Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-283
188 283, országos ülés október 11. 1877. szó, nagyfontosságunak tartom a mezőgazdasági szeszipart, mert az nem csak a szeszipar kérdése, hanem a nemzetgazdasági, a nemzeti jólét és az adóképesség kérdése is. (Helyeslés.) Magyarország egy jó része, és különösen azon része, a mely a sors által mostohábban van megáldva, melynek időjárása zordabb és hidegebb, melynek talaja silányabb és soványabb, belátta, hogy nagy iparral, szorgalommal és tőkebefektetéssel csak ugy lehet gazdálkodni és csak ugy lehet megélni, hogy ha a mezőgazdaságot összeköti a szesziparral. Nem azért teszi ezt, mintha a szesz-égetésből és eladásból valami pénzbeli nyereményt várhatna, hanem azért, hogy saját terményeit, t. i. burgonya, fa, stb., melyet elárusítani nem tud. saját részére érvényesítse és hogy a marhatenyésztést elősegítve moslék, illetőleg trágya előállítás által a földet trágyáztassa és termékenyítse. Nem hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur tudna megnevezni egy pár felső-magyarországi szeszégetőt, kik gazdasági gyárral birnak, a kik a mostani adóztatási rendszer mellett is valami pénzbeli előnyökkel égethetnének, inert azok nagyon drágán fizetik meg nemcsak terményeiket, hanem azon moslékot és trágyát is, melyet előállítanak. Mikor oly nagy az accis. hogy nagy nehezen lehet a szeszgyártást folytatni, mikor sokan részben beszüntették, részben pedig kevesbítették a szeszgyártást: nagyon fontosnak tűnik elő azon kérdés, hogy mi lesz következménye a mezőgazdasági szeszgyárakat illetőleg, ezen törvényjavaslat életbeléptetésének. A kormány annak idejében belátta, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak nemzetgazdasági szempontból fontosak és ígérte, hogy a bécsi egyezkedéseknél a mezőgazdasági szeszgyárakra nézve előnyöket fog kivívni. Ezen igéretét ugy látszik a t. kormány most szándékozik teljesíteni és én bátor leszek kimutatni, hogy miképen teszi azt. A t. pénzügyminister ur a törvényjevaslatban, hogy a dolog tetszetősebb legyen a közönség előtt, magát az adó alá eső erjürméret hektoliterje és szeszfoka után fizetendő 10-7 kr. adót 10 krra szállította le. Azonban ne hogy ez valami nagy adóleszállitás maradjon a szesznyeredéket lisztes anyagoknál, mert ezekre fektetem a fő súlyt, 24 óránként 6 fokban állapította meg. Eddig ez 48 órára 7 fok, vagyis 24 órára 3 l / 2 fok volt, a mi tehát 2% fok emelkedést tesz. Összeadván egy részt azon adóleszállitást 10 7 /i 8-ről 10 krra,. másrészt ezen szeszfok emelést több mint 60%-nyi adóemelést tartalmaz. Ezen emelés a 26. §-ban bizonyos kisebb mértékben a mezőgazdasági szeszfőzdékre nézve enyhítve van. a mennyiben 20%nyi leengedést ád ; azonban ezen leengedés, a mint bátor leszek bebizonyítani, nagyrészt, csekély és nagy részt illusorius, En mindig az eredeti törvényjavaslatról szólok, melyet a t. pénzügyminister ur benyújtott, s nem arról, melyet a pénzügyi bizottság adott be, ezt teszem azért, mert ugy tudom, hogy a pénzügyminister ur nem egyezett bele mindenbe, a mit a pénzügyi bizottság megállapított, másrészről pedig ha beleegyezett volna is: az még nagyon praecarius ; mert épen most olvassuk, hogy az osztrák Eeiclísrathbau a törvényjavaslat átalánosságban már elfogadtatott s nem kétkedem, hogy minden egyes részletében elfogadtatik, és akkor a pénzügyminister ur azon kellemetlen helyzetben lesz, hogy újra meg újra a ház elé fogja nyújtani a törvényjavaslatot, mig abból conformis törvényjavaslat lesz. (Felkiáltások balfelöl : ügy van .') Ennélfogva nem tekintem megállapítottnak azt, a mit a pénzügyi bizottság javasol, hanem azt, a mit a pénzügyminister ur eredeti törvényjavaslatában beadott. E 20%-os elengedés a mint emiitóm, illusorius és pedig azért, mert először, mert a mezőgazdasági szeszfőzdéknek csak azon esetben adja meg, ha azok október 1-től mártius 3l-ig égetnek. Látnivaló ebből t. ház, hogy annak, ki a törvényjavaslatot kidolgozta, annak a mezőgazdasági szeszfőzdékről fogalma sincs, különösen nem ismeri a felföldi szeszfőzdéket, melyek burgonyából főznek ; mert nem tudja, hogy októberben a felföldi főzdé nem főz, mivel nincs miből s a burgonya még földben van. És másrészről az, hogy mártius 31. tűzetik ki határidőül: a legnagyobb absurdum; mert a felföldi főzdéknél a főczól az, hogy a marhát a hosszú télen át, takarmány hiányában eltartsák, zöld takarmány pedig a felföldön, nemcsak mártiusban, de májusban sincs, mert hó lepi a földeket; absurdum tehát, hogy mártiusban szűnjön meg ott a szeszégetés ez: ellenkezik a mezei gazdaság fogalmával. De másfelől ezen 20% leengedés ahoz van kötve, ha ugy a gazdaságot, mint a szeszégetést ugyanazon egyén, saját rovására gyakorolja, éhez azonban azt hiszem nem ragaszkodik a minister ur, mert ez viszonyaink közt nem tartható meg, mert sok helyen a birtokos nagy költséggel felépítteti a főzdét, meghozatja a gépet s csak azért adja bérbe e nagy beruházás tárgyát, hogy moslékot kapjon (Közbeszólás: Mert nyer rajta \). Nem vehető tekintetbe a nyereség, mert sokkal többe kerül a berendezés, mint amit a moslékból a hizlalás utján nyer. Továbbá az edényeknek adóztatás alá eső űrtartalma és a mezőgazdasági területek közt oly arány állapíttatott meg a 26. §-ban, hogy ezen űrtartalom egy-egy hectoliterjére 10 hectárnyi terület esik. Lehet azonban, hogy ezt meg lehet változtatni, a mint a t. minister ur is beleegyezett az 5 hectárba, mely megvallom már némileg
