Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-282

282. országos ülés október 10.1877. 177 szabb fegyverek nagy fegyverkereskedőknek, nem most épen, hanem egy, vagy két év óta folyto­nosan eladattak, mint azt a világon mindenütt te­szik, miután a használatból kiadott fegyvereket a raktárakban haszon nélkül elromlani, elpusztulni nem hagyják. (Helyedét.) Az érintett czélokra azonban, sem az egyikre sem a másikra bizonnyal adva nem voltak. A mi az egyéneket illeti : igenis az utolsó hír szerint 8 ember lett elfogva s átadva a rendes törvényes bírónak, s — biztosithatom — része­sítve a legillendőbb bánásmódban. Továbbá az egész ügy menete alatt Erdélybe egyetlen katona sem ment be, ki addig Erdélyben nem volt; egyetlen egy kir. biztos, sőt még kormánybizios sem neveztetett ki: tehát az egész ügy vezettetett és vezettetik, — a szerint, a mint az egyiket vagy másikat illeti — a rendes, ugy politikai, mint birói hatóságok által. És én részemről any­nyiban örülök, hogy a képviselő ur alkalmat adott nyilatkoznom, hogy azon álhirekkel szemben, melyek terjesztettek : határozottan ismételhetem, hogy igenis fegyver foglaltatott le ; de sem rendkívüli katonai erő, sem külön polgári megbízott nem alkalmaz­tatott, s mindössze 8 egyén fogatott el, kik a rendes törvényszéknek adattak át. Ennyiből áll az egész erdélyi esemény, mely sajnos, hogy különösen hazai lapok nyomán na­gyobb port vert fel és nagyobbnak lüntettetett fel a külföldön mint a minő ; de a mely a valóság­ban azon kevésre zsugorodik össze, a mit elmon­dottam. Minthogy, mint mondáin, az illetőknek bű­nös vagy ártatlan volta, vagy bünöségök fokoza­ta iránt azt tartom, senki sem hiszi, liogy helye­sen nyilatkoznom lehetne akkor, midőn ők a ren­des biró előtt állanak: a t. ház, reményiem,, vá­laszomat tudomásul venni kegyeskedik. (Elénk helyeslés a középen.) Beszédem bezárásául még csak azt ajánlom mindenkinek figyelmébe, hogy igenis a képviselő­ház tekintélyét ép ugy, mint hazánk tekintélyét künn és benn fen kell tartanunk. E miatt egyes embert megtámadni lehet, egyes kormányt meg­támadni szabad ; de azon búrokat pengetni, melyeket mostanában itt, és e házon kivül gyak­ran hallunk, melyekkel egyfelől megbélyegezni akarják magát ezen testületet, másfelől nem a lé­tező kormány, de átalában a kormány ellen lár­máznak : ily eljárást követve, országunknak sem a jólétét, sem csendjét, sem tekintélyét fentartani nem fogjuk; hanem ha ez irány nagyobb körre terjed : le fogjuk rontani a consolidált viszonya­inkban létező hitet, melyre pedig minden tekin­tetben oly nagy szükségünk van. [Hosszan tartó élénk helyeslés a középen.) Helfy Ignácz : T. ház! Én őszinte köszö­nettel veszem, hogy a t. kormányelnök ur szives KÉPV. H. NAPLÓ 187ő—78. XII. KÖTET. volt az interpellátióra rögtön válaszolni. Habár mint magam is belátom, nem lehetett e perezben azon helyzetben, hogy kérdéseimre tüzetesen vá­laszolhasson, azon meggyőződésben vagyok, hogy üdvös volt interpellátiom megtétele, s üdvös volt bizonyos irányban a válasznak rögtöni megadása. .Hogy el ne felejtsem, megteszem azonnal észrevételemet arra, a mit a t. kormányelnök ur felszólalása, végén mondott. Azt méltóztatott mondani, hogy vigyázzunk, hogy azzal rontjuk le e testület tekintélyét, ha igy szólunk róla, mint szóltam róla ma, igy ront­juk le a kormány tekintélyét, nemcsak ezét, ha­nem minden kormányét. A mi az elsőt, illeti: ón nem hiszem, hogy megsértsem e testületet, midőn épen arra kérem a t. kormányt, hogy vigyázzon, hogy mennél dí­szesebb, diosteljesebb legyen ezen testület mű­ködése' Ez logika. A mi azt illeti, hogy mi minden kormányt támadunk meg igy, bocsánatot kérek, hivatkozom magának, a t. kormányeluöknek igazságszerete­tére : volt-e valaha kormány, a mely első idejé­ben oly rokonszenvesen fogadtatott volna, a- mely­lyel minden pártárnyalat oly kíméletesen bánt volna, első időben, mint épen a mostani kormány­nyal ? Jele, hogy nem a kormány ellen támadunk. Igenis delicate bánunk minden cabinettel addig, míg csak legkisebb reményünk van, hogy jót fog tenni: mikor meggyőződésünk szerint roszul cse­lekszik, akkor igenis kíméletlenül támadjuk. Mon­dott a t. ministerelnök ur más dolgot is, a mivel nagyon megtámadott és mit nagy páthossal mon­dott, t. i. azt, a mit forradalmi theoriának és an­nak védelmének nevezett. —- Fontos kérdés ez, s azért a ministerelnök ur nem. hagyhatta szó nélkül, de magam sem hagyhatom. Sajnálom, nem volt elegendő időm az illető passust a kezem közt levő könyvben kikeresni, de a kormányelnök ur jól tud angolul. s könnyű szerrel fel fogja, találni. Ezen könyv a legtekintélyesebb alkotmánytan író, Lord Brougham könyve, ugyanaz a könyv, melyet az angol királynénak ajánlott. Ebben fej­tegeti ugyanazt a theoriát, a melynek én nem vagyok legelső s bizonyára nem legutolsó tol­mácsa, egyébiránt kifejti világosan azt-a kérdést: hogy mi a törvény, mi az alkotmány. Az alkotmány valamint a törvény kétoldalú szerződés nép és kormány közt. A nép tartozik engedelmeskedni a törvénynek, a kormány tarto­zik azt végrehajtani. Ha a nép közül valaki meg­szegi a törvényt, a kormány tartozik azt megbün­tetni. Ha a kormány megszegi a törvényt, a. nép­nek nem csak joga, de kötelessége ezen kormányt erőszakkal is megbuktatni, hogv a törvénvt hely­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom