Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-262

S10 262. országos ülés június 28. 1877. nem lesz megsértve — s a kik még sem tartják természetes állapotnak, hogy ne vegyenek be a czukoradóból semmit; hanem a ezukorgyáraknak még praemiumot is fizessenek. Pedig be tudom bizonyítani könnyen, hogy e monarchiában legalább V\

t

—2 millió vámmázsa ezukrot fogyasztanak. Miért? mert behoznak 300 ezer métermázsa kávét és 3,000 métermázsa theát. Ezt pedig czukor nélkül nem fogyasztják el, (Derültség.) s azonkívül is fogyasztunk ezukrot. Nagyon természetes, hogy ha azon arányt veszszük, melyet más országokban látunk, hogy minden kilogramm theára 2 kgr. czukor esik: kijön, hogy 1.800,000 — 2 millió mázsa ezukrot kell fogyasztanunk ; pedig a tabellák szerint semmit sem fogyasztunk. Felmutatom e kérdésnek egy másik oldalát. 1675-ben megadóztatott Magyarországon 129,000 mázsa, Ausztriában 1.154,000 mázsa czukor, ez kitesz körülbelül 1.280,000 mázsát. Ennyi adóztatott meg; producálva természetesen sokkal több lett, mert kivittünk a monarchiából 1.433,000 mázsát. Honnan vettük a 150,000 mázsa super plust és még honnan töltöttük meg az itteni kereskedőknek raktárait, honnan elégítettük ki az itteni fogyasztás szükségleteit ? Onnan, hogy háromszor annyit termeltek a gyárak. Nem beszélhetek specialiíer magyarországi adatokról; mert kizárólag Magyarországra vonatkozó kiviteli adatok, mint méltóztatnak tudni, nem állanak sem a t. képviselő urnák rendelkezésére, sem nekem, mert azokat egységes vámterület mellett külön nem is lehet összeállítani. (Közbeszólások a halóid Iról: Epén ez a baj!) Már méltóztassanak megengedni, ma nálunk egységes vámterület van ; s akárki akármit mondjon, nekünk a tényleges állapotokat kell szemügyre vennünk. (Zaj.) Ilyen félbeszakításokkal, — méltóztassék meggyőződve lenni, — engem nem fognak capacitálni. Én szívesen meghallgatom a t. képviselő urat és azután felelek is. Visszatérek tehát beszédein elejtett fonalához. Ha azon fogyasztási képességet vesszük fel, a melyet Magyarországon és a monarchiában a dolog természeténél fogva találunk: legalább is 7, 8, 10 millió forintot kellene nekünk a czukoradóból bevenni. Nem veszem fel akkor azon arányt, hogy annyit fogyasztunk, mint Angolország, vagy Francziaország, avagy Németország; minthogy Angolországban egy-egy személyre 60 font, Francziaországban 40 font és Németországban 46 fontot lehet felvenni. Én csak 15 fontot teszek fel, s ebből számítom ki a 7—10 millió adót. 1875/6-ban mi ráfizettünk egymilliót. Honnan? Egyszerűen onnan, mert megállapítottuk a ezukoradórendszert ezelőtt 16 esztendővel, s az óta a termelési viszonyok, a gyárak technikus berendezése gyökeresen átalakultak és oly revoiutión ment keresztül különösen a ezukorgyáripar, hogy most a gyárak három-négy annyit termelnek, mint azelőtt. Egy igen egyszerű, mindenki által megérthető példával fogom ezt illustrálni. A sajtó gyáraknál hivatalosan eonstatáltatott, hogy egy sajtó mellett ma dolgozik négy ember; 1868-ban egy sajtó mellett dolgozott két ember. Mit mutat ez? Azt, hogy még egyszer anynyi matériáié kell a sajtó működésére, s mégegyszer annyit ad ezukorban, mint az előtt, mert mógegyszer annyi ember kell hozzá. Már most t. ház. miután igy áll a dolog, mi tétlenül nézzük ezt, össze tegyük kezünket és elszenvedjük azon kárt, a melyet ezen körülmény nekünk okoz? Én azt hiszem feltétlenül gondoskodni kell ezen nevetséges állapot orvoslásáról; mert engedelmet kérek, adót azért beszedni, hogy az visszafizettessék, sőt még felül is fizessünk: nevetséges dolog. Ezen bajon gyökeresen segíteni hivatva lesz azon törvény, a mely majd annak idejében véglegesen megállapítja a ezukoradó reformot. De ezt rögtönözni nem lehet, s ép azért azon végleges adótörvényjavaslat, melyei beterjesztettem, két évi provisoriumot indítványoz, de két évi provisorium után következni fog azután a definitivum. Miután azonban azon törvényt, a melynek tárgyalásakor fogjuk megállapítani azon b'rdést, melyik adórendszer jó nekünk, melyik rendszer olyan, hogy az ausztriai és magyarországi viszonyokra is az érdekek teljes kiegyenlítése mellett alkalmatos, most meghozni nem lehet: én azt hittem, hogy az államkincstár ós az igazság érdekében járok el, midőn ngy okoskodtam, hogy mert a kiegyezési törvények egyik alkatrészét képező ezukoradó-törvény ma nem jöhet létre, hozzunk egy ideiglenes törvényt, mely a folyó évi szeptemberben kezdődő termelési idényre szól, s a mely a jövő évnek első hónapjaiban véget ér, tehát tulajdonképeni súlya ezen esztendőre esik. Én ezen törvényjavaslatot előterjesztettem ezért, és még egy másik okból, mert az áztatási gyárakra fenállo törvény megengedi a pénzügyministernek, sőt kötelességévé teszi, hogy évenkint a termelési állapotokhoz képest a termelési eruált viszonyokhoz állapítsa meg a pausálét, a présgyárakra nézve azonban nem engedi ezt. így tehát az áztatási gyárakra nézve fenálló viszonyokhoz képest meg lehet tenni a tényleges termelési viszonyok alapján az adóztatást, megállapítván a pausálét. Két út állott tehát előttem, vagy azt kellett mondani, hogy a sajtó-gyárakra nézve nem teszünk semmit, a többiekre nézve pedig megteszszük a törvény rendeletét; vagy pedig azt kellett mondani, hogy megteszszük mindakettőre nézve egyformán. Én azt hiszem, hogy miután az áztatási gyárakra nézve meg nem tenni absolute le-