Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-292

292. országos ülés október 27.1877. 359 tekinteni, hanem csak saját nézetemnek, melyért csak magam vállalok felelősséget, csak magam állok helyt. A bizottság jelentésében össze vannak foglalva mindazok, a mikre nézve a bizottság többsége egyetért ; magunkónak valljuk a jelentés minden érvét, magunkónak azon meggyőződést, hogy a kormány előterjesztése mai helyzetünkben, mai viszonyaink között a bankkérdés legopportunusabb megoldását foglalja niagába.nDe lehetetlen, hogy ily tárgyban, meíy annyi szempontból bírálható meg, mely Earópaszerte mindenütt könyvtárakra menő irodalmat teremtett, melynek minden egyes részletére nézve államférfiak és szakemberek, theoreticusok és a gyakorlati élet emberei a legellentétesebb nézeteket táplálják ós nyilvánítják ; lehetetlen, hogy ily tárgyban minden egyes pontra nézve tökéletesen egyetértsenek még azok is, kik különben a kiinduló pontra, a főirányra és az elérendő czélokra nézve teljesen megegyeznek egymással. Ezen rövid kitérésért bocsánatot esdve, átmegyek in inedias res. Itt mindenekelőtt két körülményre nézve kell tisztába jönnünk, mert csak ezek fölismerése és constatálása képesíthet bennünket arra, hogy a fenforgó kérdésben higgadtan ítéljünk. Az első az, hogy a bankkérdés nálunk az úgynevezett kiegyezési kérdések egyikét képezi s az ügyek mai állásában ezektől többé külön nem választható. Én itt ugyanazon álláspontot foglalom el, melynek a szeszadó tárgyalása alkalmával e házban kifejezést adtam: hogy teljesen meg vagyok győződve az itt szóba jövő különböző kérdéseknek egymástól való elválaszthatatlanságáról. Nem lehetek ugyanis egy nézetben a jobboldali ellenzék egyik kiváló tagjával, Apponyi Albert gr. t. barátommal, ki a minap a napirend meghatározásakor azon nézetét nyilvánította, hogy a bankkérdés az egyezkedési többi kérdésekkel, főleg a vám ós kereskedelmi szerződéssel semminemű szerves, szorosabb kapcsolatban nem lévén, attól elválasztottál!, egészen külön is tárgyalható. Megengedem, hogy ha az osztrák nemzeti bank szabadalma esetleg nem az 1877. év utolsó napján járna le, ugyanazon a napon, a mikor az Ausztriával 1867-ben kötött vám- és kereskedelmi szerződés végét éri: a bankkérdést előbb is, utóbb is egészen önállókig tárgyalhatnék ; de észszerűen mindig csak tekintettel a fönálló vagy kötendő vám és kereskedelmi szerződésre, vagy azon elhatározásunkra, hogy ezen szerződés megszüntetendő, vagy módosítandó. A legkitűnőbb nemzetgazdászoknak egyhangú nézete szerint, a követendő bankpolitikára sokkal inkább irányadók a gazdasági területnek, mint az állami területnek igényei. Ha két állam közt kötendő ehablonszerü vám- és kereskedelmi szerződésről volna a szó, a mely csak a vámtarifa tételeit foglalja magában s érintkezési ós forgalmi könnyebbitóseket czéloz: az ily kereskedelmi szerződés mivolta az általunk felállítandó bank természetére befolyást nem gyakorolhatna. De itt oly kereskedelmi szerződésről lévén a szó, melynek sorsától gazdasági területünk megállapítása, jelenlegi kiderjedéseinek főntartása vagy megszorítása függ: e concret esetben a két kérdés politikai ós gazdasági összefüggését szem elől téveszteni nem lehet. Önálló vámterület nem tételez föl ugyan minden körülmények között önálló bankot, s közös vámterület nem zárja ki minden körülmények körülmények között az önálló bankalkotás lehetőségét ; de mind az önálló, mind a közös banknak elmellőzhetetlen előfeltételei és előre látható hatásai egészen mások az egyik ós a másik esetben. Ennél is tovább megyek. Megengedem még azt is, üogy az általam is nyomósoknak elismert politikai okokat fontosabbnak tekintvén a nemzetgazdasági oknál, az előbb mondottak daczára bizonyos irányban rögtönözve intézkedhettünk volna bankügyünkben az egyezkedési tárgyalások megindítása előtt, anélkül, hogy tekintettel lettünk volna a vám- és kereskedelmi szerződésnek függő voltára. S meglehet, hogy az ily merész politika annak idején előnyös befolyást gyakorolt volna az egyezkedési tárgyalásokra és sikeresebb befejezésüket eredményezte volna. Ámde a concret esetben és politikában mindig tényekkel és a reális viszonyokkal kell számolni, és minthogy a kormány más modus procedendit választott, s mindezen kérdéseket egymással szoros kapcsolatba hozta, az egyiket a másiktól függővé tette, az egyikben ós másikban •— helyesen vagy nem helyesen, most nem akarom vitatni — a compensatiók és recompensatiók alapját kereste, s a monarchiában a közvéleményt ezen irányba terelte : már most a törvényhozások sem választhatják el egymástól ezen kérdéseket, ha őszintén óhajtanak kibontakozni a jelenlegi zavarból, s azt szándékosan öregbíteni nem akarják. A másik körülmény, melyre nézve tisztába kell jönnünk magunkkal: az, hogy a jelenlegi törvényjavaslat, illetőleg bankügyünknek benne tervezett rendezése compromissum ; compromissum nem csak, mint a bizottság jelentése jelezte, három különböző érdeket képviselő tényező között, hanem compromissum a tudomány tanai és gyakorlati élet igényei, a gyakorlati élet jogosult követelményei és a le nem küzdhető téves felfogások és előítéletek közt. „Az ujabb tudomány napról napra mindinkább elejti a nemzetgazdasági politikában a megoldások absolutismusát, és napról napra inkább ismeri föl már előzetesen a theoria következnie-