Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-242

242. országos ülés május 12 1877. C3 Ezek Mocsáry Lajos t. képviselő ur kérdései, melyektől eltérőleg Eemete Géza t. képviselő ur — a ki egy pár nappal Mocsáry képviselő ur előtt adta be interpellatióját — az iránt is kérdést intéz, hogy Tahir bey lefog-e Bécsből jönni, vagy nem ? és ha nem : miért nem jő le, és vajon beavatkozott-e ebbe a magyar kormány ? Mindezekre nézve, miután némileg a tények is már megfeleltek, válaszolhatok azzal, hogy az iránt, hogy az ajándékokat hol adja át, Tahyr beji; utasítani a saját kormánya volt hivatva. Különben, hogy az ajándék, mely a magyar kir. budapesti egyetemnek volt adandó, a külügyi hivatal utján adassék át: ez megfelel ezen gyakorlatnak, a mely más államokban is, például Francziaországban uralkodik, a hol hazai testületek külföldi hatalommal más utón, mint a külügyministerium utján, nem érintkezhetnek. Ez tehát megfelel az általános gyakorlatnak. De megfelelt azon nézetnek melyet más alkalomkor már a magyar képviselőház is ismételten több izben kimondott. A mi az átvétel • módozatát illeti, az megtörtént ugy, hogy nemcsak a tudományos testületek részéről, hanem a kormányzati tekintetben azok élén álló kultusz-ministerium részéről is egy magasabb rangú hivatalnok, mint kiküldött jelen volt, s az átvétel azok által történt meg. A mi pedig azt illeti, hogy minő intézkedés történt, hogy az illő köszönet kifejeztessék : erre nézve azt gondolom, hogy nemcsak megtörtént az. a minek megkellett történnie, hanem mindenesetre annyi történt, a mennyi a rendes szokásnál több, mert azonkivül, hogy az ajándékot nyert testület részéről a maga utján, azaz az illető kormány utján, kifejeztetett a köszönet, még a képviselőház — a mint méltóztatnak tudni — köszönetét jegyzőkönyvileg is kifejezte, a kormány pedig kötelességszerüleg ezen köszönetnek illő helyre juttatása iránt a maga utján azonnal intézkedett. (Helyeslés.) A köszönet kifejezésére nézve tehát azt hiszem, hogy nem kevesebb, de még több törtónt, mint a mennyi rendesen történni szokott. Különben a könyvek — mint méltóztatnak tudni — a múzeumban helyeztettek el ideiglenesen épén azért, hogy itten egy adandó alkalommal annálinkább bemutathassanak a közönségnek, annál is inkább hozzáférhetők legyenek, miután ez az egyetemi bibliothekában, a hol igazi rendeltetésük van, lehető lesz ugyan, de mégis oly kényelemmel, mint a múzeumban meg nem történhetik. A mi pedig Tahyr bey lejövetelét, vagy le nem jövetelét illeti; én azt gondolom, hogy a képviselő urnák ez irányban csak akkor lehetne felszólalnia: ha a kormányzat részéről megakadályoztatott volna lejövetele. Ő lejött, vagy nem jött le, KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XI KÖTET. a szerint, a mint ezt neki az ő kormánya parancsolta, és hogy mely indokból adta neki ezen utasítást saját kormánya, azért saját kormánya az, a mely kérdésre vonható lenne, de nem itt, és nem a.t. képviselő ur által. Különben Eemete képviselő ur — mint kérdéseiben mondja — aggódott azon, hogy nem fog-e ismét a kormány a nemzet móltóságának és emelkedett közérzületének előreláthatólag megfelelő ünnepélyes fogadtatásánál botrányokat okozható s a nemzet kipróbált érettségét sértő rendszabályokhoz nyúlni." Ha a t. képviselő ur akként itóli meg a kormányt, hogy botrányt okozható és a nemzet kipróbált politikai érettségét sértő rendszabályokhoz nyúlt volna, ha lejött volna Tahyr bey: — mindenesetre, mint jó hazafi köszönettel tartozik neki, hogy nem jött le ; de én a magam részéről hozzáteszem azt, hogy melyik kormányrendszabály sérti a nemzet móltóságát és politikai érettségét, nem tudom ; hanem hogy az, hogy a képviselőházban ilyet lehet kérdeni és ilyet kérdez egy képviselő: a nemzeti érettségnek nem nagyon fényes bizonyítéka, azt bevallani kénytelen vagyok. (Helyeslés a középért.) Különben t. ház, elmondván — a mennyiben még ma értékkel birhat — nézetemet; elmondván, mikép vétettek át a Corvinák a hivatalos közegek által; elmondván, hogy minő utón fejeztetett ki az iránt a köszönet és hogy a kormány a maga részéről is megtette azt, a mi ez irányban kötelessége volt: igen kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a középen?) Mocsáry Lajos: T. ház! Meglehet, hogy igen sokan már bizonyos tekintetben fülhaladott kérdésnek fogják tartam a Corvinák ügyét, miután azóta megengedem, tárgyilagosan még fontosabb dolgok merültek fel; miután azonban igen fontos jelenségek, igen fontos simptomák merültek fel ez alkalommal, nevezetesen állami, nemzeti állásunkra nézve, méltóztassék megengedni, hogy én nagyobb fontosságot helyezek ezen kérdésre, semhogy a belügyminister urnák épen most hallott válaszára néhány megjegyzést ne tegyek. Azt méltóztatott felelni a minister ur azon kérdésemre, hogy miért nem Budán történt az átvétel, hogy az átvételnek a rendes szokás szerint Bécsben kellett történnie, mert ott van a külügyi hivatal, ezen dolog pedig a külügyi hivatal utján volt eszközlendő. Én bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy itt a közös külügyi hivatalnak beavatkozni semmi oka, joga pedig egyátalában nem volt. Es ebbeli állitásom igazolására legyen szabad idézni az 1867: 12. tcz.-nek a külügyekre vonatkozó rendeletét. Azt mondja az 1867 : XII. tcz. 8. §-a : „A pragmatica sanctióból felyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek ezélszerü veze-