Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-245

245. országos ülés május 16.1877. ói) Somssich Pál képviselő urak interpellátióira válaszolt, azt méltóztatott kijelenteni, hogy a külügyi kormányzat most azon politikát követi, melyet követett a keleti bonyodalom keletkezése óta t. i. a keleti bonyodalom óta fő- törökvése oda volt irányozva, hogy a béke lehetőleg megőriztessék s most miután az nem sikerült és a háború csakugyan kitört, oda irányul főtörekvése, hogy ezen háború loealisáltassék és mentül szűkebb körre szorittassék. Azonban a tények azt mutatják, hogy valamint meghiúsult a kormánynak első törekvése, t. i. a béke fentartása az orosznak erőszakos támadása által; mondhatjuk, hogy mintegy meghiúsulva látjuk a kormánynak második törekvését is, hogy a háború loealisáltassék, és mentül kisebb körre szorittassék ; mert a mi a dunai fejedelemségekben, nevezetesen Oláhországban történik, az által a háború már migyobb kiterjedést nyert. Nagyobb kiterjedést nyert oly értelemben, hogy a mi országunk határai közvetlenül fenyegettetnek. Én azt igen jól tudom t. ház, hogy a párisi szerződések nem mondották ki Oláhország semlegességét; csak belső szervezetét biztosították és a szultán fenhatósága alá helyezték. De habár a semlegesség formaszerüleg nem is volt kimondva, tény az, hogy értelme mégis ez volt, a mint ez világosan kiderül nem az 1856-iki márcziusi szerződésből, hanem 1858-iki pótszerződésből, melynek nevezetesen 8-ik §-a világosan kimondja, hogy Oiahország török souz^renitás alá helyeztetik, olyképen, hogy minden érintkezése a külhatalmakkal Törökország által történik. De legnevezetesebb ezen 8-ik §-ban az, miszerint kimondatik, hogyha Oláhomág határait valamely külhataloni átlépi, kötelessége a garantirozó hatalmak interventióját kérni. Ha tehát egyrészről török fenhatóság alá helyeztetett, másrészről ki van mondv hogy első sorban a török szultánt illeti a jog, hogy összehívja a garantirozó hatalmakat akkor, ha Oláhország határai megsértetnek : ez által azt hiszem, ha nem is forma szerint, de lényegében a semlegesség ki van mondva. De ha ez nem is állana, a tény az, hogy a háború most határainkon van. A t. kormány több ízben kijelentette, hogy fentartja a semlegességet mindaddig, míg az ország iérdekeit veszélyeztetve nem látja; nagyon óhajtom tudni, hogy hol van azon határ, melynél a kormány az ország érdekeit koczkáztatva látja? Azt akarja-e bevárni, hogy az ország meg legyen támadva? Hiszen nem szenved kétséget, hogyha az ország megtámadtatik, védelmezni kell. De hát másként nem tekinti-e a kormány érdekeinket sértetteknek? be akarja-e várni, hogy az ellenség bejöjjön az országba? Hiszen tény, hogy már az által, hogy a Duna el vau előlünk egyelőre zárva, tetemesen meg van károsítva kereskedelmünk. Elismerem, hogy erre nézve a t. kormányelnök ur múltkori felvilágosításai teljesen correctek voltak, mondván, hogy a Duna nem semleges, csakis szabad folyam s rajta a hajózás alá van vetve mindazon szabályoknak béke és háború idején, melyek a szabad folyókra nézve Európában irányadók; de ha a háború folytán oly változás találna beállani, hogy az al-Duna orosz uralom alá kerülne, senki sem vonja kétségbe, hogy ez Magyarország érdekét nemcsak sértené, hanem egyenesen tönkre tenné. (Helyeslés a széhÖ baloldalon.) A Duna folyó kelet felé Magyarországra nézve ugyan az, a mi Angliára nézve a szuezi csatorna, a mi neki Egyptom és a Dardanellák. Angliában kimondotta a kormány, hogy addig nem nyúl fegyverhez, mig Angolország érdekei megsértve nem lesznek; de egyúttal megjelölte, hogy melyek azok az érdekek, t, i. azon utak, melyek Anglia kereskedelmét Indiával közvetítik. Most már egyátalábau kérdés az, hogy fenállnak-e azon szerződések, igen, vagy nem; ha megengedtetik egy hatalomnak, hogy megszegje a kötött szerződóseket: akkor a jövőre semminemű garantia nincs, még ha a háborúnak vége is lesz és béke köttetik. Mit ér Európának és Európa népeinek a béke: ha a hatalmak nyugodtan elnézik azt, hogy az egyik szerződő fél oly vakmerően megsérti ezen szerződéseket és senki sem mozdul. (Jfely-slések.) Azt fogja mondani a t. kormány, hogy hiszen nem mi vagyunk egyedül abban a helyzetben, tehát kivánhatjuk-e, hogy épen Magyarország kormánya, vagy az úgynevezett magyar-osztrák monarchia kormánya legyen a legerélyesebb egész Európa hatalmasságai közt, a midőn a többi külhatalmak szintén közömbösen nézik a mi történik. Hát én erre határozottan azt mondom, hogy: igenis én elvárom, és elvárja egész Európa épen ezen monarchiától, hogy tegyen valamit. Es itt legyen szabad a t. kormány figyelmét felhívni arra, hogy azon párisi szerződés, melyről itt szó van, mely most már kétszeresen az oroszok és románok által megsértetett, mi czélból jött I85(i-ban létre. Ez ki van világosan mondva bevezetésében. Ki van mondva, hogy a francziák császára, Anglia királynéja, az akkori sardiniai király és az ottoman császár azon czélból gyűltek össze tanácskozásra, hogy Ausztriával megállapodásra jussanak az iránt, hogy a keleti kérdés megoldásának oly basist adjanak, hogy az többé az európai béke megháboritására alkalmat ne szolgáltasson. Ezen bevezetésből, melyet nem akarok szó szerint felolvasni, — nehogy a t. ház idejét raboljam, — világosan kiderül, hogy Európa érezte és constatálni akarta azt, .hogy a keleti kérdésben 8*