Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-248

70 248. országos ülés jnnius 9. 1877. ugy mint ezt már egy más alkalommal láttuk férfiasan szenvedett halállal vagy pedig csúfos megszaladással végződnék. Az ausztriai monarchiának volt két szerencsétlen hadjárata. Mindkettőben sokat veszített, de becsületét nem De ha most felhasználva Törökország szorult helyzetét, Boszniát elcsen nők: akkor az alkotmányos osztrák-magyar monarchiának becsülete is elveszne, mert felhasználva Törökország azon helyzetét, hogy midőn ő elölről van megtámadva Oroszország által, mi hátulról oda lopózva elvegyünk tőle egy provincziát, ez nem volna rabló-politika, mert a rabló támad, hanem ez oly eljárás volna, mint azé, ki ügyesen megvárva, mig valaki el van foglalva szemben, hátulról oda menne, ós zsebéből zsebkendőjét kivenné. Emiitik azt, hogy vannak magasabb katonai körök, a melyek egy hadjáratot óhajtanak. Én azonban kimondom, hogy ón ezt nem hiszem. Nekünk ugyanis van egy megbízható hadseregünk, melyet a monarchia két állama igen nagy költséggel tart fen, melyet a két állam fiai kiegészitnek és képeznek, a mely a mi húsunk és a mi vérünk. Hogy mi e hadsereget csak arra tartnók képesnek, hogy azt foglalja el, a mit senki sem véd, hogy az ilyen „hét sváb egy nyúl elleni" hasonlító eljárással nevetségessé tegyük: én ezt senkiről s így ezen magasabb katonai körökről sem tételezem fel. Vannak hazánkban, kik annyira mennek Törökország iránti rokonszenvükben, hogy azzal vigasztalják magukat, hogy azon esetben, ha háborúnk lenne Törökország ellen: a magyar katona nem fog a török ellen harczolni. Ezt méltatlan feltevésnek tekintem, mert ép oly alappal azt lehetne mondani, hogy a szláv katona nem fog harczolni az orosz ellen. Ellenkezőleg én azon meggyőződésben vagyok, hogy minden alkotmányos állam fiának, kire azon szép hivatás vár, hogy ő hazáját megvédje : csak egy kötelessége van és ez az, hogy zászlójához hű legyen, hogy az alkotmányos kormány tanácsa által támogatott fejedelemnek, mint legfőbb hadúrnak parancsait teljesítse. Azt, hogy a háború az állam érdekében vitetik-e vagy sem ? megítélni nem a katonának feladata, hanem a kormánynak és parlamentnek kötelessége. Ha egy netalán káros hadjárat ellenében a kormány hallgat, a parlament hallgat és az ország is hallgat, azt követelni, hogy ellene a katona szólaljon fel vagy épen cselekedjen: ez csakugyan fölfordított világ lenne. Most miután Yan alkotmányos kormányunk, van parlamentünk: $? ország szabadon nyilatkozhatik. Bármily háború legyen is, az a mi háborúnk lenne és annak sikeréhez leend tűzve sorsunk és hírnevünk. Ily hadjárat esetében a monarchia képes bármikor, midőn érdekeik követelik, idején és el nem késve, hatalmas szavát a latba vetni. Hogy az eddig miért nem törtónt ós általában, hogy a kormánynak e tekintetben mi a nézete és a. czélja : ennek kijelentésére akartam alkalmat szolgáltatni jelen felszólalásom által. Gondolom bebizonyítottam azt. hogy nem volt szándékom a kormány eddigi eljárását megtámadni, mert előadásomban híreket és feltevéseket említettem, melyeknek valóságát ón nem ismerhetem, a mint azokat a kormány taláni kivételével senki sem ismerheti; csak híven akartam beszédemben visszatükröztetni azon hangulatot, mely hazánkban létezik, és elmondani nézeteimet, a melyekkel talán nem állok egészen egyedül. A páriamenti élet tapasztalatai szerint én a kormánytól, és első sorban a t. ministerelnök úrtól, csak kétféle választ várhatok. Vagy azt, hogy kijelentse hogy nem tartja az állam érdekével megegyezőnek azt, hogy jelenleg ezen tárgyban nyilatkozzék, hanem a legrövidebb idő alatt, rnert az események rohamosan haladnak, ezen felvilágosítást megadja, és ekkor várni fogok; vagy pedig nyílt, határozott és őszinte választ, mely megfogja nyugtatni az aggódó parlamentet, és az aggódó hazát. Ez alkalommal kimondom, hogy nem várok a ministerelnök úrtól oly választ, a mely átalános frázisokba öltöztetve nern mondana semmit, és a melynek meghallgatása után a képviselőház oly keveset tudna, mint az előtt. Hogy azon mély nyugalom, a mely jellemzi a monarchiának magatartását: előre kötött biztos szerződéseknek, vagy öntudatos, erős, tettre kész akaratnak kifolyása-e, avagy csak a tétovázó bizonytalanság eredménye: erre nézve reményiem meg fogja nyugtatni a t. ministerelnök ur adandó válaszával az országot. Igaz, hogy ha ezen nyilatkozata a ministerelnök urnák el maradna is. az események be fogják bizonyítani vagy az egyiket, vagy a másikat; de borzasztó ébredés lenne az, hogy ha egyszerre bevégzett ténynyel és ebből folyó kényszer helyzettel állanánk szemben, a melynek ellenében nem tehetnénk egyebet, mint azt, hogy feltétlenül megadjuk magunkat. T. ház ! Most midőn a keleti háborúban tőszomszédságunkban két nagy hatalom harczol egymással, ós a midőn ezen harcz bármikor átcsaphat határainkra, és ennek következményei és az azt követő átalakulások hazánk jövőjére és fenmaradására nagy befolyást gyakorolhatnak: a kormány szándékait mély titok fedi, mindenki, ki nemcsak máról holnapra él. ki nemcsak saját bőrére gondol; hanem a ki hazájának sorsát szivén viseli, aggódva tekint körül ezen átláthatlan sötétben . Az absolut kormányzat alatt levő népek sorsa az, hogy nem tudják mi történik velők, nekik