Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-287

287. országos fileVoktóher Ifi 1877. 277 A földnek természete az, hogy mindaddig mig hnmust. zsirt tartalmaz magában, nemcsak hogy termelő erővel faár.; hanem egyúttal az a tulajdon­sága is van, hogy a víznek ellenáll. Az oly vidé­keken tehát, a hol hegyek, dombok vannak, ott az eső viz nem árt, inig a hnmus, a földnek -zsírja megvan: ellenben ha egyszer zsírtartalmától meg­fosztatott, akkor az esővíz által lemosatva a dom­bok terméketlenekké válnak és csak oly áldoza­tokkal javíthatók, melyek azok értékét sokszoro­san fölülmúlja. Nemzetgazdászatilag t. ház, az nem a fő fel­adat, hogy e momentumban mennél nagyobb pénz­beli hasznot hozzon a föld ? de csak azon haszon jogosult, mely maradandó és állandó, a föld ter­mőképességének folytonosságára való tekintet nem mellőzhető. Azon termelés, amely ott a gazdasági szeszfőzdék megszűnte folytán ott ma szükségkép űzetik, az rabló gazdaság; föld rabló gazdaság kü­lönösen azon a földön, amely nem gabonának való. A felföld némely része nagyon kevés ós rósz gabonát terem, de jó és sok krumplit, krumpli szeszfőzde segítségével igen jól értékesíthető ugy, hogy az a föld állományát nem bántja: mig ma megszűnvén a szeszfőzés, a gabona termelés­sel ott maga az adóalap támadhat!k meg, melyet, mi őseinktől örököltünk. Hiszem, hogy azon nagy szeszgyárak adhat­nak ideiglenesen nagy adót, és az illető tulajdo­nosoknak nagy jövedelmet ; de az is csak addig fog tartani , mig toldunk termőképessége meg lesz védve; azon perczben. amelyben az kiaknáz­tatik, és a kifőzött termény maradványa a Duna által lefolyt a tengerbe, azon perczben meg fog szűnni az ország termő képessége és ezen gyárak hoppon maradnak. Pedig nekünk nincs egyebünk, nincs iparunk, nem támaszkodhatunk másra mint a földre, azt meg kell védeni a rablógazdaság el­len, még azon esetben is, ha ez a jelenre na­gyobb eredményt, nagyobb jövedelmet ígérne is. Azok, a kik a nagy szeszfőzdék érdekeit kép­viselik, igen ügyesen felhasználnak mindent állás­pontjuk védelmére. Midőn érvekből kifogynak, felhasználnak még egy mumust is azon remény­ben, hogy ezzel minden magyar embert meg lehet ijjeszteni. Midőn tényt, igazságot fölhozni nem voltak képesek, felhozták azon ijesztést, hogy azon előny, melyet mi a gazdasági szeszfőzdéknek fo­gunk adni: nagyobb mérvben fog az osztrák gaz­dasági szeszfőzdék javára szolgálni, A kik ezen véleményben vannak, mint Oho­rin és Mudrony képviselő urak, azok következete­sen cselekedtek akkor, mikor az itt foglalt 20%, u. n. kedvezmény törlését kívánták, ezen szem­pontból védhető álláspontjuk. De nem védhető azon szempontból, amint Wahrmann képviselő ur tette, midőn azt mondta, hogy a 20 %-t megengedi, de a 40 %-t nem. Mert vagy áll azon tény. hogy a gazdasági főzeléknek adandó kedvezmény nagyobb mérték­ben fog az osztrák gazdasági szeszgyárak szá­mára járni, vagy nem. Ha áll ez a tény : akkor egy %-ot sem szabad megadni, mert kárnak az is igen nagy. — Amennyiben nem áll e tény, akkor merül fel a kérdés: vajon a 40% igazol­ható-e ? Beszédem elején voltam bátor ezen 40 % látszólagos magasságát megczáfolni, és azt hiszem, ha igazságosak akarnak lenni, ezen 40% állítóla­gos kedvezményt valóságos kedvezménynek nem fogják tartani; sőt nem tartatják a 10')% kárté­rítést sem nagynak, ha az adó a kis főzeléknél eltöröltetnék, még akkor is kérdés, hogy vajon a nagyobb szesznyeredék, és a termelési nagyobb költségek szempontjából ezen különbség kifogna-e egyéniittetni; — mert végtelen • sók, az idő hiány miatt fel sem hozóit előnyt élvez a nagy gyár­ipar a kicsivel szemben, különben nem leendett lehetséges azon tény, hogy az a kifejlődött kis szesziparunkat, mely a gazdaságra is támaszkod­hatott, oly gyorsan kiirtsa. En t. ház, módosit­ványomban távol akartam maradni mindentől, mi szélsőségnek lenne nevezhető. Egyszerű, nagyon rövid számítással leszek bátor a t. ház meggyő­ződésére hatni. (Hulljuk!) Ugy hiszem, hogy még azok közül, kik el­lenzik a 40%-ot és a nagy főzdék érdekei mellett szólanak, sem fo<jja senki tagadni, hogy a nagy gyár 20%-ei több szesznyereményt hoz ki, mint a kis gyár. Ez, ugy hiszem, ez oly minimalis számí­tás, melyet ők is, ha némi igazságszeretet van kebelükben, elismerni kénytelenek; ugy szintén elfogják ismerni is, hogy a termelési különbség a költség tekintetében ismét legalább 2%-ot képvi­sel. A többi felhozott hátrányok maradjanak a gazdaság rovására, leijenek kárpótlást a trágya által fokozott gazdasági eredményben. Ugy-e hogy ezt elismerik: inert ezt nyíltan tagadni azokra nézve, kik főzdékkel valaha foglalkoztak, compro­mittáló lenne. Ezt nem tehetvén, fordulnak tehát a nagy mumushoz, és azt mondják: ezen kedvez­mény Ausztria javára fog szolgálni. Itt van néze­tem szerint sarkpontja azon el lenvetéseknek, me­lyek ellenünk felhozatnak, mert ennek megdöntése számokkal csak nehezen igazolható. Ezen mumust csak a nagy főzdék tulajdonosai találták ki ér­dekeik megvédésére, és azon képviselő urak, kik szeszfőzdével nem szoktak foglalkozni: meggyőző­désem szerint csak elkábultak a nagy szesztől, midőn ezen önző egyének érdekeinek védelmére vállalkoztak. Mumus ez t. ház! Leszek bátor ez állításo­mat igazolni. 1850-ben lettek a mi szeszfőzdéink az osztrák szeszfőzdékkel egyenlő adóztatás alá vetve, 1850-től 60-ig a mi szeszfődéink ver­senyezi ek az osztrákokkal és gyarapodtak folyto­nosan, ugy. hogy 1860-ban számuk már felszapo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom