Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-283
283. országos ülés október 11.1877. 193 éltek, t. i. a fogyasztási adók külön szabályozása ós az önálló fogyasztási zár vonal felállítása által. így például Németország 1871-ben egy nagy birodalommá tömörült, melynek legfontosabb érdekei képviseletére közös törvényhozása van, de azért mégis Bajorország, Würtenberg és a badeni nagyherezegség különálló fogyasztási területet képeznek ós minden akó szesz vagy sör, mely ezen országokba Németország többi részeiből szállíttatik, megfizeti azon illetéket, mely ezen országok törvényei értelmében az illető acíóezikkre kivetve van. Es ez nem gátolja a szabad forgalmat, mely Németországban sokkal jelentékenyebb mint nálunk. Ezen fogyasztási Külön zárvonalak fennállnak oly országokban, melyek közös birodalmat képeznek. Annálinkább fennállhatnak azok nálunk, miután Magyarország állami szervezetét egészen önállóan rendezte be, és így kell, hogy azon forrásokkal is rendelkezzék, melyek ezen állami önállóság terheit elviselhetőkké teszik. Ezen kifejtett nézetek nem ujak, hanem, hogy ugy fejezzem ki magamat, már régen uralják a politikai helyzetet, hiszen a kormány feje, a minis.terelnök ur ama nagy és emlékezetes beszédében, épen ezen padokról kifejezte azon meggyőződését, hogy nem elégséges csak uj meg uj adóterheket róni a nemzet vállaira, hanem szükséges uj adóforrásokról, a nemzeti jólét emeléséről gondoskodni, s e czélra legalkalmasabb eszközül a fogyasztási adókat jelölte ki. Három ut állott a kormány rendelkezésére, hogy a nemzet jogos kívánságait és érdekeit kielégítse, a) vagy hogy Magyarország jogát, az önálló vámterület fölállítására érvényesítse, b) vagy hogy a vámközösség fentartása mellett Magyarország indirect adóit csak az ország szükségletei szerint rendezze, vagy végre ha már a közösséget minden áron fönakarta tartani : legalább tűrhetővé tenni a helyzetet azáltal, hogy az adók beszállítása utján kiegyenlítse azon termelési különbségeket, melyek Ausztria és Magyarország ipartermelése közt fcuállanak. (Helyeslés bal/elöl.) Engedje meg a t. ház, hogy mielőtt a törvényjavaslat részleteinek bírálatába bocsájtkoznám, röviden reflectáljak azon eseményekre, melyek a jelen törvény meghozatalát megelőzték. A szeszadó fölemelését már Dr. Brestl, volt osztrák pénzügyminister már 1868-ban sürgette volt, ugy az adótételek felemelését, mint a kiviteli jutalékok leszállítását követelvén. Az 1869-iki évben Budapesten működött adó-enqaeto a tervezett felemelést határozottan roszalta, kifejtvén, hogy a magyar szeszipar az osztrák szesziparral nem versenyezhetik ; bebizonyította, hogy az osztrák szeszipar olcsóbb anyaggal dolgozik, mint a magyar szeszipar, hogy hason pénzösszeggel vásárolt burgonya a tengerinél nagyobi) szeszmennyiséget KÉPV. fi. NAPLÓ 1875—78. XII. KÖTET. nyújt; bebizonyította továbbá ezen enquéte, hogy az osztrák szeszipar exportjának sokkal jobban kedveznek a közlekedési vállalatok, mint a magyarországiénak a magyar exporínak ; bebizonyította, hogy az osztrák szeszipar olcsóbb tőkével, kisebb munkabérrel dolgozik, és közelebb fekvő piaezokka! rendelkezik. Az enquétenek ezen véleménye folytán az akkori pénzügyi kormányzat a tervezett adófölemelést elvetette, és a szeszgyártásra nézve a már korábbi törvényekben leszállított átalányozási rendszert meghagyta. De ugy látszik, hogy az akkori felszólalások nyomtalanul enyésztek el, mert a t. pénzügyminister ur oly adótörvényjavaslatot terjesztett be, mely nemcsak hogy a gyöngébb magyarországi szeszipar versenyét lehetetlenné teszi az erősebb osztrák szesziparral szemben, hanem oly adórendszabályt tartalmaz, mely nézetem szerint a magyarországi szeszipar versenyét előbb-utóbb, miként az a ezukornál történt, tökéletesen meg fogja bénítani. (Igciz! Ugy van! balfelöl.) A beterjesztett törvényjavaslat, t. ház ! nézetem szerint 3 sarkalatos hibában szenved. Először az átalányozási rendszertől a termelési rendszer felé hajlik azáltal, hogy az átalányozási rendszernek adóját annyira emeli, miszerint ezen üzlet és termelési ág haszonnal többé nem lesz folytatható ; másodszor szem elől téveszti azon versenyt, melyet a magyarországi szesziparosoknak különbség nélkül ki kell állni az osztrák szesziparosokkal szemben, és azon téves szempontból indul ki, mintha a magyarországi nagyszeszgyárosok érdekei ellenkeznének a kis szeszfőzők érdekeivel; harmadszor, azon téves hitben ringatja magát, hogy ezen törvényjavaslat által a kis szeszfőzők érdekeit javítja, holott nézetem szerint az osztrák szesziparosok órdíkeit fogja előmozdítani. Beszédem folyamában már utaltam azon előnyökre, melyeket az osztrák szeszipar a magyarországival szemben élvez. Ezen előnyök főleg abban rejlenek, hogy az osztrák szeszipar 7 /« része burgonyából termeli a szeszt, míg nálunk a szeszgyártás tetemes része, a szeszgyárak pedig többnyire tengeriből termelnek. Ezen előny kézzelfoghatóvá válik, ha ügyelembe vesszük, hogy hiteles adatok és számitások alapján "2 1 l s bécsi mázsa tengeri Austriában, Magyarországban pedig 3 mázsa burgonya egyenlő egy bécsi mázsa tengerivel, vagyis más szavakkal 2% mázsa burgonya annyi szesznyeredóket nyújt, mint Magyarországban egy mázsa tengeri. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a burgonya mint nem szállítható czikk, mert ott kell felemészteni, a hol termeltetik, Austriában mázsánként átlag 1 írtnál nem drágább ; ha tekintetbe vesszük azt, hogy az előbbi kimutatások szerint Magyarországban egy bécsi mázsa tengeri ára o - -1 írt
