Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-280

jjg 280. országos ül kis czédulát is mutatott elő, melyen Hclfy ur saját nevét és lakását olvasta. Helfy ur azután a két hordárt leültetvén, általa bort küldött nekik, és időközben Thaisz főkapitány urnák levelet irt, melyet ő, az inas vitt a régi városházához, és ott egy magas, izmos termetű polgári biztosnak adott át, ki a levéllel eltávozván, rövid idő múlva visszajött, mondván, hogy a főkapitányt nem találta, tehát a levelet át nem adhatta. Sehmidt Lörincz ezután haza ment, és körülbelül 8 órakor érvén oda, a két hordárt már Helfy ur házánál nem tídálta, hazamenet azonban az úton, Helfy úrral és nejével találkozván, azon utasítást kapta, hogy a házba senkit ne bocsásson be. Mondja végre Sehmidt Lörincz, hogy Béres Istvánnal hosszabb ideig beszélgetvén, rajta a részegség tüneteit nem észlelte, és hogy a házban megjelent két egyénen kívül még egy más egyént is vett észre a ház előtt, kire nézve a kettő oda nyilatkozott, hogy az is hozzájok tartozik. Ezek azon körülmények, melyek Helfy Ignácz képviselő ur házánál történtekre nézve, ministerelnök és belügyrninister által velem közlött vizsgálati irományokból kitetszenek, s midőn ezen irományokat ide mellékelem, bemutatom egyszersmind ministerelnök és belügyrninister urnák hozzám intézett legelői említett átiratát, a melyben a közlött vizsgálati irományok alapján azon meggyőződését fejezi ki, hogy azokból a t. ház is meg fog győződni arról, hogy a sokszor emiitett hordárok arra, hogy Helfy Ignácz képviselő házába menjenek, semmiféle hatóság által utasítva nem voltak; hogy továbbá azok semmi hatósági rendeletet vagy jelvényt fel nem mutattak, mely által azt, hogy hatóság által lennének odaküldve, igazolták volna ; hogy ennek daczára Helfy képviselő ur ezen betolakodókat elutasítani meg sem kísérletté, sőt azokat leültetvén borral vendégelte: különben pedig szabad mozoghatásában és bárhová menetesében házából akadálytalanul távozhatván, és a betolakodók is házából eltávozván, egy perczig gátolva nem volt, s hogy mindezeknél fogva a képviselő mentelmi joga a hatóság által meg nem sértetett, sőt megsértetni nem is szándokoltatott, s Helfy képviselő ur személyes szabadsága a hatóság által megsértve, vagy csak veszélyeztetve sem volt. Kelt Budapesten, okt. 8-án. Elnök: Ez a jelentés, melyet a t. ház elé terjeszteni tartoztam. (Felkiáltás a középen : Tudomásul vesszük!) Helfy Ignácz: T. képviselőház ! Felesleges mondanom, hogy ezen hat nap alatt, mely azon furcsa esemény óta lefolyt, sokat gondolkoztam a felett: vajon milyen jelentést fogunk a házban e tárgyról kapni. Fantáziám kiterjeszkedett mindenre, mert hiszen annyiféle mesét súgott meg a félhivatalos sajtó ez idő alatt, hogy volt elegendő aloktóber 8. 1S77. kalmam gondolni mindenre. De bármennyire gondoltain volna mindenre, arra nem voltam elkészülve, hogy a magyar képviselőházban józan emberek elé ily jelentést terjeszszenek. Én fenntartom magamnak a jelentés nem minden egyes részletéről, hanem annak egyik másik pontjáról elmondani némelyeket, melyek megezáfolják az egészet Hanem azt az egyet vagyok bátor Kérdezni, hogy ha így áll a dolog, ha az egészben semmi sincs: vajon erre kellett a belügyrninister ur rendőrségi apparátusának hat hosszú nap, hogy a semmit kiderítse? (Hulljuk!) Nem tagadom, t. ház, hogy nemcsak hogy nem örömmel, hanem igazi szógyenórzettcl szólok a dologhoz. Ha valaha, mikor a külföldön, mint földönfutó, mint koldus, mint szegény ember éltem, nekem valaki azt mondotta volna, hogy jön egy nap, midőn otthon, mint a törvényhozó testűlet tagja, napirenden lószesz te magad is, ily csúnya, rút, az emberi szabadságot ós érzelmet megalacsonyitó tárgyért: inkább megmaradtam volna örök időkre a száműzetésben, mint, hogy ily szégyen érje a magyar képviselőházat. (Mozyás.) De t. képviselőház, itt nem rólam van szó, nem az én személyemről. Hála istennek, sohasem tartottam önmagam sem igen sokat róla, de a mennyit ér, annyit érni fog, bármit tegyen a kormány vagy bar ki más. Nem személyemről van szó, hanem két fontos dologról. Szó van arról, hogy törvény uralkodik-e Magyarországon, avagy ministeri önkény ? alkotmány uralkodik-e Magyarországon, avagy rendőrségi kémrendszer? Ez a kérdés. Az a négy hordár, ki egy szabad polgár, egy képviselő házában megjelent, nem az volt, mely felriasztotta a közvéleményt. Lehet a felett élczelni nagyon sokat, mint tették a kormány tisztelt lapjai, de e négy hordár egy rendszernek a revelatiója. Erről van szó, és azért én kötelességemnek tartom elmondani némely oly triviális, sajnos, hogy e házba tartozó részletet, a mely e jelentésre vonatkozik, s mindenek előtt a magam saját eljárásának az igazolásaért feleletet arra a vádra, a mit, úgy szólván, maga a t. belügyrninister ur is emel ellenem, hogy miért nem utasítottam el az alkalmat! ankodókat, s hogy ezt meg sem kísérlettem. Sokszor láttam ezt felemlítve a jobboldali lapokban ezen hat nap alatt. Én nem kételkedem, t. ház, hogy úgy a t. belügyrninister ur, mint különösen a főkapitány ur és az összes rendőrség rendkivüli köszönettel tartoztak volna nekem: ha oly bolond lettem volna azokat az embereket elutasítani. De volt hála isten annyi eszem, nem teljesíteni önöknek ezen kívánságát. Igen is felháborodtam az első perezben s mondtam az illetőknek: tudják-e önök, mit cselekszenek, tudják-e, hogy házam családi szentély! tudják-e: hogy én a magyar ország-