Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-243

44 243. országos Illés május 14. 1877. Most Csatár Zsigmond képviselő ur fogja előterjeszteni interpellatióját. Csatár Zsigmond: T. ház! (Zaj) Hogyha a hírlapi tudósítások átalában megbízhatók és hitelesek volnának, akkor nem látnám szükségesnek jelen interpellatiómmal a t. ministerelnök urnák alkalmatlankodni. Interpellatióm vonatkozik azon helyzetre, mely a lengyel nemzetre nézve oly végzetteljes csapásokban a muszkahatalom részéről nyilvánul, hogy t. i. nemzetiségétől ősi vallásától fosztatik meg ezen minden tekintetben jobb sorsra érdemesült nemzet. De mert sokszor megtörténhetik, hogy a hirlaptudósitások talán túlzottak, és tekintettel arra, hogy mindazok, a mik Mansíield varsói angol consul tudósítására az angol kék könyvbe bejegyeztettek ós azok az angol parlamenttel közöltettek, oly kebellázitó eseményeket tüntettek fel, a melyek iránt nem lehetünk közönyösek, mert mindenesetre tisztelni kell az emberekben a szabad vallásgyakorlat érzését és oda kell hatni minden irányban, hogy ott, hol tényleg téves irány jut érvényre, az megszüntettessók, ós a mennyiben lehet, külügyi dipmatiánk hasson oda, hogy a középkori sanyargatások egyszer mindenkorra megszüntettessenek. Mansíield varsói angol főconsul Derby lordhoz ily jelentést tett: „A görög-egyesülteket, kik nem térnek meg, most már börtönbe vetik; 10—15 rubelnyi birsággal sújtják és a hol nem tudják a bűnösöket kézrekeriteni, ott egész falvakra vetik ki a 200 —400 rubelnyi bírságot. Ej rendszabályokról jelentéseket olvasnak fel a görög-egyesültek templomaiban stb. E miatt irja ugyancsak Mansíield a következő év január 1-én: „Hatóságok és parasztok közt a legsajnosabb következményű antagonismus uralkodik. Egy faluban egy paraszt kőszéngőzzel fojtotta meg magát és egész családját, hogy ne legyen kénytelen gyermekét orosz pópa által kereszteltetni. A parasztok közt, kik ott hagyták falvaikat és az erdőkben tanyáznak, rémítő halandóság uralkodik. A kozákok parancsot kaptak, hogy a parasztokat kergessék vissza falvaikba ; ezek e miatt folyvást bitangolnak és egyes kozákokon töltik ki boszujokat. Miután a kozákok elpusztitják földjeiket, ők többé nem is müvelik ezeket, hanem elszegődnek napszámosoknak. De a birtokosok, kik őket felfogadják, büntetéssel sújtatnak, már azért is, ha könyöradományt nyújtanak e szerencsétleneknek. Ugyan e hóban az orosz hivatalos lap jelentette, hogy a siedlcei kormányzóságban 50,000 görög-egyesült az orthodox hitre tért ós loyalitási feliratot intézett a czárhoz. Mansíield már 1—2 nappal rá jelenti, hogy „e megtérésben legnagyobb része volt a physikai bánásmódnak. A makacsabbakat Szibériába vitték ; a többiek, miután a kozákok kifosztották eleségükből, engedtek a rendőrség pressiójának; a kevésbé makacsoknak pénzt osztogattak. Másutt testi kényszerhez folyamodtak, addig, míg a parasztok ki nem jelentették, hogy engednek az erőszaknak. Egy uri ember, kinek szavában teljesen bizhatom, elbeszélte, hogy az ő falujában miként történt ez a térítés. Összegyűjtötték a parasztokat, és addig verették a kozákok által, míg a jelenlevő katonaorvos ki nem jelentette, hogy a további verésbe belehalnának. Ekkor egy félig befagyott folyamba kergették őket, hol övükig ért a viz, azután katonákkal körülfogva bekergették a templomba és aláíratták velők a kérvényt." (Derültség.) Kérem jó ezt tudni! (olvassa.) Aláírás közben a parasztok egyre kiáltották: „Nevezhettek bennünket orthodoxoknak, de mégis hivek maradunk atyáink vallásához !" — Es az orosz lapok mégis váltig irták, hogy a megtérés önkényt nagy lelkesedéssel történt. . . . Azzal vádolták a katholikus papokat, hogy a görög-egyesülteket ők biztatták ellenszegülésre. Bízvást merem állítani, hogy a katholikus papság az ügyet sokkal kritikusabbnak, sokkal veszélyesebbnek tekintette, semhogy bele mert volna avatkozui. A katholikus papok itt oly felügyelet alatt állanak, hogy egy szó, egy suttogás életfogytiglani deportálást vonhat maga után ; azért nem is valószínű, hogy ők biztatták a népet ellentállásra/' A főconsul 1875. február 10-ről ezeket irja: „Az 50,000 görög-egyesültnek megtérése rendzavarásokat vont maga után. A nép nagy izgatottságban van. Néhány faluban a parasztok kijelenték, hogy mikor a kérvényt aláírták, nem tudták mit írnak, vagy azt, hogy ők nem adtak a kérvényt átnyújtó küldötteknek semmiféle mandátumot. Némely helyen a hazajövő küldötteket megverték. A pópák ellen oly ingerültség uralkodik, hogy ezeknek folytonosan a rendőrséghez kell folyamodniok." Szóval t. ház, itt körülményesen elő vannak adva mindazon kegyetlenségek, melyek a mai kornak szenyfoltját képezik, melyek a lengyel nemzetnek nemzetisége ós vallása ellen elkövettetnek azon hatalom által, mely ma azt hirdeti a világban, hogy ő, a török birodalmat azon ürügy alatt támadta meg, mert az ottani keresztyének sorsán akar javítani. Én időszerűnek tartottam ezen hírlapi közlemények alapján a mélyen t. ministerelnök úrhoz egy interpellatiót intézni, hogy a valóról, igazságról meggyőződést szerezzek magamnak és küldőimnek. Teszem pedig ezt azért, mert ha csakugyan tény az, a mi az angol kék könyv által a