Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-281

156 281. országos ülés október 9. 1877. bizonyítást nem fogják oly ünnepélyesnek tartani, mint az esküt és igy a ezé!; az igazságnak kide­rítése, nem lesz elérhető. Annálfogva, ha csak a t. igazságügyminister ur, vagy a t. előadó ur nem világosítanak fel, hogy miért ejtették el itt az eskü általi bizonyítást, kijelentem, hogy ezen §. ellen fogok szavazni. Szilágyi Dezső: T. ház! Az előttem szóló t. képviselő ur két dolgot összezavar. Először az esküt, mint bizonyítékot, a mely perrendtartásunk szerint a fél által tétetik, másodszor az esküt, mint a tanú vagy szakértő vallomásának erősíté­sét, ugy, hogy csakis ezen összezavarástól magya­rázhatom ki azt, hogy felszólalásában nemcsak az ellen szólal fel, hogy a községi bíráskodásban a felek esküje, mint bizonyíték, nem fogadtatik el, hanem felszólal az ellen is, hogy a tanúságtétel, illetőleg a szakértői nyilatkozat miért nem erősít­tetik meg esküvel, hanem csak kézcsapással. Ké­szemről azt hiszem, hogy most a 19-ik szakaszról van szó, szorítkozzunk tehát most tisztán egyedül ennek tartalmára és nem a huszadikra! A 19. szakasz 2. bekezdése kizárja a községi bíró előtt az eskü általi bizonyítást. Jól méltóz­tassanak megkülönböztetni, nem azt, hogy a tanú tegyen-e esküt vagy nem; hanem kizárja azt, amit e>kü általi bizonyításnak nevezünk, t i. a fél által leteendő fő- vagy pótesküt. Én ezen intézkedését a §-nak teljesen helyeslem, helyeslem azért, elő­ször mert a községi bíráskodásban nincs is oly sok szükség ezen bizonyításra, miután a községi bíró az előbb elfogadott szakasz szerint nincs a perrendtartás szabályaihoz kötve arra nézve, hogy megítélje, mikor van a fél, mikor van az egész bizonyítéknak helye, ós mikor kell pótesküt tenni és mikor nem, hanem ő szabad belátása szerint az előtte lefolyt bizonyítékok erejét méltányolja. De másik és főokom az, hogy méltóztassék arra gondolni, hogy Magyarországnak 11 vagy 12 ezer kis községében lesz ilyen községi bíráskodás, és az ilyen községi birák, akik ezen községi bírás­kodást fogják gyakorolni, igen gyakran talán a legtöbb esetben írástudatlan emberek és ezek nem képesek az eskü általi bizonyításnak kellő módját és kellő helyét megítélni és arra sem képesek, hogy az esküt praecis formulázzák. Es ez veszély arra nézve, hogy tudatlanságból ügyetlenül kiállí­tott esküformára a legügyetlenebb hamis eskü tétethetik, az ilyeneknek büntetése végett a zak­latásra és üldözéseknek tág kapu [táratik, ós ez­által az esküvel való bizonyítás is profonáltat­hatik és a legnagyobb visszaéléseknek tág kapu tárul. (Helyedén.) Mindezeknél fogva én abban a nézetben va­gyok, hogy sokkal helyesebb az eskü általi bizo­nyítást innen kizárni, annyival inkább, mert hiszen a törvényes bizonyítási elmélethez a községi bíró kötve nem lévén, e bizonyítással ugy sem fog gyakran élni és arra rászorulni. Ragályi Nándor: T. ház! A házszabályok azt rendelik, hogy érvényes határozat hozatalra 100 tag legyen jelen. Én megszámlálván a jelenlevő tagokat, azt találtam, hogy 70 tag sincs jelen. Ezt nem azért mondom, mintha haza szeretnék menni, hanem mert én a képviselőház méltóságá­val nem tartom megegyeztethetőnek, hogy mikor törvényt hoz: csak 50 — 60 tag legven jelen. (Helyeslés.) Elnök: Miután a határozathozatalra megki­vántató teljes számmal a ház tagjai nincsenek jelen, a tanácskozás a holnap 10 órakor kezdődő ülésre halasztatik, és most az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. l 8 / 4 órakor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom