Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-290

326 290 országos Illés október 20. 1877. közösügyet csináltunk a czukoriparból. S miután Ausztriának túltermelése van, és ezen túltermelés következtében a erisis reá sujtólag hat : ezt ne­künk is viselnünk kell. (Helyeslés a baloldalon.) És igy mindaz ellene fordul Hegedüs Sándor urnák, a mit a túltermelésről, a praemium­lól, az európai czukorunióról mondott. Azt emii­tette, hogy Európa fenyeget bennünket. Európa ilyen és ilyen rendszabályokhoz fog folyamodni az osztrák-magyar monarchia ellen . . . Hogyan jutottunk mi azon szerencséhez, hogy bennünket e fenyegetés illethet ? Az által, hogy Ausztriával közösügyet csináltunk a czukoriparból. Még egy sajátságos érvet hallottam t. bará­tomtól, mely a túloldalnak nagyon tetszett. Hege­dűs képviselő ur azt mondja, hogy ha az iparo­sok meg vannak elégedve a ezukoradótőrvénynyel: akkor mi politikusok miért akarunk azok ellené­bea már mást és számukra jobbat teremteni? Megjegyzem magamnak ezen mondását, és nagyon kívánatosnak fogom tartani, hogy ott, a hol valóban ipari érdekekről lesz szó, a t. képvi­selő ur és vele együtt a t. túloldal valóban az iparosok nézeteit és érdekeit annyira szem előtt tartsa, mint itt teszi. De bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy a hol az országnak minden lakosa érdekelve van a ezukoripar és a ezukoradó által, mert az fogyasz­tási adó és minden egyes fogyasztó viseli azt, és ahol a magyar kincstár is érdekelve van: ott mégis csak van valami szava a politikusoknak is. Egyébiránt nem áll az, hogy a ezukoriparo­sok absolute meg volnának elégedve a jelenlegi törvénynyel. Eelative megengedem, hogy jobbnak tartják, mint egy más még rászabhat. De méltóz­tatnak megengedni, hogy ezen törvényjavaslatot egy másik törvényjavaslat előzte meg, mely a „terményadót" helyezte kilátásba. Ettől annyira megijedtek, hogy most akármit inkább elfogadnak, minthogy a terményadó hozassék be. Mert ha ez életbelépett volna: akkor Magyarországon nem maradt volna egyetlenegy ezukorgyár sem. Különben ha arról van szó, hogy ma a ezukor­iparosok mit tartanak elfogadhatónak és mit nem, utoljára is csak azok a ezukorgyárosok beszélnek, kiknek gyáraik a viharokat kiállták, és félig-med­dig, habár tengődve fennállanak. De szerencséje a t. szónok urnák és a ministeriumnak is, hogy hallgatnak, mélyen hallgatnak azok, kiket a ver­seny már elsepert és eltemetett. Már pedig azt hiszem, Magyarországnak érdekében áll az is, hogy ezen gyárak újra életre ébredjenek és ujak is keletkezzenek Ezzel t. ház ! készen volnánk t. barátom He­degüs Sándor érveivel. Még csak egyet akarok megemlíteni. Mindaz, a mit európai conventióról. a polarisatióról, a typusokról. a különféle adó­rendszerek irányáról mondott : igén szép dolgok, de ezek csak arról tanúskodnak, hogy — egy t. barátom frappáns kifejezése szerint — hozzá még nem érkeztek meg a tudomány telegrainmjai. Mind­ezek félig-meddig túlhaladott álláspontot jeleznek, Francziaországban jóformán elejtették a ezukor­conventio eszméjét; sőt tudni kell azt is, hogy azon enquéte referense, mely enquéte e tárgyban tartatott, határozottan roszalja azon irányt, mely felé Francziaország eddig indult — midőn a ezukrot foktai'talom szerint igyekezett megadóztatni. A t. referens ur azt mondja, hogy igenis helye van annak például az alkoholnál, a szesz­nél, ahol köztudomás szerint igen egyszerű appa­rátussal rögtön ki lehet deríteni, hogy mennyi szeszfokot tartalmaz az illető folyadék; de ez a czukornál absolut nem áll, mert ennél igen com­plicált tudományos apparátussal lehet kitudni azt, hogy hány fokot tartalmaz a ezukor. És e szerint azt javasolja, hogy tökéletesen elejtessék a ezu­kornak foktartalom szerinti megadóztatása ; ha­nem mondassék ki, ugy mint a kávénál és theánál, hogy nem tekintve arra, hogy egyik roszabb, a másik jobbminőségü, minden ezukor egyformán adóztassók meg. Most t. ház, áttérek azokra, amiket a t. pénz­ügyminister mondott. (Halljak!) A t. pénzügyminister ur erősen hangsúlyozta, ós hosszasan fejtegette azt, hogy a terményadó első pillanatra, „látszólag" Magyarország érdekei­nek jobban megfelel; de hogyha közelebbi ől vizs­gáljuk a dolgot, akkor az átalányozási rendszer az, mely az ország érdekeinek jobban megfelel ; még azt teszi hozzá, hogyan lehet szemrehányást tenni neki azért, hogy az ország érdekeinek job­ban megfelelő átalányozási rendszert hoz javas­latba. Ezért neki senki szemrehányást nem tesz ; sőt megvallom, örvendek, hogy végre maga is belátta azt, hogy a terményadó csakugyan olyan rósz, és hogy az átalányozási rendszer jobb. De mi ebből a tanulság? A tanulság az, hogy Magyarország pénzügyministerei nem alapos, felületes tanulmányozás ala]3Ján, látszólag jónak mutatkozó törvényjavaslatokat terjesztenek a ház elé, amelyeket aztán néhány hónap múlva kény­telenek visszavonni és elismerni azt, hogy egé­szen más irányban kell haladni. (Helyeslés a baloldalon.) Ha ez megtöténhetik a ezukoradó­nál, akkor megtörténhetik más dolognál is, és az én szilárd meggyőződésem az , hogy ami az egész vám- ós kereskedelmi szerződést il­leti.a t. pénzügyminister ur most abban a stádi­umban van, mint volt a ezukoradóra nézve ak­kor, mikor a terményadót ajánlotta, csak be kell várni az időt, midőn be fogja látni, hogy ja­vaslata rósz, csak hogy fájdalom az lesz Magyar­ország szerencsétlensége, hogy már akkor késő lesz. (Jíilénk helyeslés a baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom