Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-260

268 256. országos ülés jnnius 21.1877. Midőn ezt megmondottam, ismétlem, a mii előbb nyilvánitottam, hogy sem a mozgósításra., .sem arra nézve, hogy nem fejlődhetnek-e a viszonyok ugy, hogy hadseregünk egy vagy más ponton átlépi-e az állam határait: a jövőt illetőleg kötelező Ígéretet nem tehetek. Nem tettük pedig nemcsak azért, mert ily igéret által a monarchia esetleg bizonyos viszonyok közt megfoszthatná magát érdekei megvédésének legbiztosabb módjától ; hanem nem teszek még azért sem, mert ilyen nyilatkozat — esetleg fordulhatnak a viszonyok ugy is — nem volna egyéb, mint biztosítéknyújtás épen azon törekvéseknek, melyeknek érvényesülése monarchiánk érdekeibe ütközik. (Élénk helyeslés.) Összevonva t. ház a mondottakat, ismétlem, (Halljuk!) hogy lekötve semmi irányban nem vagyunk. Ismétlem, a mit már több mint egy éve mondottam, — bár rójanak meg némelyek érte.— hogy a külügyi politikának, melyet követünk, egyetlen vezéreszméje, egyetlen irányadója az osztrák •magyar monarchiának érdeke, kizárásával minden ellen- ós rokonszenvnek. (Ataláhos élénk helyeslés.) Ismétlem, hogy ezentúl is feladatunknak fogjuk tartani, hogy ameddig és a mikor csak lehet, a monarchia népeinek vérét is, pénzét is kíméljük és ha az események fejleménye mást igényelne is: csak azon mérvig fogjuk ezt igénybe venni, a mely mérvig ez magának a monarchiának érdeke általköveteltetik.(retkes.) Törekvésünk lesz ezentúl is, hogy erre szükség vagy ne legyen, vagy a lehető legkisebb mérvben legyen; de épen azért, mert minden lehetőt megtettünk és megteszünk arra, hogy a monarchia érdekei népének megterhéltetése nélkül vagy a lehető legkisebb megterh éltetésével megvédessenek: teljes bizalommal vagyunk az iránt, hogyha ez események fejleményei, melyeknek urai mi sem lehetünk, s a mint nem lehet egyetlenegy hatalom sem magában véve — mégis ugy követelnék: e monarchia összes népei az ez iránt jövő fejedelmi szózatra a legpéldátlanabb odaadással és lelkesedéssel fognak felelni. (Élénk helyeslés.) Ez azon meggyőződésünk, melylyel a jelen komoly viszonyoknak nyugodtan nézünk elébe és én részemről csak arra kérem a t. ház tagjait, hogy gondolják meg, hogy a nem létező veszélynek minduntalan hangoztatása egyfelől nem a férfias bátorság jele, másfelől a népek idegeit időnként rázkódtatásokba hozhatná, a mely rázkódtatások, ha ismételtetnek : a tett perczére az idegek elgyengülését eredményezhetik. (Helyeslés.) Ismétlem, hogy még azért sem helyes a veszélynek örökös emlegetése, mert ha a nyugalmából minduntalan felkorbácsolt nép ismételten meggyőződik, hogy agyrémekkel és képzelődésekkel, — nem is akarok mást mondani, — ok nélkül lármáztatott fel: utoljára akkor sem hisz a veszélyben, mikor az elérkezett, és ez az a mi azután nagy csapás lehetne a monarchiára. (Hosszan tartó élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a középen.) Elnök: Öt. perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni, folytatjuk a tanácskozást. Helfy Ignácz: T. ház! Én mindenekelőtt köszönetet szavazok a t. ministerelnök urnák, hogy nem várta be a többi szónokok nyilatkozatait, hanem már most, a reggeli órákban, úgyszólván a vita elején, — mert ugy látszik, hogy csak ott állunk, — szíves volt a maga részéről nyilatkozni. Amennyiben az idő rövidsége megengedi, t.i. az;on kevés idő, mely ezen beszéd elmondása óta gondolkozásra adatott: iparkodni fogok azon beszédnek fontosabb részeire lehető röviden megtenni megjegyzéseimet. Két beszédre fogok reflectálni egyszerre, a ministerelnök úréra és Kállay Béni t. képviselő társunkéra. Meg fog boesájtani ez utóbbi, ha első sorban a ministerelnökkel fogok foglalkozni, daczára annak, hogy a ministerelnök ur sohasem volt Törökországban, és amennyire tudom consul sem volt, tehát nem tarthat igényt arra, hogy a török birodalom állapotába annyira be legyen avatva, mint a t. képviselő ur. A t. ministerelnök ur sok olyat mondott, a mit az ő részéről lehetetlen természetesnek nem találni. Ilyen a mit mondott a hadseregre vonatkozólag, a mit mondott a monarchia összes népeire vonatkozólag, s több ilyet. Mondott azonban olyanokat is, amiket itt egyszerűen megjegyzés nélkül hagyni nem lehet. Mindenekelőtt ő súlyt helyezett arra. hogy a maga részéről is, miután Kállay képviselő ur már megtette volt, ő is megszabja a közvélemény fogalmát, mintegy deflnitióját a ház előtt. Kimondotta, hogy a legfontosabb kérdésekben is nagyon nehéz határozottan megmondani: mi egy országos közvélemény? mert kiki rendszerint csak azokkkal érintkezik politikai kérdésekben, kik vele egyetértenek, és igy, midőn bona fide állitja, hogy az országos közvéleményt tolmácsolja: tuíajdonkép csakis az ő barátai körének véleményét adja vissza. Megvallom, hogy ezen definitió, eltérve annak érdemétől, maga azon körülmény, hogy ezen definitiót szükségesnek találta: engem azonnal, mintegy előkészített arra, hogy halljak olyasmit, a mi a közvéleménynyel ellenkezik. A mi magát a dolgot illeti, én nem tagadom, bizonyos esetre áll az, hogy a közvélemény különböző modorban magyaráztatik különböző embe-