einem Aufsichtsrechte bestehen". És szóról szóra beteljesedett; ugy hogy tulajdonképen, ha az ember látja azt az egész játékot, amelyet egyrészről az osztrák-nemzeti bank igazgatósága, másrészről az osztrák kormány éveken át egészen a mai napig űzött: azon meggyőződésre kell jutnia, hogy itt nemcsak a nemzeti bankkal van dolgunk ; hanem itt tulaj donképen három nemzet áll egymással szemben, t. i. az osztrák Eeichsrathban képviselt nemzetek, a magyar nemzet és harmadik a banknemzet; a három közül a banknemzet a leghatalmasabb, (Helyeslés és derültség a szélső balon.) ez nem enged egy jottát sem. Méltóztassanak tekintetbe venni az alapszabályokat. A kormányok maguk közt megállapítottak bizonyos alapszabályokat; Lucám a maga részéről készített más alapszabályokat, míg amazok a bizottsági tárgyalásokon keresztülmentek, méltóztassanak megtekinteni, s látni fogják, hogy éppen egy lényeges módosítás kivételével valamennyi a Lucám által készített módosítás fogadtatott el szóról szóra ugy, mint ő kívánta; tehát ő talajdonképen a dictator. S nem is tisztán csak financzemberek a nemzeti bank emberei. Az ember sohasem tudja, vajon a nemzeti banknak eszközül szolgált-e az osztrák kormány azért, hogy minket bizonyos pénzügyi áldozatra bírjon, vagy viszont, az osztrák nemzeti bank szolgált-e eszközül az osztrák kormánynak arra, hogy minket politikai áldozatra birjon, felváltva egymást támogatják, hol politikai, hol pénzügyi áldozatok kicsikarásával. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez kiderül az osztrák nemzeti bank okmányaiból és a bank embereinek irataiból. Ok nem érik be azzal, hogy a pénzügyi álláspontot jelezzék, ők mindig a birodalmi egységet hangsúlyozzák ; ők nem a maguk érdekeit, hanem a monarchia, a „Gesammtreichot" hangoztatják. A mi a bankkormányzót illeti, megjegyzem mellesleg, hogy tudtommal ez minden más országban csak director; ott van Olaszországban a „Banca nazionale", mely igen hatalmas bank, ott van az angolbank, ós mindenütt csak igazgató áli az élén, csupán Francziaországban, hol annyira szeretik a czifraságokat, ott czimezik igy. Nem bánnám, ha ez csak czim volna, de practicus értelme is van, minthogy kell, hogy szembeszálljon excellentiás urakkal, szükséges, hogy ő is escellentiás legyen, hogy tehát teljesen egyenjogú személyként tárgyalhasson. Mnlt évi ápril 19-én válaszolván a pénzügyminister ur propositiójára a cartell bauque-ra vonatkozólag, midőn az refusiroira különböző okokból, a fősúlyt arra helyezi, hogy nem lehet a monarchia pénzügyi egységét megszakítani, s mintegy gúnyosan zárja be érvelését azon szavakkal: „Talán remélhetjük mégis, hogy sikerülni 47*