Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-262
36'2- országos ülés június 28.1877. 325 gyarország mezőgazdasága ma oly rendkívül virágzó állapotban van, a mely egyetlen egy kútforrása jövedelmeinknek, hogy a földmivelést korlátozni kellene, és ha a magyar gazdaságot, földmivelést fenakarjuk tartani: múlhatatlanul szükséges előmozditani minden olyan gyáripart, a mely a földmivelés jobbítására vezet és nem szabad ugy gondolkozni, hogy a hulladékot mind kivigyék a piaczra nyers terménynyel együtt. Pedig akkor, midőn olyan adót rovunk valamely iparczikk előállítására, a melyet az meg nem bír: a következés nem más, mint az, hogy azt meg kell szüntetni és megszüntetésével magát a gazdaságot is veszélyeztetjük. Ezen okoknál fogva én az előttem fekvő törvényjavaslatot sem átalánosságban, sem a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom; hanem pártolom Lukács Béla képviselő társam különvéleményét. Elnök: Simonyi Ernő képviselő ur felszólalása folytán elleninditványt adott be, a mely fel fog olvastatni. Beőthy Algernon jegyző (olvassa:) 1. §. Addig is, míg a törvényhozás a ozukoradó iránt véglegesen intézkednék: a czuicoradó a magyar korona területén ezennel megszünteítetik. 2. §. Minden ide vonatkozó törvényhozási intézkedések hatályon kivül helyeztetnek. Elnök: Szólásra senki felírva nem levén, az átalános vitát bezárom. Az utolsó szó az előadót illeti, ő azonban eláll a szótól; utána a különvélemény előadójának van joga szólani. (Felkiáltások: Eláll!) Lukács Béla: T. ház 1 Én azt hiszem, hogy eddig is tanúságot adtam annak, hogy a képviselőház türelmével soha sem szoktam visszaélni, most sem fogok azzal visszaélni és nem is szólaltam volna fel: ha a t. pónzügyminister ur czáfolási modora arra nem kényszerít. Igen röviden néhány megjegyzést akarok tenni azokra, a miket a t. pénzügy mi nister ur előadásomra vonatkozólag elmendott. (Halljuk \) Azt monda a t. pénzügyminister ur, hogy én rendszerváltozást emlegettem az ő javaslatát illetőleg és applombe-al adtam elő, hogy az rendszerváltozást akar f a czukor megadóztatása tárgyában létesíteni. Én csak azt mondtam, a mit a t. pénzügyminister ur indokolásából merítettem. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, — nem ezen törvényjavaslat, hanem a tulajdonképeni törvényjavaslathoz mellékelt indokolásában. —hogy: „a jelenleg érvényben levő és javaslatba hozott adórendszer közti különbség abban áll, hogy a sajtókkal vagy ázíatással dolgozó gyárakra nézve az adó megváltás jelenleg az egyetlen megadóztatás! mód, és hogy az adó megváltásnak alapul szolgáló termelőképesség jelenleg törvényszerüleg van megállapítva, mig a jövőre nézve hivatalbeli fölmérés képezi az átalános adó alapját és az adó megváltás csak a kormány által megállapított bizonyos föltétel teljesítése mellett engedtetik meg." Én tehát arra kérem a t. pénzügyminister urat, a ki engem viszont arra figyelmeztet, hogy mielőtt beszélek valamiről, olvassam el; méltóztassék elolvasni az£j a mit aláírni méltóztatott. (Derültség.) A t. pénzügyminister ur igen élénken ecsetelte azt, hogy mennyire nem alaposak az ón ag-. godalmaim és velem igen számosaknak aggodalmai arra vonatkozólag, hogy e törvényjavaslat hátrányos czukoriparunk ós czukorgyáldásunkra nézve. A t. pénzügyminister ur azon szakemberek ós szaktestületek nyilatkozataival szemben, a melyeket idézni szerencsém volt, azt mondja, neki is vannak nyilatkozatai és szakemberei. Én azt kétségbe vonni nem akarom ; de ón a forrásokat, a melyekből merítettem, felolvastam a t. háznak, mig a pénzügyminister ur azokat nem mutatta be. Én egyébiránt nem vonom kétségbe, — mint előadásomban is kiemeltem, — hogy a czukoradó nem volna felemelendő; de igenis hangsúlyoztam, hogy mig hátrányosabban állnak Ausztriával szemben a magyarországi czukor gyárak: addig egyenlő megadóztatás Ausztriával nem védi, sőt veszélyezteti a magyar czukorgyái tás érdekét. A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy azon érdekeltek meg vannak nyugtatva, sőt kielégítve, mert ezen törvényjavaslat által kilátásba van helyezve a czukoriparnak felvirágzása. Indokolta ezen tényt azzal, hogy a nagy-surányi czukorgyárt a bukástól csak azzal volt képes megmenteni, hogy 188 l-ig adóhalasztást engedett neki. E tényt idézte maga a t pénzügyminister ur Berehthold gr. t. képviselő úrral szemben. E tény helyes, argumentum mindenesetre a mellett, hogy czukoriparunk ós czukorgyáraiuk a mai rendszer mellett csak ugy bírnak fennálíani, ha adóhalasztást nyernek; nem pedig a mellett, hogy azon czukorgyárak még fel is fognak virágozni: ha az adót azokra vonatkozólag a pénzügyminister ur felemeli. Egyébiránt a t. pónzügyminister ur részéről hallottunk már igen sok szép és lelkes deductiót különféle tárgyakra vonatkozólag. Hallottunk már igen szép és ragyogó fejtegetéseket az 500 millió frtnyi arany járadék kibocsájtásáról. Hallottuk a deficzit megszüntetését kilátásba helyeztetni, sőt felidézhetném a képviselőház emlékezetébe azon legutóbbi kölcsön törvényjavaslatot, melyre vonatkozólag a pénzügyminister ur nem rég felhatalmazást kért, ós mely már egy pár hónap óta fiókjában hever. Akkor a pénzügyminister szintén igen lelkes szavakban, igen meggyőzőleg argumentált itt is, hogy mennyire békések a kilátások.
