Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-281
138 • 281- szagos ülés október 9. 1877. szer tarthatatlan. Tagadom ezen állítást. Bizonyos ügyek saját természetűk szerint való elintézést, és az elintézésre közegeket tesznek szükségessé. Azzal azonban még a rendszer maga nem bukik meg, ha attól bizonyos ügyek természetűknél fogva kivételképen elvétetnek. Hiszen épen a t. képviselő ur által annyira magasztalt s általam érdemeiben soha kétségbe nem vont 1848. előtti rendszerről is ezen okoskodással azt kellene mondani, hogy 1848-ban megbukott, mert maga az 1848-iki törvényhozás elismerte, hogy helytelen, tarthatatlan, hibás: azzal, hogy bizonyos ügyekre más eljárást, s más közegek általi elintézést hozott be. Tessék megemlékezni a sajtóügyi eljárásról. Ott az esküdtszékek inauguráltalak. Vajon ezzel azt mondották-e ki, hogy az egész rendszer tarthatatlan, az egész eriminális procedúra, az egész törvénykezési organismus tarthatatlan: mert bizonyos nemű, sajátszerű ügyekre külön közegek, külön organismus, állittattott fel ? Más a rendszer és más a rendszertől egyes esetekben való eltérés. Francziaországban általános elv. hogy a rendszert a társas bíróságok képezik ; az mondatik, és helyesen, hogy valódi bíróságnak csak a társas bíróságok tarthatók. Azért mégis ott van az úgynevezett békebiró, a ki a kisebb ügyekben eljár. Ez kivételt képez a rendszertől; de azért nem lehet azt mondani, hogy helytelen a franczia rendszer, mert a kisebb ügyekben egyes bíróság ítél. Méltóztassanak komolyan tekinteni a dolgot. Nincs az az elv, sem administratióban, sem törvénykezésben, bármilyen helyes legyen is, mely egészen a végletekig vive, ugyanezen üdvös eredményeket mutathatná fel, melyeket bizonyos vonalig keresztül vive felmutathat. Nemcsak Magyarország törvénykezése, hanem az egész Európa törvénykezése előtt egy rengeteg nagy torrense áll a kisebb ügyeknek. Államférfiak és jogászok, a közétetnek minden tényezői küzdenek azon feladattal, melyet a mindennapi életnek felhalmozott, úgyszólván óriási tömegei nyújtanak eléjök, és nem képesek megoldani a feladatot akként, hogy azon szempontokat tökéletesen kielégítsék, melyek minden tekintetben irányadók, t. i. összeegyeztessék az igazságnak teljes garantíáit a gyorsasággal és olcsósággal. Kerestetik mindenütt, nemcsak minálunk azon mód, a mely ezen egymástól eltérő, igen sok tekintetben a minutiákig terjedő két iránynak megfigyelésére és helyes megoldására vezetne. Oly expediens, a mely minclakettőt megtudta volna menteni tökéletesen : sehol ezen a világon a mai napig nem találtatott. Méltóztassék Ragályi képviselő urnák is nem az ide-oda kapkodásnak, rendszertelenségnek tulajdonítani azt, a minek megoldása a dolgok természete szeiint oly óriási nehéz. Keresni kell a közegeket ott, ahol lehet. Az igazságügyminister ur eredeti törvényjavaslatában tágabb körben akarta alkalmazni a szolgabirákat; hogy azonban megnyugvást ez nem talált: nem az igazságügyminister hibája. A t. ház nyilvánította akaratát és meggyőződósét ós szűkebb korlátra vélte szorítani a szolgabirói biráskodást. Miért ? Mert előtérben állván a garantiák kérdése, azt az egyik tényezőt, a melyből szintén kiindulni kell, s a mely nézetem szerint sokkal magasabb, ós az állam életére nézve, valamint a magánosok jólétére nézve sokkal döntőbb, mint az olcsóság ós a gyorsaság : az igazság garantiáját nem vélte feltalálhatónak abban, ha valamenynyi szolgabíró itél és eljár a bagatell ügyekben. A háznak meggyőződése, nem pedig az igazságügyministernek initiativája volt az, a mely a kérdést erre a térre vitte, ós azt hiszem, ezt rendszertelenségnek, kapkodásnak nevezni, ,az igazságügyministernek bűnéül nem lehet. (Élénk helyeslés a középen.) T. ház! Utópiákat felállítani nagyon könnyű, de utópiákat szervezni lehetetlen. Nem az első eset, hogy a jó iránti törekvésben a szellemek eltévednek, s a helyett, hogy jót eredményeztek volna : különösen a törvénykezés terén igen sok veszedelmet idéztek elő. Az a végtelenségig vitt egyszerűség, az az epigrammaticu skigunyolása a formáknak, nem nálunk találtatott föl. Nagy szellemeknek tréfás játéka volt ez már, és nagy tehetségek iparkodtak az ez irányban mindenütt érzett bajon segíteni. A bajt ismerjük mi is. Nincs az a jogász, különösen olyan, ki mélyebben hatott be ezen dolgok természetébe, történelmi fejlődésébe és állásába, a kitagadni merné, hogy igenis a fenálló szervezet nem képes eleget tenni mindazon kívánalmaknak, különösen kisebb ügyekben, melyeket egyrészről az igazságszolgáltatás követelményei, másrészről a polgárok jogos igényei az államhoz intéznek. De lehetetlenségre, arra, mi még fel nem találtatott, a mi ötszáz év óta kerestetik ós megoldva a mai napig sincs, kényszeríteni akarni épen Magyarország igazságügyministerót, kit az igazságügyi szervezet kiegészítésében a pénzügyi viszonyok oly annyira akadályoztatnak, sőt ezt egyelőre lehetetlenné teszik: ez t. ház igazságtalanság. Kérem méltóztassék elfogadni a javaslatot. (Elénk helyeslés a középen.) Mocsáry Lajos: Szavaim félremagyarázása miatt kérek szót. Előttem szóló képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy én azt állítottam volna a mostani igazságszolgáltatási rendszerre nézve, hogy az megbukott. En igenis azt mondottam, hogy a rendszer megbukott erkölcsileg. Ezt az értelmet lehet adni szavaimnak; de hogy tényleg