Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-289
308 289. orssságos illés október 19. 1877. Iában a vámközösség oka mindannak, amit tulajdonítanak ez állapotnak, akkor a ezukoriparnak nem lehetett volna Magyarországon sem létrejönni, sem emelkedni, sem fejlődnie azon 27 év alatt, amióta vámközösség van; azt pedig ugy a statistika bizonyítja, mint átalában köztudomású dolog, hogy a fejlődés ugyanazon adóközösség mellett történt. Igaz, hogy az utóbbi években hátrány is állott be, de hogy ha e rendszer lehetővé tette az emelkedést és a fejlődést: akkor absolute, feltétlenül és kizárólagosan annak tulajdonítani a hanyatlást is, igénytelen nézetem szerint nem lehet. Azonban vegyük szemügyre az adatokat. Lukács Béla t. képviselő ur e tekintetben nagyon megkönnyítette álláspontját, midőn az 1868. és 1874. közti éveket vette fel és tagadhattam hogy hanyatlás tekintetében mindazon adatok állanak ; azonban vegyünk egy nagyobb időközt. Én nem fogom venni a kedvezőbb éveket, hanem a rosszabb éveket, azt az évet, amely ellen nem lehet e tekintetben kifogás, hogy az kivételes lendületet mutatott fel és ennek következtében cinosurául nem használhatók. Veszem az 1863. és J 875-iki évek közötti időközt. Azt hiszem, hogy sem a kiindulás, sem a vég tekintetében nem oly közeli, hogy e tekintetben legalább az átalános állapotot megítélni és azokból csak némileg is alaposan következtetéseket vonni ne lehessen. Hogy állott e tekintetben a magyar és az osztrák ezukoripar? 1863-ban volt Magyarországon 23 czukorgyár, Ausztriában llö, feldolgoztak a magyarországi gyárak 1.436,000 vámmázsa répát, az ausztriai gyárak 13.ü72,000 vámmázsa répát dolgoztak fel. Ekkor kezdett Magyarországon az emelkedés és tartott 1871-ig. 1871-ben volt Magyarországon 2ö, Arsztriában 190. Magyarországi gyárak feldolgoztak 3.614,000 mázsa répát, az ausztriai gyárak 24.838,000 mázsát. 1871-ben kezdődött a hanyatlás és 1875-ben volí Magyarországon 20 gyár, Ausztriában 209. Feldolgoztak a magyar gyárak 2.069,000 mázsa répát, az osztrák gyárak 20.000,000 mázsát. Ha tekintjük 1863—75 között az emelkedést, kivéve a kedvező éveket: akkor ugy áll elő. hogy a magyar gyártás emelkedett 30°/ 0-el és az osztrákoké 37%-el. Itt tehát nem tűnik elő azon nagy hátrány, melyet Lukács Béla t. képviselő ur feltüntetni akar, anovival kevésbé tűnik ki, mert méltóztatott ki felejteni egy igen lényeges körülményt, azon körülményt, hogy ugyanazon rendszer között történt az emelkedés és történt a hanyatlás. Azonban a kérdés az, ha el nem fogadom én és el nem fogadhatom, hogy feltétlenül, sőt még azt sem, hogy nagy részben is a rendszernek tulajdonittassók a hanyatlás, mert adatokra támaszkodnak: minek tulajdoníttassák és mily körülményben keressük azon hanyatlást, amely nem csak az egész monarchiában, de főleg önmagában Magyarországban az előbbi években tapasztalunk? Nagyon sajnos az, hogy a statistikában átlagosan szoktak beszélni és átalános számokat szoktak használni és még sajnálatosabb az. hogy e tekintetben a t. házat a részletes kimutatásokkal egyes gyárak részletes történetével untatni nem lehet, nem szabad. Azonban azt hiszem, hogy ha bárki veszi magának a fáradságot, hegy ha nem is az egész országban, a mire nézve egyes ember összeköttetéseinél fogva nem képes, de legalább környezete, ismerősei sorában tudakozódik és vizsgálja a magyar és osztrák czukorgyártás viszonyait: akkor több oly körülményre fog akadni, a melyek megmagyarázzák a hanyatlást, de egyátalában nem a vámközösség és adórendszer azon alapelveiből a mely alapelveket maguk az iparosok jóknak tartanak. Éu tudakozódtam egy pár gyárról, — nevet nem említek. — Azonban azt hiszem, hogy mindenki utána nézhet és meggyőződhetik a felől, hogy tapasztalásom alapos. Egy gyár megbukott, mert oly magas regiét állított, hogy azzal kijönni nem lehet; a másik megbukott azért, mert a börzén spekulált; a harmadik megbukott, mert oly magas áron fizette a répát, sőt még a trágyát is,hogy az egész vidék átadta magát a répatermelésnek és mikor bekövetkezett az általános hanyatlás, természetes nem volt képes magát fentartani; a negyediket megcsalta művezetője ; — (Derültség.) az ötödik elemi csapásnak lett áldozata. Ily részletesen és körülményesen a gyárak életéből merített adatokhoz kell fordulni, ha elfogulatlanul akarunk ítélni a bukás okairól és annak körülményeiről. Azonban valók ezen körülmények, a melyeket Lukács t. képviselő ur, utóbb emiitett, — tagadhatlan, hogy az osztrák iparnak ereje van a magasabb technikai képességben, a jobb hitel és forgalmi viszonyokban, a munkás viszonyokban, — ezt nem tagadhatja senki. Csak az a kérdés, hogy mely államban látott Lukács képviselőtársam olyan adó és vámpolitikát, mely a természeti viszonyokat, a munkások ügyetlenségét, a művezetők technikai gyengeségét, a gépek hiányát, adóval vagy vámmal egyenlíti ki ? Én azt hiszem, hogy ő erre nekem adatokat felhozni képes nem lesz. És ha az államnak bebefolyását ezen viszonyok javítására, sőt kötelességét e tekintetben elismerem : ezt más intézkedéseknél keresem, nem az adórendszer ós vámviszonyok megállapításánál. De ezektől eltekintve, van egy fő-argumentum, melyet e tekintetben, t. i. a magyar- és osztrákipar viszonya tekintetében felhoznak és ez a nyers répa czukortartalmának különbsége.
