Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-262
316 262. országos ülés június 28. 1877. lés utján lehetne a minister ur által jelölt és mindnyájunk által elismert bajon segíteni. Igénytelen nézetem szerint oly módon is lehetne az állam által az adó visszatérítéseknél szenvedett veszteséget helyre hozni, illetőleg az igazságot és méltányosságot e tekintetben elérni: ha az adórestitutió, mely most tényleg minden mázsa czukor után sokkal nagyobb összegben fizettetik vissza a kivitelnél, mintsem azt a gyáros termelés alkalmával, a mostani tételek mellett az adópénztárba befizetett, — törvény utján leszállittatnék. Igaz, hogy én ezzel egy elvet és eszmét pendítek meg, mely sem az enquettek, sem a tárgyalás alkalmával javaslatban nem hozatott, mivel ez, ugy látszik, sokak által noli me tangere-nek és ugy tekintetik, mint hogyha ez által a gyárak tönkre mennének, de bátor leszek néhány számban kifejezni, hogy ebben semmi igazságtalanság nem rejlik. A czukorgyártási technika mostani állapotában métermázsa elszállított czukor után átlagosan 4 frt adó fizettetik. Az, hogy a most fenálló átalánozási rendszer mellett a gyárosok képesek többet előállítani, mint a törvény feltételezi; az nem csalás, vagy az állam ellen elkövetett rósz akaratú cselekvény —mint némelyek insinuálják — az nekik a törvény értelmében szabadságában áll és csaüis e szabad mozgás jótékony hatásának lehet tulajdonítani, hogy bizonyos mennyiségű répából, több czukor állíttatik elő, mint a mennyit a törvény feltesz ; de ezzel az állam iránt semmi igazságtalanság sem követtetik el, csak a restitutióban rejlik az állam megrövidítése. Mert mig a törvényesen megállapított scála felteszi, hogy egy métermázsa után 9 —11 frt adó jár, ós tényleg csak 4 frt esik egy mázsára, a kivitelnél azonban a törvény által feltételezett összeg t. i. a czukor minősége szerint 9—11 írt téríttetik vissza, s onnan ered, hogyha a birodalomban termelt czukornak csak fele exportáltatik, ez által a gyárosok által befizetett évi adóösszeg az állam által visszafizettetik. Bár az ipart hazánkban előmozdítani kötelességünk ; de azt csakugyan nem követelhetik a gyárosok, hogy oly praemiumot kapjanak, mely nemcsak felemészti ezt, a mit ők adófejében fizettek, és mi az általuk jogosan kívánható kiviteli jutalék; de majdnem még egyszer annyit tesz. Ez már nem praemium, de valóságos subventiója volna az iparnak, a mit erre az államtól ós implicite a többi honpolgároktól nem igényelhet. Igényelheti a czukoripar ós ugyszinte a szeszipar, mely körül egészen hasonló viszonyok fennállanak,;érdekeinek támogatását, s azt, hogy az exportált terményért annyit kapjon vissza, a mennyit fizetett; de hogy még subventiót az állam jövedelmeiből nyerjen : az méltánytalan, és azért helyeslem a t. minister ur előadását, hogy ő ennek visszásságát oly élesen jellemezte s a törvényhozás általi javítását czélba veszi. De azon okoknál fogva, melyeket részleteztem és mivel általában anyagi kérdésekben a törvényhozásnak nem szabad, nem kell minden alkalommal az elhatározási jogról lemondani, a ministernek discretionalis hatalmat adni, hogy rendeletek utján törvényt szabjon, és egyetórtőleg az osztrák mmisteriummal a gyárakról korlátlanul rendelkezzék adó dolgában, h ozzá még az utolsó perczben: — nem pártolom a pénzügyi bízottság jelentését. Nem csatlakozhatom azonban a különvéleményhez sem, mely abban összpontosul, hogy egyelőre meghagyja a jelenlegi viszás állapotot, mert ezáltal a czukora dó-jövedelem egészen felemósztetik Ismétlem, az egyoldalú önkényes adófelemelés ellen is vagyok, mely főleg Magyarország kárára válnék; mert a bentfogyasztott czukornak adója a fogyasztók által fizettetik, az országban pedig nem termesztetvén annyi czukor, mint a mennyit a saját szükségletünk tesz, ekkép még hozzájárulnánk az osztrák adó pénztárakba befolyó felemelt adóhoz ; a megmaradó túlságos adó restitutiók pedig szinte terhelni fognának. Óhajtanám, hogy az adórestitutió megszorítása tárgyában az osztrák pénzügyministeriummal egyetórtőleg egy törvényjavaslat előkészíttetnék, ós a következő termelési idény előtt a törvényhozásnak tárgyalás végett beterjesztetnék, mely egyszerűen az 1875. évi 19. t.-cz. 3. §-ban szám szerint megállapított az adóvisszatéritési tételeket megváltoztatná ezen idényre nézve ideiglenesen, s mig a vámszövetség létrejön: a szakértők és a ministerium tapasztalatai szerint körülbelül 3, 4 frtra leszállítaná azokat. Ezen javaslatomat ajánlom a t. pénzügyminister ur figyelmébe és habár e tekintetben külön indítványt beterjeszteni nem tartom magamat hivatva, de ha a többség inditatva találná magát ezen törvényjavaslatot visszautasítani, ily utón gondolom lehetne igazságosabban, méltányosabban ezen mindnyájunk által fájósán érzett anomáliának véget vetni. (Helyeslés a szélső balon.) Ráth Károly: T. képviselőház! Kötelességszerüleg előre kell bocsátanom, hogy engemet az igen t. minister ur előadásával tökéletesen capacitált. Capacitált abban az irányban, hogy ezen törvényjavaslat minden irányban a leghatályosabban védi az osztrák érdeket, de csakis az osztrák érdekeket, ós ha nem a t. pónzügyminister ur, hanem kegyelmes bécsi kollegája mondta volna el ugyanezen beszédet, ón azt hiszem — legalább ón azon meggyőződést merítettem a beszédből — hogy ezen törvényjavaslat megszavazása az osztrák pénzügy és az osztrák ipar érdekében igenis elhalaszthattam