Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-260

266 360. országos ülés jnnius 26. 1877. ját halija folyvást, alig hall mást, mert nem mozog más körben s ezért igen könnyen, bona fide, or­szágos közvéleménynek veszi; a mi pedig ^sak az ő saját politikai barátainak véleménye. (Élénk helyeslés.) Polit Mihály: Igaz! (Nagy derültség) Tisza Kálmán ministerelnök: Megjegy­zem t. ház még azt is, hogy azért is nagyon óvatosan kell venni azt, hogy bárki is valamit mindjárt a közvélemény nyilatkozatának adjon ki, mert ismét — és most átalánosságban beszélek — a politikai kérdések természetében rejlik, és ugy van mindenütt a világon, hogy azok. a kik vagy megelégedettek azzal, a mi történik, vagy legalább nyugodtak aziránt, a mi történik : hall­gatnak ; szólnak csak azok, a kik vagy elégedett­lenek, vagy nincsenek megnyugodva abban, a mi történik. (Helyeslés.) Tehát túlságosan hallik a hangja az elegedetleneknek vagy nyugtalanoknak még akkor is, midőn pedig a közvéleményt alkotó elemeknek nagy többsége vagy megelégedve vagy legalább megnyugodva van. (Helyeslés. Igaz! Ugy van ! a középen.) Áttérve magára ezen speciális esetre, én t. ház a magyar kormány által is helyeselt, magáévá tett külügyi politikánkat egy feltétel alatt bátran, nyugodtan merem Magyarország közvéleményének Ítélete alá bocsátani. Ezen egy feltétel pedig az, hogy midőn különféle politikáról van szó, hogy midőn a kormányé megtámadtatik, midőn a kor­mány más politikának követésére unszoltatik: állítsuk elébe annak a biróul felhívott közvéle­ménynek azt is, hogy mi eredménye van a kor­mány politikájának eddig és mi eredménye lett volna — nem is a conjuncturák mezejére menve, hanem okvetetlenül — azon politikának, melynek követésére a kormány annyi idő óta unszoltatik. (Halljuk!) Mondassék meg, hogy tudja az a közvéle­mény, — hogy ha nem is beszélek a régibb un­szolásokról, — hogyha a kormány egy esztendő­vel vagy hónapokkal ezelőtt hajtott volna a nyug­talankodókra. az unszolásokra, vagy talán arra, hogy az e házban ma is oly nagy mérvben de igazságosan hangsúlyozott felelősséget az ellen­nézetüekkel megoszsza; hajlott volna — mondom — azon tanácsokra, unszolásokra : o'00,000-en a monarchia legmunkaképesi'bb fiai közül elvonattak volna a munkától és családjuktól. (Helyeslés. Igaz! Ugy van l a középen.) Másik következése lett volna, hogy sok száz millió ujabb teher nyomná már a monarchia népeinek vállait; sőt ha teljes mértékben követte volna a kormány azon, néha még egész Európát is kihivó harezos politikát, melyet itt hangoztatni hallottunk : ezeken kivül következménye még az lett volna, hogy ez országot a gyermekeket vesz­tett anyák; és férjüket vesztett nők jaja töltené el. (Élénk helyeslés a középen.) És mit nyertünk volna vele? A legjobb eset­ben azt, hogy érdekeink biztosítva lennének: ez pedig megvan ma is mind ezen áldozatok nélkül. (Elérik helyeslés a középen') Ha ezt megtudja az a közvélemény, ha ezek­ről felvilágosittatik a közvélemény: bizonynyal ki fogja mondani verdietjét, hogy a kormány, a mely minden áldozatok nélkül megóvta a mai napig az ország érdekeit: helyesen járt el ; ós hogy bűnös könnyelműséget követett volna el: ha hallgatva az ellene felhozott vádakra ós az f unszolásokra, útjáról elengedi magát téríttetni. (Elénk helyeslés és tetszés a középen.) Azt is mondják, hogy a.nemzet érdeke ellen van a kormány által követetett politika. Megjegy­zem, nehogy félreértésekre adjak alkalmat, hogy midőn a nemzet érdekeiről szólok, mindig együtt értem az osztrák-magyar monarchia és Magyar­országnak érdekeit: valamint midőn az osztrák­magyar monarchia érdekeiről szólok : mindig benne érteni az engemet természetesen oly nagy mérv­ben vezetni tartozó magyar érdekeket. Azt mondják, és ebben igazuk van, hogy én a monarchia érdekeinek megoltalmázasáról és arról beszélek, hogy ezek nem sértettek meg; pedig hát nem sérti-e a monarchia érdekeit az, hogy határainkon dühöng a háború? Bizonynyal minden európai állam érdekeit sérti egy Európá­ban dühöngő háború, és nagy mértékben azét, a kihez e háború közelebb van. De hisz éppen ezért a külügyi politika egyetértve e többi hatal­makkal megtett mindent, a mit azokkal egyet­értve megtehetett arra, hogy a háború ki ne törjön. Az önök unszolásai szerint ennél tovább menni, hasonlított volna azon ember eljárásához, a ki megijedvén, hogy a szomszédja háza meg­talál gyúlni, saját háza fedelére dobja az üszköt. Még egy megjegyzésem van ós ez az : minden oldalról, különösen a tiszt, túloldalról hallottam emlegetni a hadsereget, annak tökéletes voltát, felszereltségét, mintegy indokul arra, hogy ilyen viszonyok közt nincs értelme azon nyugodt, azon —• ugy szokták néha mondani — meghunyász­kodó politikának, melyet követünk. Én azt, a mi a hadsereg teljességéről, felsze­reltségéről mondatik, mind megerősítem; bár meg­jegyzem mellesleg, nem azoké az érdem abban, hogy ilyen, a kik minden költségért, a mely arra fordíttatott, hogy ilyenné legyen, nem csak e kor­mányt, hanem még azon képviselőket is, a kik e költségeket megszavazták, véghetetlen vádakkal sújtották. (Felkiáltások a középen Igaz ! Ugy van !) A tény azonban meg van, és ez örvende­tes. De én megkívánom jegyezni, hogy épen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom