Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-281
148 281. országos ülés okl<51>er 9. 1877 abból is kitetszik, hogy maga a t igazságügyminister ur ezen ügyek elintézésére a községi bírákat is alkalmasoknak tartja. Mert ha, a mint igen helyesen megjegyezte, nem az tekintendő, vajon mekkora az összeg: akkor ugy hiszem, az. hogy a járásbíróság vagy szolgabíró ötven frt erejéig fog ítélhetni, mig az egyszerű községi bíró csak 20 frt erejéig, ugy hiszem, a tisztelt igazságügyminister ur előtt sem bir döntő erővel. Ha már a községi biró minden külön qualifioatió nélkül képes ezen ügyek elintézésére : vajon miért kívánjuk mi a szolgabirótól a jogvégzettséget (Helyeslés a baloldalon.) anélkül, hogy most arról szólanék, hogy vizsgát tett legyen, miért kívánjuk a jogvégzettséget ? holott átatalában azt csak el kell ismerni, hogy a szolgabíró bármily gyarló legyen, mégis csak különb képzettségű egyén,'mint a községi biró. Simonyi t. képviselő társam már megemlítette, hogy Prancziaországban a békebírótól nem kívántatik jogvégzettség. Nekem alkalmam volt — Vichyben lévén, ugyanazon egy vendéglőben huzamosabb időig egy franczia békebiróval találkozni. Ezen franczia különben igen derék jeles férfiú, egyszerű elemi tanító volt azelőtt; nem kívántak tőle egyebet. mint azt. hogy azon törvényeket, melyek a békebirónak teendőit foglalják magukban, ismerje. — És ez az egyszerű tanító a maga szakában kitűnő békebiró volt. Pedig a franczia békebirónak nem csak ilyen egyszerű ügyekkel van dolga.— Osemegi t. képviselő ur bizonyosan tudja, hogy a franczia békebiró a bűnvádi esetekben is előleges vizsgálatot teljesít ; tudja, hogy a családi tanácsokban elnököl, tudja, hogy olyan exponált közege a franczia igazságszolgáltatásnak, mint nálunk a szolgabíró. Sok kisebb jelentőségű dolgot, mit előkészít a központ, a békebiró által végeztet. No már ha a franczia békebírótól, kire ilyen fontos, és nagy terjedelmű ügyek vannak bizva, nem kívántatik, hogy törvényt hallgatott legyen, akkor a mi szerény körülményeink közt, hol a jogvégzettek száma csekélyebb: miért kössük magunkat ahhoz, egyáíalában be nem látom. Mindezen okoknál fogva Szüllő képviselőtársam módosítását pártolom. (Helyeslés balfelöl) Tisza Kálmán ministerelnök : T. ház! a magam részéről is kívánom jelezni, hogy e törvényjavaslattal szemben mi indít arra, hogy pártoljam a 2. §-t, azon módosítással, melyet Somssich képviselő társam benyújtott. Azt nem tagadja senki, nem is tagadta, hogy a szolgabirák teendői az utóbbi időkben tetemesen megszaporodtak, Csakhogy abból, hogy megszaporodtak: nem következik az, hogy illosoriussá válnék e szakasznak a szolgabirákra vonatkozó intézkedése, ha az tétetik hozzá : „a mennyiben a közigazgatás hátránya nélkül lehet", gyakorolhatják ezen teendőket. Nem következik pedig azon egyszerű oknál fogva, mert egészen más dolog lenne ezen u. n. bagatelle-ügyekben való bíráskodást kizárólag a szolgabirákra bízni, midőn azok annak egyedüli bírái lennének; egészen más pedi£ azt mondani: gondoskodunk arról, hogy legyen birája a bagatell-ügyeknek minden esetre, ezen kívül pedig legyen még birája, ahol a közigazgatás hátránya nélkül lehet, a szolgabíró. Nagy a különbség azért, mert igen jól tudjuk, hogy hazánkban a közigazgatási tisztviselők száma szemben a népesség és területtel, nem egyforma. Tehát egyhelyüít felruházható a szolgabíró e teendővel a közigazgatás hátránya nélkül, míg máshelyütt nem. De nem egyforni^, azért sem : mert egészen más azt mondani, hogy az egész járásban egy ember lesz a biró, vagy pedig eonformis biró lesz egy másik bíróval együtt. Nem teszi tehát illusoriussá ezen intézkedést a kérdéses feltétel, hanem ez csak egyeztetése a bagatelle-ügyek ellátása szükségletének, a közigazgatás szükségleteivel. Annál kevésbbé lehetne ez ügyek ellátásával kizárólag a szolgabírót megbízni, mert vannak még igen fontos teendők, érteni a kihágások körüli rendőri bíráskodást, mit azt hiszem gyakorlatilag helyesen, csakugyan nem fog lehetni másra bizni, mint ezen közegekre, s mit rajok bízni sokkal szükségesebb, mint a polgári apróbb ügyeket, Azt mondja ezzel szemben Mocsáry képviselő ur. hogy szaporítani kell a szolgabirákat, s ha ez pénzbe kerül : apasztani kell a járásbíróságok számát, A szolgabirákat szaporítani, ha a t, ház pénzt szavaz meg rá : okvetlen lehet: de megvagyok győződve, hogy amint ismerem a megyék felszólalásait, s a főispánok jelentéseit, legalább 300,000 frt szaporulatot kellene ezen czólból megszavazni. En kétlem, hogy ezen összeget a járásbíróságok apasztása, által behozni lehetne. Megmondom miért. Nem lehetne először azért, mert ha. a bagctelle-ügyeket elvennők is a járásbíróságoktól : azt még sem tartanám lehetségesnek, hogy a járásbíróságok száma apaszíassék, nem pedig azért, mert azt hiszem mindnyájan igen jól tudjuk, hogy hazánkban ma is egy-egy járásbíróság meglehetős nagy területre esik; ha pedig a bagatell-ügyek elvonatnak is, marad elég oly ügy, melyben a feleket, arra kényszeríteni, hogy nlegnagyobb távolságra kelljen járásbirót keresni, valóban a helyes, jó igazságszolgáltatással meg nem fér. Lehetne tehát apasztani az egyes járásbíróságoknál a hivatalnokok számát. Igen, de bírói hivatalnokot elboesájtani csak bizonyos viszonyok közt, és akkor is csak nyugdíj mellett lehet. Már most megvallom, én nem látnám okát, ha a dolog máskép is megoldható, helyesen meg-