Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-283
•283. országos ülés október 11.1877. 191 a nem becsületes szeszégetőre nézve is garantiát nyújt, addig én a terményadót morális szempontból és az állam anyagi haszna tekintetéből is elfogadhatlannak tartom.Terményadót behozni könnyű és helyes órát felállítani ott, a hol az nem érintetik, és becsületes kezelés van .; de nehéz olyan mérő készüléket feltalálni, ós nincs is alkalmazásban sehol, melyen lehetséges volna elkerülni a csalást. Bátor vagyok még némelyeket, miket a t. minister . ur a törvényjavaslat jelen pillanatban való tárgyalására nézve felhozott, rectificálni. Mindenesetre logikusabb volna, mit épen a t. minister ur nem akart megengedni, hogyha azon fundamentális törvényjavaslatot, mely Magyarországnak Ausztriával való viszonyait megállapítja, t. i. a vámszövetségit, előbb tárgyaltuk és törvényerőre emeltük volna, mint a jelen fogyasztási adótörvényt. Arról hogy ezen törvény rögtön kell, ugy sincs szó, miután a szeszadó törvény csak júliusban fog életbe lépni ; tehát égető szükség nincs rá, hogy legelőször kellene épen azt tárgyalni. Azt mondta a t. minister ur, hogy valamelyikkel meg kell kezdeni a tárgyalást. Erre nézve bátor vagyok azon nézetemet kifejezni, hogy sokkal égetőbbnek ós szükségesebbnek tartottam volna a bankügyi törvényjavaslat tárgyalását, melyet a kormány a maga programmjában oly biztosan ígért, mely ma már vagy két év óta készülőben van, oly módon keresztül vinni, hogy ennek, különben nem nagyon kedvező hatása még ez év végével életbe lépjen. Az osztrák bank privilégiuma ez év végével lejár és még semmi intézkedés nincs téve arra, mi módon fog ezen törvényes alap nélküli állapot Magyarországon átalakulni, és így egy még kevésbbé előnyös provisoriumnak nézünk elébe. E tekintetben óhajtottuk volna, hogy ugy mint t. elvbarátom Apponyi Albert gróf a napirendhez tett felszólalásában kifejtette, a bankügyi törvényjavaslat előbb tárgyaltatott volna. Különben, a mint előadásom elején kijelentettem, ezen indokok alapján a törvényjavaslatot az átaláuos tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső jobb oldalon.) Chorin Ferencz : A beterjesztett törvényjavaslat szoros összefüggésben áll a vám és kereskedelmi szerződés 13. §-ával, mely a fogyasztási adó-terület közösségét, és a fogyasztási adórendszer egyenlőségét a magyar-osztrák monarchia területén fentartani akarja. A t. pénzügy minister ur ezt előbbi felszólalásában határozottan concodalta, és beismerte, hogy ezen törvényjavaslatnak kiindulási pontja és alapja a magyar-osztrák fogyasztási adó-terület közössége, az adó-rendszer kezelésének egyenlőségével ós egyöntetűségével. Ezen beismerés daczára még is azt állította a t. pénzügyminister ur, hogy azért nem szükséges nekünk bevárni a vám- és kereskedelmi szerződés sorsának eldöntését, mert ezen törvényjavaslat akár közös akár önálló fogyasztási adóterület szempontjából, a maga belértékébon megítélhető. Én ezen állítás valóságát határozottan kétségbe vonom, mert egészen más szempontból kell tekinteni egy fogyasztási adó-törvényjavaslatot, mely csak is Magyarországra mint akár különálló vámterületre, akár külön álló fogyasztási területre vonatkozik, és egész más bírálat alá kell hogy vétessék, oly törvényjavaslat, melynek czélja az, hogy a fogyasztási adóterület közössége mellett, az osztrák és magyar ipar termelésre egyenlő adótörvényt és kezelési rendszabályt alkalmazzon. Vegyük csak például a szőnyegen levő szesz törvényi. Én meg vagyok győződve, s azt hiszem a t pénzügy minister ur is megfogja engedni, hogy ha Magyarország önálló vámterület, vagy csak önnálló fogyasztási területtel bírna: akkor ezen törvényjavaslat ily alakban soha a képviselőház elébe nem terjesztik. Hisz kérem, ezen törvényjavaslat conipromissum a két pénzügyminister közt. egyesség, melyet az igen t. pénzügyminister ur Depretis osztrák ministerrel kötött. Ha közös a fogyasztási adórendszer: akkor a dolog természetébői kifolyólag minden törvényjavaslat elfogadásánál első sorban meg kell bírálni azt, mily hatással lesz az nem csak a magyar iparra, hanem minő hatással lesz egyszersmind az osztrák iparra; nem fogja-e az osztrák ipar előnyeit még fokozni, versenyképességét még emelni, s ez által ipartermelésünk jelenlegi szomorú helyzetén még rontani? Hogy folytassam ez eszme menetet, vegyük szemügyre a törvényjavaslat keretében foglalt kétségtelenül nagy fontossággal bíró gazdasági szeszgyárak helyzetét, Egész más szempont alá esik a gazdasági szempont megbirálása, önálló fogyasztási terület s egészen más közös fogyasztási terület szempontjából. Azt hiszem, mindenki közülünk át van hatva a gazdasági szeszipar roppant fontossága és horderejétől; de lehet e azon engedményt megadni, melyet a gazdasági szeszgyárosok joggal megkövetelnek a magok érdeke szempontjából, hogy a kedvezményezett gyárak ürjtartama 50 hektoliterre emeltessék, midőn az osztrák szesztermelés 7/8 a gazdasági szeszipar által terheltetik, és Magyarország szesztermelése csak 1 j 6-od részijén állitatik elő a gazdasági szeszgyárak által. Hisz ilv körülmények között a nagyol)!) eoncessio megadása hétszer nagyobb mórtékben éri az osztrák ipart, mint a magyar ipart és hétszer erősebbé, versenyképesebbé teszi az osztrák ipart, a közös fo-
