Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-263

330 263. országos ülés jauius 29. 1877. mit meg akarnak tenni, és legyen meggyőződve, | hogy kelletlenül senki sem fogja zavarni sem a ' t. képviselő urakat, sem a t. kormányt. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak egy pár szóval akarok felelni a t. képviselő urnák. Legelőször is a t. ház előtt a magam igazolásául meg kell, hogy mondjam, hogy ha én beszéltem a képviselő ur által idézett alkalommal államcsínyről: beszéltem azért, mert _ szemben a kormánynyal használtatott ezen szó. Én azt gondolom, hogy a kormány sem adott arra jogot és okot, nagyobbat mint valamely más képviselő, hogy ellenében ezen szó használtassák. Ha szabad a kormány ellenében ezt használni: szabad viszszatorlásul a kormánynak is használni. {Ugy van! a közéven.) Különben, a mi magát a t. képviselő ur ál" tal felolvasott angol — hogy ugy mondjam — házszabályokat illeti, erre vonatkozólag megjegyzem, hogy én az angol törvényekre, az angol gyakorlatra mindig czélszerünek tartom hivatkozni akkor: midőn nem arról van szó, hogy a positiv és kifejlett gyakorlat szerint mit kell minálunk tenni: hanem midőn arról van szó, hogy a parlamentalis irányzatra nézve megállapodást kell teremteni oly dolgokban, melyekre nézve nálunk még kifejlett gyakorlat nincs. S ez természetes, mert egy nemzetnek gyakorlatából sem lehet parlamentalis szempontból annyit tanulni, mint az angoléból; de ha egyszer positiv szabály vagy kifejlett gyakorlat van: akkor mi ránk nézve mégis irányadó az, a mi nálunk van, nem pedig az, ami Angliában van, s igy nem azt kell néznünk, hogy mi szokás van ott; hanem azt, hogy mi a szokás itt. Még egyet vagyok bátor megjegyezni, s ez az, hogyha nem igy állna a dolog, ha mi ránk nézve nem az volna a kötelező, a mi törvényünkben, házszabályunkban vagy gyakorlatunkban van : hanem az, a mi Angliában van : akkor például ki kellene törülni, és teljesen megszüntetni a 20 képviselő általi összehivatás jogát, mert ezt ugyan az angol gyakorlat nem ismeri. A mi a jelenleg fenforgó esetet illeti, én azt mondottam, hogy a ház gyakorlata már megállapodott a rescriptum általi elnapolásokban és maga az, mit a t. képviselő ur felhozott, mutatja, hogy a ház e gyakorlat mellett maradt, mert a rescriptum általi elnapolás ellen egy alkalommal kifogások tétetvén, ezen kifogásokat e ház — igaz, formális tárgyalás nélkül, mert indítvány nem volt beadva — egyszerűen mellőzte. Ily esetekben a nem határozás is határozás, mert ha a fen álló gyakorlattal ellenkező határozat létre nem jő: ez egyúttal fentartása az eddigi gyakorlatnak. Különben bátor vagyok azt is megjegyezni — hogy a dolognak mai részére térjek át, mert hisz a többiről ma nincs helyén vitatkozni, — hogy nem egy, de több praecedens van arra, hogy midőn a ház rescriptum által elnapoltatott: bizottságai a munkásság folytatására köteleztettek, s meg is kívánom jegyezni, hogy ez szerintem igen helyesen van igy. Egész más dolog, ha az ülésszak berekesztetik.: bárha jól tudom egy ilyen eset is volt. Ekkor van értelme, ha azt mondja valaki, hogy a bizottságok ne dolgozzanak, a mennyiben házszabályaink szerint minden ülésszak uj bizottságokat választ; de midőn az ülésszak egy és ugyanaz marad: akkor meggyőződésem szerint sem a parlamentalis praxisból, sem a parlameutalis elméletből arra argumentumot felhozni nem lehet, hogy ilyenkor a bizottságok nem dolgozhatnak. Tovább szólni nem akarok, egyszerűen kérem a t házat, hogy ugy, a mint a inult napokban bátor voltam elmondani, s az elnök ur felolvasta: a határozatot meghozni kegyeskedjék, {Elénk, helyeslés a középen.) Zsedényi Ede : T. ház! Maga Helfy Ignácz képviselő ur sem vonta kétségbe ő Felségének itt szóban levő jogát s ezt annyival kevésbbé vonhatni kétségbe, minthogy az 1867: 12. t.-oz. a budgetről szólva, ezeket mondja : „Midőn ő Felsége az országgyűlést bármi okból előbb feloszlatja, vagy üléseit előbb elnapolja." Tehát itt az elnapolás is ő Felségének jogai közé soroltatik, {Helyeslés.) A mi pedig a második kérdést illeti, emlékeztetem épen a t. tagtárs urat, hogy az 1875. évi szept. 17-én egy rescriptum által ezen képviselőház elnapoltatott nov. 4-ig, a ház pedig oda utasította a pénzügyi bizottságot, a melynek tagja t. tagtársunk is volt {Derültség) hogy folytassa működését, és mi nem is mentünk a delegatióba, hanem itt dolgoztunk. Ez tehát olyan eset, amely ellen akkor nem méltóztatott óvást emelni. {Helyeslés a közepén.) Paczolay János : T. képviselőház! Kérdést nem szenved, r hogy már volt eset, a midőn az országgyűlés 0 Felsége által elnapoltatott és a képviselőház bizottságait az elnapolás alatti működésre utasította. De abból nem az következik, hogy ez jól történt. Egyszer megtörtónt, talán meggondolatlanul, vagy fontos okoknál fogva ; de azért ezt nem lehet oly állandó eljárási elvnek tekinteni, melytől a képviselőháznak eltérni ne lehetne ; mert kérdést nem szenved, hogy midőn az országgyűlés szünetel, akkor az országgyűlés kifolyása, az egyes bizottság még kevésbbé működhetik. {Zaj.) Meglehet, hogy okoskodásom nem helyes; de miután a bizottság nem más, mint bizonyos cse-