Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-260

•260. országos ülés június 28, 1H77. 277 gyanitani vagy legalább sejteni: a legroszabb politikát követné, hogyha azon érdekeket most praecisirozná. Én azt hiszem, hogy e tekintetben egy igen jó péklát látunk abban, a mit Angolország tett, Angolország érdekei minden tekintetben sokkal egyszerüebbeknek, sokkal természetesebbeknek látszatnak mint a mieink, és ő az ismeretes 5 pontban ezen érdeket megszabta. Tudva lesz a t ház előtt, hogy ez az 5 pont az volt: hogy a suezi csatornához ne nyúljanak, Egyptomhoz, Konstantinápotyhoz, Dardanellák ós a Perzsa öbölhöz nem szabad nyúlni. Eltekintve attól, hogy azon felelet, a melyet ez irányban nyert, természetesen nem volt és nem is lehetett megnyugtató, ugy hogy most mindazon gyanú, a mely e tekintetben létezett : nagyobb, mint valaha Angiiában ; mondom eltekintve ettől, figyelmeztetem a t. házat a kérdésnek egy másik oldalára, hogy ezen öt. de nem öt, hanem ötven ponttal sem menthetők ki mindazon lehetőségek, a melyekben Anglia bizonyos változások, átalakulások által érdekelve van. Vegyünk fel csak egyet, a mely például egészen közel fekszik. Tudjuk t. ház, hogy a muszka Erzerum felé vonul elő, és a mennyire az ember látva az erőket, megítélheti, majdnem bizonyosnak kell feltételezni, hogy a Muszka végre is elfoglalja: ezt az egész vidéket; hiszen nincs egyetlen bulletin, a melyben a főparancsnok nem jelentené hivatalosan, hogy mindazon vidéken, a melyen átvonult, és melyet elfoglalt, a Muszka administratió hozatott be. Figyelmeztetem a t. házat még egy más dologra,, t. i. hogy muszkaország, minden Ígéretében, a melyet tett, mindig csak Bulgáriáról és ezen oldalról szól, hogy neki terjeszkedési szándéka nincs. Mindezt együtt véve. én ugy hiszem. föllehet azt igen könnyen tenni, hogy Muszkaország azon részben telepedvén és megerősítvén hatalmát, a békekötéskor azt fogja mondani, hogy ő ott marad, s a mint a viszonyok vannak, nem hiszem, hogy bármely állam hivatva érezné magát arra, hogy a muszkának e tekintetben ellentmondjon. Milyen helyzet támad ezáltal Angliára nézve ? Azon taitományok ugy feküsznek, hogy épen az Euphrat mentében fekvő völgyet dominálják, azon völgyet, a hol, ha valahol, az angol vasút Indiába fog vezettetni. Tehát itt van egy hatodik pont, melyet Anglia, nem emiitett és a mely reá nézve ép oly fontos, ba nem fontosabb, mint a Suez vagy akármi más. Ha már most Angolország jött oly helyzetbe, hogy mikor praecisirozta azon érdekeket, a melyeket ő megvédendőnek tart, abban a hiba esett, hogy elfelejtette e pontot — a mit utoljára elfeledhetett, mert nem lehet praecisirozni azon változásokat, a melyek létesülhetnek, — mennyivel inkább keli nekünk óvatosaknak lenni az iránt, hogy azt mondjuk, ezt nem akarjuk, azt nem akarjuk, ezt fogjuk tenni, vagy azt fogjuk tenni. A mi a török birodalom integritása fentartását illeti, bocsánatot kérek Apponyi Albert t. barátom s Kaas képviselő uraktól, meg Somogy megyétől is, az lehet egy nemzeti vágy, de nem egy politikai ezél, nem egy politikai czél főkép azért, mert ignorálja a tényeket, a melyek ignorálásával és tekintetbe vétele nélkül reális politikát űzni vajmi nehéz. A conservativ politika, a melyet hangsúlyoztak itt, bizonyára, monarchiánkra nézve egy igen kívánatos politika volna ; de azon conservativ politika, főkép ilyen viszonyokkal nem állhat abban, hogy mint bizonyos létező dolgot, vagy talán nem is létező dolgot, mert már változások történtek, ugy állitsuk oda, mint valami czélt, melyet nekünk minden áron fel kell tartanunk. Ezen czélt egy conservativ politikában mindig igen nehéz oda állítani. Vegyük fel t. ház, milyen egészen más helyzetben lennénk, hogyha a helyett, hogy egy védő politikát, egy támadót, a helyett hogy egy magunkra szoritottat, egy terjeszkedési politikát akarnánk fizni; tegyük fel, hogy e tekintetben az érzés Magyarországban egészen más lett volna, ellenkezője annak, a mi most van, t. i. hogy felkaroltuk volna, lelkesültünk volna azon eszméért, hogy Nagy Lajos birodalmát helyre állítjuk a Fekete tengertől az Adriáig. Nem mondom, hogy ez az én politikám : de képzelhetek egy olyan politikát, a mely az eddigi helyzetet sokkal előnyösebbé tette volna, mert mindazon kibontakozási processusnak mi a czélja: az bizonyosan, uj állam-képzeteket alkotni. Mindezen oda való népségek egy bizonyos önállóságot akarnak maguk számára megszerezni. Tehát azon eszme, hogy Magyarország koronája alatt függetlenül fejlődhessenek, hogy ha mi kezünkbe vesszük: meg vagyok győződve némi eredménynyel és sikerrel terjesztethetett volna. De mi nem vagyunk azon helyzetben; mert bármi megoldást ajánlanak nekünk e pillanatban, mindegyikre csak azt mondhatjuk, ez nem kell: mert nekünk legelőnyösebb az lenne, hogy ha a helyzet megmaradna, ugy a mint van. Mondom tehát, mindezeket tekintetbe véve: nincsen semmi ok arra nemcsak, hogy korholjuk az u. n. színtelen, czél nélküli politikát, melyet sokszor a kormánynak szemére vetettünk; véleményein szerint e politikának ezen megnevezése ily értelemben a legnagyobb dicsérete ezen politikának. A mi a jelenlegi helyzetet, t i. a mozgósítási híreket illeti, én azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur nyilatkozata e tekintetben bizonyára igen sokakat már is megnyugtathatott. De másrészről több oldalról csodálkozásnak volt tárgya, hogy ezen készületek épen most tör-