Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-264

264 országos ülés juisins 30.1877. 363 Két pont van csak azon interpellatiók egyikében, a melyre nem volt alkalmain akkor, és mire szükségesnek tartom mégis ma nyilatkozni, és erre nézve csak egy pár szóval felelek. (Halljuk ! Halljuk!) Egyik pont vonatkozik arra, hogy van-e tudomása a kormánynak pánszláv izgalmakról és és szándékozik-e azok ellenében fellépni ? En megnyugtathatom a t. házat az iránt, hogy a kormánynak, — biztosithatom róla — minden irányban e tekintetben szemei nyitva vannak. Igyekszik megtudni mindent, és hála istennek, mai napig semmi néven nevezendő aggályra okot szolgáltató ily mozgalomnak tudomására nem jutott ; de gondja lesz rá, hogyha mégis történnének a jövőben ilyenek, s ha tudomására jönnek: a törvény teljes szigorát éreztesse azokkal, kik ilyenekben netalán hibásak. (Helyeslés.) A másik, a mire nézve nyilatkozni szükségesnek' tartom: az, hogy igenis, a mi a dunai gőzhajózási illeti, a gőzhajózás szabadságát illetőleg, a külügyi hivatal részéről azon intézkedések, a melyekre nézve már egy alkalommal volt szerencsém nyilatkozni, megtétettek azzal a határozott kifejezéssel, hogyha a közvetlen háború hozhat is be zavart, annak sem térben, sem időben tovább tartania nem szabad, mint a mennyire ez a népjog szerint és a háború által igazolva van, hogy a Duna folyam hajózási szabadságának minden viszonyok közt biztosítottnak kell maradnia. (Helyeslés.) Ezen nyilatkozatomhoz most azt tehetem, hogy a külügyi kormányzat ezen kifejezett szándékához való hozzájárulását az orosz kormány azonnal, a török kormány néhány héttel később, de kijelentette, hogy hasonlag fogja fel a kérdést, Anglia és azóta minden európai hatalom ezen nézethez csatlakozott. Ennek megjegyzésével kérem a t. házat, mint mondám, hogy méltóztassék az egyebekre nézve a most befejezett vitában általam mondottakat feleletül és azon nyilatkozatomat, hogy én nem vagyok azon helyzetben, hogy szükségesnek tarthatnám-, ezen kérdésekre ujolag válaszolni, tudomásul venni. (Atalános helyeslés) Helfl Ignácz : T. ház! Én természetesnek találom, hogy a t. ministereluök ur mai napon fölszólalván, t. i. az napon, midőn a keleti kérdés feletti vita befejeztetett, ma egyebet és ujat nem mondhat, és talán épen azért megvallom, hogy sajnálom, hogy a t. ministereluök ur nem várt be egy későbbi napot. Én ugy tudom, hogy még néhány napon át együtt fogunk maradni. Miután itt oly kérdéssel állunk szemben, mely napról napra változik, meglehet, hogy a mit ma mondani nem képes, öthat vagy nyolcz nap mulva^ mégis mondhatott volna azon kérdésekre nézve valami tüzetes részletei, így például, hogy csak egyet idézzek, egy dologra nézve már tegnap óta változott a helyzet. Váltezott pedig épen ellenkező értelemben azzal, mit a t. kormányelnök ur, mint a kormány atalános programmját kijelentett. Előttem van az orosz czár proelamatiója a bolgárokhoz. Abban ő már félig leleplezi Muszkaország végczólját. Itt már nincsen ideiglenes occupatióról szó, hanem végleges szervezésről. Itt az orosz csak nem eonstatálja egész Erópa előtt, hogy a hová ő megy: ott megmaradni szándékozik. Engedje meg a t. ház, hogy ezen proclamatióból csak két sort olvassak fel: a keresztény bolgárokhoz intézett részében azt mondja, hogy „a gondviselés arra hivta föl őt, hogy Bolgárország mindén törzs és vallásbeli lakosait bókében egyesitse ós kielégítse." Tehát mintegy állandó bókében végrehajtandó munkáról van itt már szó. A muzulmán bolgárokhoz pedig azt intézi: .,vessétek alá magatokat azon hatóságok igazságos követeléseinek, melyek mindenütt fel fognak állíttatni. Legyetek békés polgárai azon társadalomnak, mely kész a rendes organisatió jótéteményeiben részesíteni titeket." Azt hiszem, ez tetemes megváltoztatása a birtoklási és hatalmi viszonyoknak. Én ezek folytán, miután oly kérdéssel állunk szemben, mely 24 óra alatt tetemesen megváltozhatik, óhajtottam volna, ha a t. ministereluök ur szétmenési'tnk utolsó napján méltóztatott volna annyit, a mennyit lehetett volna, válaszolni inter• pellatiónkra. Igy természetesen nem tehetek egyebet, minthogy a t. ministereluök ur nyilatkozatával szemben hivatkozom a magam nyilatkozatára constatálván azt, hogy a tények eddigelé nincsenek harmóniában a t. kormány nyilatkozatával, én mégis kénytelen vagyok azt oly értelemben tudomásul venni, hogy t. i. azon szavait, melyeket a minister ur kimondott, melyek beszédének ugy szólva lényegét képezik, hogy nem fogja soha szavazatát adni oly politikára, mely végeredményében a birtoklási és hatalmi viszonyok megváltozhatását idézi elő szomszédságunkban, megfelelőnek tekintsem azon politikának, melynek e ház legnagyobb része kifejezést adott. Ily értelemben tudomásul veszem a ministereluök ur nyilatkozatát. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én semmit nem akarok sem elvenni, sem hozzátenni, csak arra kérem a t. képviselő urat, miután már ma először idézi beszédemet, és meglehet, hogy többször is fogja idézni: legyen szíves annak 46*