Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-280
120 280. országos ülés október 8. 1877. nom kell, hogy bármely hatósági közegnek is rendeletére történt volna az, hogy Helfy képviselő ur házába a hordárok bementek. Pedig ez a elöntő azon kérdésben : szándékoltatott e sérelem, vagy nem? (Ugyvaul a középei/.) A képviselő ur beszél kémrendszerről, felügyeletről. Elmondja, hogy a magyar poliezia bizony nem jó. Én nem mondom, hogy a magyar poliezia jó; mert nem is lehet jó oly eszközökkel, minők rendelkezésére állanak. De nem olyan rósz és oly kevés belátása még sincs, hogyha valakire felügyeltetni akar, azt azon kezdje, hogy maga hiu.|j±sa meg a felügyeletet az által, hogy tudtára adja az illetőnek : hogy vigyáznak rá. Már enné! a magyar poliezia mégis többet ér. Egyébiránt legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy van törvény Magyarországon, és van alkotmány, — és van kormány, mely mind a kettőt tiszteletben tartja. Csak azt kívánhatom, hogy e hazának minden fia ugy óvakodjék törvénytelen tényékbe keveredni, mint amennyire ezt a kormány teszi. {Élénk helyeslői a középei/.) Egyébiránt -— most már nem a képviselő ur esetéről, hanem azon általános állításokról beszélve, melyeket ő felhozott — én azt, hogy a kormány bizonyos viszonyok közt kötelességének tarthatja egyes egyénekre felügyelni, megtagadni soha nem fogom. Ez nemcsak minálunk, ez minden szabad államban a világon a kormánynak bizonyos esetekben szoros és határozott kötelessége, (Helyeslés a kíiz'pen.) és ennek teljesítéséről lemondani nem fog egy kormány sem, mely kötelességót érzi. S ha esetleg a magyar kormány a felügyelést egyes egyénekre gyakorolná is, — a mint fogná gyakorolni ha szükségét látná, — azt mondani, hogy kémrendszer van, és nincs törvény és alkotmány, és ez eljárással szemben a kapára hivatkozni: ez egyátalában nem elfogadható álláspont, (teléuk helyeslés a középen.} Én nem akarok ez ügyről sokat beszélni ; de azt mégis kénytelen vagyok a képviselő ur emlékezetébe hozni, a ki önkényíes emigratiójának (Derültség a középen.) idejére is hivatkozott, hogy ezen idő alatt is tapasztalhatta szabad államban, Olaszországban, hogy az, hogy valamely állam szádad állam : nem azt teszi, hogy az állam bárki kedvéért is lemondjon önvédelmi eszközeiről. Emlékezzék vissza az olasz fegyvercsempészetek folytán bezárt olaszokra. Emlékezhetik a képviselő ur ennél nagyobb, komolyabb esetre is. Minden szabad állam kormányának kötelessége megvédeni a szabad államot azok ellen, kik törvényeit megsértik, és a mely percztől fogva szabad államnak és szabad állam kormányának lenni az tenné, hogy a midőn az államnak némely elvetemedett gyermekei titokban az állani törvényei ellenére járnak el, azon kormány azt az államot felügyelet, elővigyázat utján ellenekben ne védhesse meg, azon percztől fogva csak kettő lehet: absolutismus vagy anarchia; nekem egyik sem kell. (Tetszés a középen:) Visszatérve magára a fönforgó ügyre, én azt gondolom, hogy nem tehettem egyebet, mint azt. hogy mielőtt jelentést teszek a t. háznak, kihallgattasam azokat, kik felvilágosítást adhattak. Helfy Ignácz: A vádlottakai ! Tiszii Kálmán ministerelnök : Engedelmet kérek, a képviselő ur előadásában, nem a hordárok voltak a vádlottak, hanem a rendőrség. A hordárokat keheit kihallgatni és kihallgattattam épen saját szolgáját is Helfy képviselő urnák. Ezeknek vallomásaiból hiven állítottam öszsze a ház t. elnökéhez adott jelentésemet, mely csakugyan határozottan constaíálja, hogy a hatóság részéről azok a hordárok a képviselő úrhoz rendelve nem voltak, hogy tehát mindaz, ami a mentelmi jognak a hatóság általi megsértésére nézve felhozatott: alaptalan gyauuu alapszik, a miért is igen kérném a, t. házat, hogy napirendre térve, ezen eseményt befejezettnek tekintse. Helfy Ignácz: T. ház! Csak személyes kérdésben kívánok szót, mert szeretek mindig tisztában lenni minden no! a világon, ami személyemre vonatkozik, A tisztelt minister ur utasit engem azon időre, midőn „önkénytes" száműzött voltam. Méltóztatott különös jókedvüségge! hangsúlyozni ezt a szót. Erre bátor vagyok azon tényt constatáhii, hogy az a száműzetés annyira nem volt önkénytes, hogy — igaz, nem álruhába öltözött és nem hordárok, de igenis nyilvános, elismert zsandárok által — lettem a monarchia területéből kiutasítva. Erre van tanúin, itt a karzaton is, kit megidézhetek. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Simonyi Lajos, báró: r f. ház! Én azt hiszem, hogy mindenki, kinek a parlament méltóságáról, s az azzal szoros összeköttetésben lévő képviselői immunitásról fogalma vau, nem fogja azt tőlem megtagadni, hogy ezen szőnyegen forgó tárgy igen fontos. Mielőtt azonban e tárgyról nyilatkoznám, csak egy megjegyzésem van, s ez az, hogy a mi belügy minister hununknak vizsgálódási apparátusát illeti, ez mindenesetre igen hiányos, Mert ha az ő saját közegeinek kihallgatásáról van szó, mint jelenleg — mert a hordárok is most a belügymmisterium megbízott közegei voltak (Derültség.) — hogyha arra a belügyministernek majd egy hét kellett: hát mennyi időre lesz szüksége más fontos ügyben, a hol nem a saját közegeit kell kihallgattatni, vizsgálatot kell indítani? Erre mindenesetre egy pár hónap, vagy egypár év fog kelleni.
