Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-263

263 országos illés június 25). 1!?77 343 De ha minket ily tekintetek vissza tarthat- i nának, ugy hová juthatunk idővel ? Oda, hogy j Franozia- és Kémetország között kiütvén egy ujabb háború, akkor megint Oroszország fogja Német­ország mostani szolgálatait meghálálni s reánk pa­ranesoland, hogy békén maradjunk s igy mi mind j addig, mint Mohamed koporsója, ég és föld kö­zött fogunk vergődhetni, mignein a három jó pajtás Orosz-, Német- ós Olaszország meg nem sajnálnak bennünket s hogy kinainktól végkép fel­szabadítsanak ; egy szép reggelen elhatározzák, hogy miután már Törökország tönkre tétetett, Franczia- I ország pedig egy évtizedre leveretett, osztozzunk meg szépen azon az osztrák-magyar birodalmon, melyre már úgyis oly régen fáj a fogunk. A keleti kérdésben elkövetendő hibánkat ak­kor már jóvá nem tehetjük, s hiába kiáltanánk segítségért: nem lenne, ki ezt megadhatná. Ugyanazért nekünk a legnagyobb áldozatok árán is számolnunk kell a monarchia jövőjével s jói meggondolnunk, hogy a keleti eseményekkei szemben követendő bárgyú politikánkkal, nem vet­nénk-e el a monarchia megsemmisülésének mag­vait, s hogy általa nagy hatalmi állásunk Európa előtt a jövőben nem fogna-e pusztán üres phrá­zisnak tekintetni. Nagy kérdésnek tűnik fel előttem ezeknél fogva az is, hogy a keleti háború erőltetett loca­lisálása olyan igen érdekünkben áll-e"? s hogy a vihar mostani kitörése nem lenne-e kedvezőbb monarchiánkra nézve, mint annak elodázása azon időre, melynek viszonyai s situatiói előttünk még a mostaninál is inkább ismeretlenek. Különben e tekintetben nézetet mondani tar­tózkodom s csak annyit jelentek ki, hogy a nem­zet amint én ismerem, a villám hatalmával inkább kész most megküzdeni, mint magát a sorvadás betegségének önkényt kitenni. Az orosz birodalom­nak szomszédságunkban megtűrendő terjeszkedése j pedig ily betegséggel fenyegethetné a nemzetet, j ugyanazért a török birodalom integritását, ha csak mint eszközt tekintem is, óhajtanom kell. A i sirnpathia tehát itt e kérdésnél a légönzőbb poli­tikával össze esik. T. ház! A nemzetnek azon csekély része, melylyel nekem jutott az osztályrész érintkezhetni, külügyeink vezetőjétől követeli, hogy még szö­vetségesek hiányában, sőt s ha kell, azok ellenére is, saját monarchiánk erejében bizva, lépjen teljes önérzettel a kellő időben a sikra s erdekeinket j illetőleg jelentse ki parancs-szavát. S tegye ezt azon büszke öntudattal, hogy a ! fejedelmi szóra és a mi felhívásunkra és példánkra i e nemzetnek százezrei fogják a hadseregen kívül is karjukat és vagyonukat, a veszélyben levő haza és királyért felajánlani. Arról, hogy mi fekszik érdekeinkben s mily alakulásokat engedhet meg a monarchia jövőjének biztonsága, beszólni nem fogok, mert figyelmen kivül hagyva a különczködés által fontoskodni törekvő egyeseket, ugy tudom, hogy minden magyar ember szivébe és agyába be van vésve az, hogy Törökor­szág elpusztítását saját érdekünkben sem szabad, engednünk s tűrnünk, ós minthogy mai napig se okom se jogom Tisza és Andrássy úrról felten­nem azt, hogy nemzetükkel együtt érezni és gon­dolgodni végkép megszűntek volna: ugyanazért a kérvényi bizottság véleményét elfogadom. De miután ezt teszem, a t. ház engedje meg végül, hogy Polyt urnák tegnap tett, de már el­kopott hivatkozására, ós Filippivel való fenyegeté­sére kijelentem, hogy nemzetem iránti tisztelet tiltja, miszerint fenyegetéseire fenyegetésekkel válaszoljak. Mint azon nemzetnek tagja s képviselője, ki nem­zetének ezredéves dicső múltjára mutathat, hol a tettek s nem az üres szavak vannak feljegyezve, egyedül a feletti 'sajnálkozásomnak adhatok kife­jezést, hogy e hazában élő nemzetiségek némelyi­kének ily szellemű vezetőket adott a sors. Tán némi joggal nyilatkozom ekként akkor, midőn én is 20,000 horvát ajkú lakos bizalmának köszönöm főleg azt. hogy itt helyet foglalhatok. Ebből láthatja ön azt hogy téved, midőn sa­ját tanítványaival össze keverni törekszik, az e hazában lakó nem magyarajkuak egyetemét. Az én véleményem az, hogy e hazában a különböző nemzetiségek népei velünk a legtestvériesebb egyetértésben élnének : ha Polyt in* és társai sze­gényeket félre nem vezetnék, (Tetszés balf-lől.) s ennek megszüntetésére nekem mint kir. ügyész, ha­nem mint képviselőnek Márkus úrral ellenkezőleg csak a hosszú szekeret s azon jogot kellene kezembe adni, hogy önöket arra szépen felültethessem s a dicső Muszkarországba vagy ha jobban tetszenék Siberia nevű tartománynak vadregényes bérczeire szállíthatnám, (Derültség.) akkor erős hitem s meggyőződésem, hogy e zaklatott hazámban meg­szűnnék a nemzeti kérdés, ós a testvergyülölet helyét a szeretet s a közös szabadság védelmé­nek kötelező érzete foglalná el. Mint mondám, elfogadom a kérvényi bizott­ság javaslatát. (Helyeslés.) Paczolay János: A tárgyalás ezen stádiu­mában, de különben is, mivel a kórvényben kifej­tett kívánság teljesítését most már meghaladott­nak tekintem, szavamtól elállók. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház ! (Holnap.) Arra ké­rem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondjam el. (Helyeslés.) Elnök: Ugy hiszem, a t. ház erre az en­gedélyt megadni méltóztatik, miután már három­negyed kettőre megvan, és igy a kérelem sza­bályszerű. (Felkiáltások holnap]) A tanácskozás «-

Next

/
Oldalképek
Tartalom