Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-262

302 262 országos Ülés juuhis 28 1877. dolgozó ezukorgyárak által fizetendő fogyasztási adónak az 1877/8. évi idényre megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a t. ház a jelentést, a különvéleményt és a törvényjavaslatot felolvasottnak venni méltóztatnak: (Helyedén) az általános vitát megnyitom. Az első szó az előadót illeti. Hegedüs Sándor előadó: E törvényjavaslat egy ideiglenes, egy eompagnera szóló rendszabályt kivan életbeléptetni azon nagy megkárosítás megakadályozására, a melyet a monarchia mindkét felének pénztára szenved az adórestitutió következtében. Ugyanis a mostani czukoradó oly viszonyok között hozatott be, midőn még a technika a czukorgyártás e terén nagyon fejletlen volt és az akkor kiszabott adótételek egyátalában nem felelnek meg azon termelési képességnek, a melyre a gyárak most már képesek. Ebből azon nagy anomália származott, hogy az adótételeknek megfelelőleg az akkori viszonyok szerint, lóvén kiszámítva a restitutió, oly nagymérvű productió fejlődött ki ugy szólván az adótehernek érintése nélkül, és oly nagy mérvbon fokozódott a kivitel ennek következtében, hogy a monarchia mindkét felében, például az utóbbi campagneban nem csak az összes adó adórestitutió czimén igénybe vétetett, de azonkívül a monarchiának még 55 ezer forintra menő felülfizetése volt. Ez oly anomália, a mely pénzügyi szempontból egyátalában tűrhetetlen. Minthogy az adóreform, a mely ez anomáliát egyedül képes gyökeresen, rendszeresen orvosolni, az idén létre nem jöhet, mert ez azon kiegyezési javaslatok kiegészítő részét képezi, a melyeknek tárgyalása későbbi időre halasztatott: a két kormány előtt azon feladat állott, hogy türjék-e ez anomáliát, a mely mindkét kincstárnak igen nagy megkárosításával jár. az idén is tovább ; vagy pedig legalább ideiglenesen gondoskodjanak annak megszüntetéséről. A két kormány egyetértőleg szükségesnek látta még ideiglenesen is annak megszüntetését és pedig a törvénynek ugy adótételei, mint öszszes intézkedéseire vonatkozó minden változtatása nélkül egyszerűen az által, hogy az átalányozási rendszer azon megkötött scáláját, a mely a pénzügyi rendszabályok 15. §-a alapján törvényeink által a sajtóval dolgozó gyárakra nézve érvényben van: hatályon kívül helyezi és ezen gyárakkal szemben is azon felhatalmazást kéri a törvényhozástól, a mely felhatalmazással, illetőleg korlátolt szabadsággal él az áztatási rendszerrel dolgozó gyárakkal szemben. A pénzügyi bizottság azon szempontból fogta fel a javaslatot, hogy a végleges rendezésnek sem elvi, sem opportunitási szempontból ez nem praejudieál, a törvényt az adótételek és minden más intézkedéseiben változatlanul hagyja; egyszerűen físcalis szempontból akarja megmenteni az államot azon kártól, a mely e ezimen éri, és igy nem tartotta lehetőnek, hogy 'megvonja hozzájárulását ezen rendszabálytól. Igaz, hogy e rendszabály ellen több kifogást lehet felhozni. Felhozható az, hogy miután a kár az államot nem tisztán az adótételek, hanem a restitutió czimén éri, meg kell változtatni a restitutiót, ós ez által kell megakadályozni az állam megkárosítását; azonban t. ház, ez az adótételek változtatása nélkül, egyszerűen lehetetlen: mert a törvény, midőn 100 kilo nyers répára 73 krt, 100 kilo száraz répára 3 frt 65 kr. adót vet, ennek megfelelően állapította meg az akkori termelési viszonyokhoz képest a restitutiót is; midőn a nyers czukorra 9 frt 10 krt, a finomított czukorra 11 frt 18 krban állapította meg 100 kilo után a> restitutiót. Ha tehát az alaptétel nem változik: akkor legfölebb önkényesen lehet megváltoztatni a restitutiót és ebből bárminő rendszabály hozassék is, azon anomália fejlődnék, hogy azok fosztatnának meg a restitutiótól, a kik talán méltán igényt tarthatnak rá, mert csakugyan megfizették az adót és igy közgazdaságilag tagadhatatlan nagy kár lenne, ha a kivitel megszorittatnék és ez semmi tekintetben indokolható nem lenne. De másfelől nemzetközi kereskedelmi szempontból is egyátalában indokolva nem lenne az a rendszabály, a mely egyszerűen önkényes alapon lenne életbe léptetve, melynek semmi elvi jogosultsága nincs és igen sok financziális zavarral járna. Felhozzák a rendszabály ellen azt is, hogy a monarchia két fele közt adózás tekintetében tényleg az életben egyenlőség, arány nincs; mert a lajtántuli gyárak, ugy tőkebefektetés, munkaképesség, mint a répának czukortartalma tekintetéljen sokkal nagyobb előnyben vannak a magyar gyárak fölött; másfelől minthogy a diffusionális I rendszer ott túlnyomó, nálunk pedig megfordítva a préssel dolgozó gyárak száma nagyobb: ennek következtében verseny tekintetében a magyar gyárak hátrányban vannak és e hátrány még foko\ zódni fog e rendszabály által. Tagadhatatlan, hogy a hátrány megvan, azt | nem vonja senki kétségbe. És lehet e hátrányt az | adóreform kérdésénél megvitatni; azonban egy I ideiglenes rendszabálynál, a mely az adótörvényt ; semmi tekintetben nem változtatja : szóba alig jöhet. Másfelől gondoljuk meg azt, hogy a mi gyáraink között 7, bár a kisebb szám diffusionális rendszerrel dolgozik, még pedig nagyobb productivitással és inkább dolgozik a kivitelre, mint a sajtóval dolgozó gyárak, ha tehát azon szempontból indulunk ki, hogy a rendszabály, mely I tisztán a préssel dolgozó gyárakra nézve idéz elő