Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-262

36'2- országos ülés június 28.1877. 325 gyarország mezőgazdasága ma oly rendkívül vi­rágzó állapotban van, a mely egyetlen egy kút­forrása jövedelmeinknek, hogy a földmivelést kor­látozni kellene, és ha a magyar gazdaságot, föld­mivelést fenakarjuk tartani: múlhatatlanul szük­séges előmozditani minden olyan gyáripart, a mely a földmivelés jobbítására vezet és nem szabad ugy gondolkozni, hogy a hulladékot mind kivi­gyék a piaczra nyers terménynyel együtt. Pedig akkor, midőn olyan adót rovunk valamely ipar­czikk előállítására, a melyet az meg nem bír: a következés nem más, mint az, hogy azt meg kell szüntetni és megszüntetésével magát a gazdasá­got is veszélyeztetjük. Ezen okoknál fogva én az előttem fekvő törvényjavaslatot sem átalánosság­ban, sem a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom; hanem pártolom Lukács Béla képvi­selő társam különvéleményét. Elnök: Simonyi Ernő képviselő ur felszóla­lása folytán elleninditványt adott be, a mely fel fog olvastatni. Beőthy Algernon jegyző (olvassa:) 1. §. Addig is, míg a törvényhozás a ozukoradó iránt véglegesen intézkednék: a czuicoradó a magyar korona területén ezennel megszünteítetik. 2. §. Minden ide vonatkozó törvényhozási in­tézkedések hatályon kivül helyeztetnek. Elnök: Szólásra senki felírva nem levén, az átalános vitát bezárom. Az utolsó szó az előadót illeti, ő azonban el­áll a szótól; utána a különvélemény előadójának van joga szólani. (Felkiáltások: Eláll!) Lukács Béla: T. ház 1 Én azt hiszem, hogy eddig is tanúságot adtam annak, hogy a képvise­lőház türelmével soha sem szoktam visszaélni, most sem fogok azzal visszaélni és nem is szólal­tam volna fel: ha a t. pónzügyminister ur czáfo­lási modora arra nem kényszerít. Igen röviden néhány megjegyzést akarok tenni azokra, a miket a t. pénzügy mi nister ur előadásomra vonatkozó­lag elmendott. (Halljuk \) Azt monda a t. pénzügyminister ur, hogy én rendszerváltozást emlegettem az ő javaslatát ille­tőleg és applombe-al adtam elő, hogy az rend­szerváltozást akar f a czukor megadóztatása tár­gyában létesíteni. Én csak azt mondtam, a mit a t. pénzügyminister ur indokolásából merítettem. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, — nem ezen törvényjavaslat, hanem a tulajdonképeni tör­vényjavaslathoz mellékelt indokolásában. —hogy: „a jelenleg érvényben levő és javaslatba hozott adórendszer közti különbség abban áll, hogy a sajtókkal vagy ázíatással dolgozó gyárakra nézve az adó megváltás jelenleg az egyetlen megadóz­tatás! mód, és hogy az adó megváltásnak alapul szolgáló termelőképesség jelenleg törvényszerüleg van megállapítva, mig a jövőre nézve hivatalbeli fölmérés képezi az átalános adó alapját és az adó megváltás csak a kormány által megállapított bi­zonyos föltétel teljesítése mellett engedtetik meg." Én tehát arra kérem a t. pénzügyminister urat, a ki engem viszont arra figyelmeztet, hogy mielőtt beszélek valamiről, olvassam el; méltóz­tassék elolvasni az£j a mit aláírni méltóztatott. (Derültség.) A t. pénzügyminister ur igen élénken ecse­telte azt, hogy mennyire nem alaposak az ón ag-. godalmaim és velem igen számosaknak aggodalmai arra vonatkozólag, hogy e törvényjavaslat hát­rányos czukoriparunk ós czukorgyáldásunkra nézve. A t. pénzügyminister ur azon szakemberek ós szaktestületek nyilatkozataival szemben, a me­lyeket idézni szerencsém volt, azt mondja, neki is vannak nyilatkozatai és szakemberei. Én azt két­ségbe vonni nem akarom ; de ón a forrásokat, a melyekből merítettem, felolvastam a t. háznak, mig a pénzügyminister ur azokat nem mu­tatta be. Én egyébiránt nem vonom kétségbe, — mint előadásomban is kiemeltem, — hogy a czukoradó nem volna felemelendő; de igenis hangsúlyoztam, hogy mig hátrányosabban állnak Ausztriával szem­ben a magyarországi czukor gyárak: addig egyenlő megadóztatás Ausztriával nem védi, sőt veszélyez­teti a magyar czukorgyái tás érdekét. A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy azon érdekeltek meg vannak nyugtatva, sőt ki­elégítve, mert ezen törvényjavaslat által kilátásba van helyezve a czukoriparnak felvirágzása. Indokolta ezen tényt azzal, hogy a nagy-su­rányi czukorgyárt a bukástól csak azzal volt ké­pes megmenteni, hogy 188 l-ig adóhalasztást en­gedett neki. E tényt idézte maga a t pénzügymi­nister ur Berehthold gr. t. képviselő úrral szemben. E tény helyes, argumentum mindenesetre a mellett, hogy czukoriparunk ós czukorgyáraiuk a mai rend­szer mellett csak ugy bírnak fennálíani, ha adó­halasztást nyernek; nem pedig a mellett, hogy azon czukorgyárak még fel is fognak virágozni: ha az adót azokra vonatkozólag a pénzügyminister ur felemeli. Egyébiránt a t. pónzügyminister ur részéről hallottunk már igen sok szép és lelkes deductiót különféle tárgyakra vonatkozólag. Hallottunk már igen szép és ragyogó fejte­getéseket az 500 millió frtnyi arany járadék ki­bocsájtásáról. Hallottuk a deficzit megszüntetését kilátásba helyeztetni, sőt felidézhetném a képvise­lőház emlékezetébe azon legutóbbi kölcsön törvény­javaslatot, melyre vonatkozólag a pénzügyminister ur nem rég felhatalmazást kért, ós mely már egy pár hónap óta fiókjában hever. Akkor a pénzügy­minister szintén igen lelkes szavakban, igen meg­győzőleg argumentált itt is, hogy mennyire béké­sek a kilátások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom