Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-263

263 országos illés június 25). 1!?77 343 De ha minket ily tekintetek vissza tarthat- i nának, ugy hová juthatunk idővel ? Oda, hogy j Franozia- és Kémetország között kiütvén egy ujabb háború, akkor megint Oroszország fogja Németország mostani szolgálatait meghálálni s reánk paranesoland, hogy békén maradjunk s igy mi mind j addig, mint Mohamed koporsója, ég és föld között fogunk vergődhetni, mignein a három jó pajtás Orosz-, Német- ós Olaszország meg nem sajnálnak bennünket s hogy kinainktól végkép felszabadítsanak ; egy szép reggelen elhatározzák, hogy miután már Törökország tönkre tétetett, Franczia- I ország pedig egy évtizedre leveretett, osztozzunk meg szépen azon az osztrák-magyar birodalmon, melyre már úgyis oly régen fáj a fogunk. A keleti kérdésben elkövetendő hibánkat akkor már jóvá nem tehetjük, s hiába kiáltanánk segítségért: nem lenne, ki ezt megadhatná. Ugyanazért nekünk a legnagyobb áldozatok árán is számolnunk kell a monarchia jövőjével s jói meggondolnunk, hogy a keleti eseményekkei szemben követendő bárgyú politikánkkal, nem vetnénk-e el a monarchia megsemmisülésének magvait, s hogy általa nagy hatalmi állásunk Európa előtt a jövőben nem fogna-e pusztán üres phrázisnak tekintetni. Nagy kérdésnek tűnik fel előttem ezeknél fogva az is, hogy a keleti háború erőltetett localisálása olyan igen érdekünkben áll-e"? s hogy a vihar mostani kitörése nem lenne-e kedvezőbb monarchiánkra nézve, mint annak elodázása azon időre, melynek viszonyai s situatiói előttünk még a mostaninál is inkább ismeretlenek. Különben e tekintetben nézetet mondani tartózkodom s csak annyit jelentek ki, hogy a nemzet amint én ismerem, a villám hatalmával inkább kész most megküzdeni, mint magát a sorvadás betegségének önkényt kitenni. Az orosz birodalomnak szomszédságunkban megtűrendő terjeszkedése j pedig ily betegséggel fenyegethetné a nemzetet, j ugyanazért a török birodalom integritását, ha csak mint eszközt tekintem is, óhajtanom kell. A i sirnpathia tehát itt e kérdésnél a légönzőbb politikával össze esik. T. ház! A nemzetnek azon csekély része, melylyel nekem jutott az osztályrész érintkezhetni, külügyeink vezetőjétől követeli, hogy még szövetségesek hiányában, sőt s ha kell, azok ellenére is, saját monarchiánk erejében bizva, lépjen teljes önérzettel a kellő időben a sikra s erdekeinket j illetőleg jelentse ki parancs-szavát. S tegye ezt azon büszke öntudattal, hogy a ! fejedelmi szóra és a mi felhívásunkra és példánkra i e nemzetnek százezrei fogják a hadseregen kívül is karjukat és vagyonukat, a veszélyben levő haza és királyért felajánlani. Arról, hogy mi fekszik érdekeinkben s mily alakulásokat engedhet meg a monarchia jövőjének biztonsága, beszólni nem fogok, mert figyelmen kivül hagyva a különczködés által fontoskodni törekvő egyeseket, ugy tudom, hogy minden magyar ember szivébe és agyába be van vésve az, hogy Törökország elpusztítását saját érdekünkben sem szabad, engednünk s tűrnünk, ós minthogy mai napig se okom se jogom Tisza és Andrássy úrról feltennem azt, hogy nemzetükkel együtt érezni és gondolgodni végkép megszűntek volna: ugyanazért a kérvényi bizottság véleményét elfogadom. De miután ezt teszem, a t. ház engedje meg végül, hogy Polyt urnák tegnap tett, de már elkopott hivatkozására, ós Filippivel való fenyegetésére kijelentem, hogy nemzetem iránti tisztelet tiltja, miszerint fenyegetéseire fenyegetésekkel válaszoljak. Mint azon nemzetnek tagja s képviselője, ki nemzetének ezredéves dicső múltjára mutathat, hol a tettek s nem az üres szavak vannak feljegyezve, egyedül a feletti 'sajnálkozásomnak adhatok kifejezést, hogy e hazában élő nemzetiségek némelyikének ily szellemű vezetőket adott a sors. Tán némi joggal nyilatkozom ekként akkor, midőn én is 20,000 horvát ajkú lakos bizalmának köszönöm főleg azt. hogy itt helyet foglalhatok. Ebből láthatja ön azt hogy téved, midőn saját tanítványaival össze keverni törekszik, az e hazában lakó nem magyarajkuak egyetemét. Az én véleményem az, hogy e hazában a különböző nemzetiségek népei velünk a legtestvériesebb egyetértésben élnének : ha Polyt in* és társai szegényeket félre nem vezetnék, (Tetszés balf-lől.) s ennek megszüntetésére nekem mint kir. ügyész, hanem mint képviselőnek Márkus úrral ellenkezőleg csak a hosszú szekeret s azon jogot kellene kezembe adni, hogy önöket arra szépen felültethessem s a dicső Muszkarországba vagy ha jobban tetszenék Siberia nevű tartománynak vadregényes bérczeire szállíthatnám, (Derültség.) akkor erős hitem s meggyőződésem, hogy e zaklatott hazámban megszűnnék a nemzeti kérdés, ós a testvergyülölet helyét a szeretet s a közös szabadság védelmének kötelező érzete foglalná el. Mint mondám, elfogadom a kérvényi bizottság javaslatát. (Helyeslés.) Paczolay János: A tárgyalás ezen stádiumában, de különben is, mivel a kórvényben kifejtett kívánság teljesítését most már meghaladottnak tekintem, szavamtól elállók. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház ! (Holnap.) Arra kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondjam el. (Helyeslés.) Elnök: Ugy hiszem, a t. ház erre az engedélyt megadni méltóztatik, miután már háromnegyed kettőre megvan, és igy a kérelem szabályszerű. (Felkiáltások holnap]) A tanácskozás «-