Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

285. országos Illés október IS. 1877. 229 10—50 frt közt 6,600. Ezen apró üstök kizárólag a helyi fogyasztásra dolgoznak, mindenféle hulladékot értékesitnek, s természetesen, a versenyt mindenfélekép kiállják, mert hisz terményeik, ugy szclva, nem is jönnek a forgalomba. A versenyképesség szempontjából tehát szó csak a gazdasági nagyobb, s az egész nagy gyárakról lehet. Mit tapasztalunk már most ezek versenyképességére nézve? Wahrmann Mór t. képviselő ur maga kifejti, hogy Ausztria erősebb nálunk, pénze, hitelviszonyai, forgalma, jobb termelése, s nagyon sok egyéb tényező folytán, melyeket ismételni nem kívánok, a melyekre kijelentette, hogy Ohorin Ferencz t. képviselő úrral teljesen egyetért Hegedüs Sándor t. barátom szám szerint kimutatta, hogy nincs ugyan oly roppant különbség a burgonyával dolgozó gyárak száma közt Magyarország és Ausztriában, de mégis, az Ausztriában levő gyárak száma nagyobb, mint a Magyarországiaké. Azt, hogy a gyárak ott nagyobbak is, nem tagadhatja azért, mert az Ausztriában befolyó szeszadó lényegesen több, mint Magyarországban. pedig egy adórendszer szerint szedetik be. A harmadik az, hogy Ausztriában vannak czukorüledék gyárak, melyek velünk versenyeznek, Magyarországon pedig ugy szólván nincsenek. Nem tagadhatja továbbá azt, hogy a magyar kukoríczagyárak lényeges hátrányban vannak a burgonyagyárakkal szemben, a mit Wahrmann Mór t. képviselő ur is concedál. Mit bizonyítottak tehát mind azon érvek, melyek felhozattak: azt, hogy ha jó termés van, akkor a magyar kukoriczagyártás képes versenyezni az osztrák burgonyával. Ebből tehát következik, hogy a magyar kukoriczából való gyártás csak a jó termés esetében bír oly versenyképességgel, mint az osztrák burgonya gyártás. Ezt Hegedüs Sándor képviselő ur is bizonyítja, midőn azt mondja, hogy 1872 óta mennyire csökkent a szeszipar ; de 1876-ban ismét emelkedett. Miért? mert épen csak 1876-ban volt jó tengeri termés. Tehát Magyarország versenyképessége ugrásokban mutatkozik és bizonyos véletlentől van függővé téve, ami Ausztriában sokkal kisebb mértékben szemlélhető. Ebből foly, hogy normális viszonyok között Ausztriának szeszipara erősebb és biztosabb, mint Magyarországé; miből ismét származik, hogy mind az, a mi ezen szeszadó törvényjavaslatnak jó következménye leeud : sokkal inkább fog állani az erősebb Ausztriára, mint a gyöngébb Magyarországra nézve. Ezen szempontból tehát a szőnyegen forgó törvényjavaslatot a magyar iparra nézve jónak, kedvezőnek nem mondhatom. De elfogadhatónak állítja a t. képviselő ur és az előadottak daczára, megvallom, hogy — a kiegyezéstől és a vámközösség elvi fontossága kérdéseitől, eltekintve — elfogadhatónak tartanám magam is, ha biztos volnék az iránt, hogy a pénzügyi bizottság előterjesztése, ugy a mint az előttünk fekszik, törvényuyé fog válni. De semmiképen sem érzem magamat ez iránt megnyugtatva. T. barátom azt mondja, hogy: — ,, Az egyik kifogás, melyet (borin képviselő ur felhozott, az. hogy kényszeríti ezen adórendszer azon adótétellel, illetőleg adókulcscsal, melyet megállapít, a magyar gyárosokat arra, hogy a terményadót fogadják el és ez veszedelmes. A másik az, hogy nem veszi tekintetbe az osztrák versenyt, hogy a nagy és kis iparosok közt ellentétet teremt, hogy a mezőgazdasági gyáraknak nyújtott kedvezmény által felidézi az osztrák versenyt, mert az osztrákokat sokkal nagyobb kedvezményben részesíti, mint a magyar gyárosokat. Ha ezen állitások igazak és bebizonyíthatók, nem lehet a javaslatra szavazni; ha azonban alaptalanok, akkor a vámközösség eivének fenntartása mellett elfogadható " Ezzel azon javításokra czéloz, melyekben a pénzügyi bizottság az eredeti javaslatot módosította. Már most kérdezem : miben fekszik a pénzügyi bizottságnak legfőbb javítása ? Először az átalányrendszer fenntartásában, másodszor az adónak 6 fokról 5 hectoliter fokra való leszállításában. A mi az átalányadót illeti, véletlenül épen ma. jött a hír, hogy az osztrák képviselőház elfogadta az osztrák pénzügyi bizottság azon ajánlatát, mely szerint 1882-től fogva a terményadó kötelezővé tétetik. Felmerül tehát azon kérdés, vajon a magyar pénzügyi bizottság ellenkező felfogása fog-e érvényesülni, vagy az osztrák reichsrathé V Ha minket az igen t. kormány s az igen t. képviselőház túlsó oldalán biztosítanak anól, hogy ők az átalány-rendszertől semniicsetre sem fognak eltérni, hogy az osztrák reichsrath azon határozata, hogy a terményadó kötelezőleg behozassák, mi Wahrmann és Hegedűs urak véleménye szerint is a magyar iparnak veszedelmes, vissza fog utasíttatni: akkor áll Hegedüs Sándor okoskodása ; de ha az eddigi tapasztalat és Wahrmann ígérete szerint mi a kiegyezés nagyban és egészben való elfogadása végett a részletekben engedni kénytelenek vagyunk s a terményadót a kiegyezés kedveért elfogadjuk : akkor szaván fogom Hegedüs Sándor urat, hogy velünk együtt ellene fog szavazni a szeszadó javaslatnak. (Derültség és helyeslés a baloldalon.) A másik, amire kiterjeszkedni akarok, az, az öt hectoliter adó megszavazása. Ez is épen azon kategóriába tartozik, melybe a terménvadó. Hogyan történt, hogy Ausztriában a hat fok elfogadtatott? Hegedűs barátom mindjárt rámutatott a dolog bibéjére, hogy a melász-termelés és annak megadóztatása a legkínosabb és a legveszedelmesebb