Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-263

S28 263. országos ülés június 29. 1877. bátor voltam iránta véleményemet elmondani; de akkor az ülésnek vége is levén, nem lehetett a tárgyat kifejtenem. Engedelmet és egyszersmind bocsánatot kérek a t. háztól, ha a tárgy fontosságánál fogva akaratom ellenére is kénytelen vagyok most a t. ház becses türelmét néhány perezre igénybe venni. Méltóztatnak emlékezni , hogy a t. kormányelnök ur határozottan kijelentette, hogy az elnapolást királyi leirattal kívánja eszközölni. Erre mindenek előtt bátor vagyok megjegyezni, hogy szerintem alkotmányos szokás szerint a minister urnák ezen szándéka merő ellenkezésben áll a minister urnák azon javaslatával, hogy a bizottságok ezen elnapolás alatt is működjenek. Minden alkotmányos fogalom szerint azon idő alatt, midőn az országgyűlés a fejedelem által van elnapolva : nincs országgyűlés; ha pedig nincs parlament: nincs bizottság sem s ennek működnie nem szabad' Itt van kezemben az angol alkotmánynak egy példánya, a melyre a ministerelnök ur a minap hivatkozott. Ebben világosan kiniondatik, hogy mikor az országgyűlés kir. leirattal napoltatik el, akkor minden actus megszűnik: akkor nem szabad sem a parlamentnek, sem a bizottságnak müködniök. Egyetlen egy dolog iránt tesz az angol al- [ kotmány kivételt, a mi természetes is ott, miután, mint tudni méltóztatnak, a felsőház ott nem csak törvényhozási, hanem legfelsőbb bírói fórum is. A birói teendőkre nézve szabad a felsőháznak ekkor is tovább működnie ; de törvényhozásilag az országgyűlésnek sem a parlamentben, sem a bizottságokban nem szabad működnie. Ha tehát a í. kormányelnök ur megmarad azon elhatározásánál, hogy kir. leirattal napoltassék el az országgyűlés : akkor eo ip'so le kell mondania azon kívánságáról is, hogy időközben a bizottságok működjenek. Engedje meg a t. ház, miután mulhatlanul szükségesnek tartom, hogy ezen kérdés egyszer-mindenkorra tisztáztassók, hogy részint a saját magam igazolására, részint a kérdés tisztába hozatala végett némelyeket elmondjak. Én a minapában a nálam, levő törvénykönyv betűire támaszkodva, azt voltam bátor áliitani, hogy habár a királynak minden alkotmányos országban meglevő azon jogát, hogy az országgyűlést bármikor is elnapolja, kétségbe vonni nem lehet, a mi törvényeink ez iránt máskép intézkednek; t. i. a törvényeknek akkor nálam levő példányában és számos más példányban, a melyet azóta megnéztem, az mondatik, hogy a királynak joga van az országgyűlés évi ülésszakát prolongálni. (Felkiáltások: „Nem ugy van, prorogálni]") Engedelmet ' kérek, olvasni talán csak tudok, és ha a t. kép- ' viselő urak kételkednek abban, hogy ez ugy van a törvénykönyvben, felmutathatok három példányt is. (Felkiáltások: Sajtóhibái) Elég sajnos ; én magam is elismerem, mert utána járván a dolognak, hogy ez sajtóhiba és hogy a hiteles példányokbau „prorogálni" szó áll. Elég sajnos — mondom — hogy a törvénykönyvben ily sajtóhibák előfordulhatnak, s nem lehet eléggé roszalni azoknak könnyelműségét, a kik így járnak el; hanem én a magam részéről igazolva vagyok, mert felmutathatom, hogy a nálam levő példányban ez a szó áll. De miután én magam is meggyőződtem róla, hogy ez sajtóhiba ; sőt elismerem azt is, hogy sajtó hibának kell lennie, mert mindjárt utána következik a „berekeszteni" szó s ennélfogva az előbbeni szó más valamit jelent, mint berekesztést: a magam részéről sem vonom kétségbe azt, hogy nálunk is megvan a királynak ezen joga. Fennmarad azonban két kérdés. Az első az, hogy nem szükséges-e, nem most, hanem alkalomszerű időben, a királynak ezen jogát, ugy mint minden más alkotmányban kellőleg körülírni ? Azt hiszem t. ház, hogy mióta szerencsém van e képviselőházban ülni, nem adtam senkinek jogot arra, hogy nekem oly tendentiákat tulajdonítson, a melyek szerint a koronának bármely jogát csorbítani akarnám; ellenkezőleg, ha a koronának törvényadta jogai bárki által megtámadtatnának: ép oly határozottan kelnék azoknak védelmére, mint a parlamentnek azon joga mellett, a mely neki az alkotmány a koronával szemben adott. De nem ismerek a világon alkotmányt s itt ellenkező véleményben vagyok a t. kormányelnök úrral, a hol korlátlanul adatnék meg a koronának ezen hatalom, a mi annyit jelent, hogy az országgyűlés létezése, müködhetése kizárólag a koronától függ. Hogy Angliában nem áll fenn e jog, mindenki tudhatja. Angliában kétféle elnapolás van: egyik a prorogatió, a melyet a fejedelem visz végbe ; a másik az úgynevezett adjournement, a mely tulajdonképen megfelel a mi elnapolásunknak. Adjournementre a fejedelemnek nincs joga, az országgyűlés maga magát napolja el, annyira, hogy az angol alkotmánytannak egyik legelismertebb irója May — itt van előttem a könyv, — határozottan mondja, hogy nem is lenne tanácsos a koronának az országgyűlés elnapolásába vegyülni ; mert nem jó, hogy a korona refusenek tegye ki magát, pedig annak tenne ki magát. Minthogy Angolországban, ha az országgyűlés csak egy napra napoltatik is el, az előbb beterjesztett törvényjavaslatok olykép tekintetnek, mintha nem is lettek volna beterjesztve, s azokat újból kell beadni, ez képezi a koronának és a kormánynak azon hatalmát, hogy oly esetekben, midőn az országgyűlés két háza össze ütközik, — hogy valamiképen kiegyeztessenek — királyi leirattal elna-