Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-270
370, országos Illés september 21. 1877. 23 gaclása folytán a szolgabiráknak és a városokban ezekkel aequivalens közigazgatási hatóságoknak teendői lényegesen megszaporodtak. Ott van az adóvégrehajtási törvény; ott van tovább a közelebb elfogadott gyámügyi törvény. Nem is említve azon törvényt, a mely már szintén a ház előtt van ós legközelebb tárgyalandó lesz: az úgynevezett közmunka törvényt; maga az emiitett két törvény annyi és oly számos teendőt rótt a szolgabirákra, hogy alig csalódom, ha azt állítom, miszerint ezen törvényeknek czélszerü és jó végrehajtása mái* magában is aligha, nem szükségessé teszi ezen közegek szaporítását. Lényegesen változott a helyzet azon idő óta % közteherviselés tekintetében: mert tagadhatatlan az, hogy az úgynevezett gyámügyi törvény a törvényhatóságokra, de főleg és különösen a nagy községekre a hagyatéki tárgyalásoknak ezen közegekhez utasítása által nagy terheket rótt, mert naponkint tapasztaljuk, miszerint a törvény ha lóságok és városok már most is kénytelenek szervezetekben és költség ve tósökben nagy változtatásokat tenni, kénytelenek uj közegekkel magokat szaporítani a czélból, hogy azon fontos agendákkal járó törvényeket végrehajthassák. Ha már most ezen ügyek is a közigazgatási közegekre ruháztatnak, kétségkívül még inkább szaporodni fognak ezen terhek, anélkül hogy arra szükség lenne; mert amint tüstént felemlíteni bátor leszek, ezen ügyek egyrészét. az igazságszolgáltatás hátránya nélkül , a járásbiróságok továbbá is végezhetik. Ezen felül tagadhat!an az is, hogy a járásbíróságok a gyámügyi törvénynek megalkotása által tetemes tehertől mentettek föl. A ( hagyatéki ügyek tárgyalása mindig egyikét képezte azon motívumoknak, a melyek által a járásbíróságok elfoglaltsága indokoltatott, ezek tőlük elvétettek és ha ezen törvényjavaslat akár azon szellemben, amint a központi bizottság beterjesztette, akár azon szellemben, miként ezen határozati javaslat azt átalakítani ezélozza, keresztül megy :^ tagadhatlan és kétségtelen, miszerint a járásbíróságok teendője tetemesen csökkeni fog ugy, hogy bátran el lehet mondani, miszerint azok túlterhelve nem lesznek, miszerint ezen ügyek ellátására elég idővel és munkaerővel fognak rendelkezni. Én, aki ezen kórdóst sohasem tekintettem az úgynevezett magasabb igazságszolgáltatás szempontjából, sohasem állitottam azt, miszerint ezen törvény akár a közigazgatásnak a bírói hatóságtól való elválasztása szempontjából, akár egyéb ilyen magasabb elvi szempontból nem fogadható el; hanem mindig azt állítottam, hogy azt, mint minden más országban teszik, a feuálló viszonyokhoz és nyilvánuló szükség tekinteteihez kell idomítani akkor, midőn ezen kérdés a házban megpendittetett, midőn első alkalommal a képviselőházban benyujtaíott, azon nézetben voltam, hogy ezen ügyeket a közigazgatási hatóságokra kell bizni : ha attól eredményt várni akarunk; ma joggal mondhatom az ellenkezőt, mert erős a meggyőződésem, hogy ha a központi bizottság javaslata elfogadtatnék: egyik hibából, egyik bajból a másikba esnénk, í i. elvennénk a bíróságok vállairól egy nagy terhet ós túlterhelnénk azokkal a közigazgatási hatóságokat, amelyeknek rendkívül számos teendőit, mint mondottam, ma joggal e házban és a hazában senki nem tagadhatja. Nem czélunk ez által az. hogy bizonyos elvi harezot, melynek sem szükségét, sem jogosultságát nem látom át, a közigazgatási és igazságszolgáltatási bíráskodás közt előidézzünk, sőt elismerjük, hogy a ezélszemség az, mely e kérdésben kizárólag irányadó. És azt hiszem, hogy valamint egyrészről nem lehet tagadni azt, hogy ezen ügyekben, ha azok kizárólag a közigazgatási hatóságra ruháztatnak, a czélt el nem érjük ; ugy viszont el kell ismernünk azt is, hogy ezen ügyeknek, ott a hol erre szükség van, a járásbirósá goknál való meghagyása, áíalábau pedig mentől több bírói fórumnak alkotása egyedül azon helyes eljárás, mely által az ügynek szolgálatot tehetünk. Épen azért határozati javaslatom első részének czélja és értelme az, hogy ezen ügyekben való bíráskodással ott, hol ez a közigazgatás hátránya nélkül lehetséges, ugy a járásbirák, mint a közigazgatási hatóságok is megbízassanak; de viszont ott, hol ez csak is a, közigazgatás kárára és hátrányára lehetne : az utóbbiak abból kizárassanak. Határozati javaslatom második része a jogorvoslat rendszerére vonatkozik. Mindenütt, hol az ilyen csekélyebb fontosságú ügyekben törvény alkottatott: igen nagy, lényeges és jogosult vitáknak volt tárgya az, hogy az ilyen ügyekben mily jogorvoslatok engedélyeztessenek. Több ut állott a törvényhozások előtt, s ezek főkép két irányra vezethetők vissza. Az egyik fölebbezést akart engedni, a másik ez ügyeknek a rendes jogi útra átvitelét tartotta czélszerünek. Én azt hiszem, hogy ezen eljárások egyike sem jó. Mert ha fellebbezés engedtetik ezen bírói hatóságoknak: szükséges, hogy az első bírói hatóságnál a jegyzőkönyvek oly terjedelmesen vétessenek fel, hogy alkalmas anyagul szolgáljanak a felsőbb bíróság ítélete alapjául. Mert, ha az igazságot agyon ütni nem akarjuk: nem engedhetjük meg. hogy felületes, a tény és jogkérdésekre ki nem terjeszkedő s a bizonyítási eljárást nem tartalmazó jegyzőkönyv valamely Ítélet alapjául szolgálhasson. Ha az következnék be. hogy fellebbezés engedtetnék: azt hiszem, eltévesztené a törvénvhozás a szeme előtt tartott
