Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-259
254 259 országos ülés jnnius 25 1877. sortium jutaléka fejében a kibocsájtott utalványok névértékének 2 perczentje 1.530,000 forint. Erre nézve nem kivánok kérdést intézni jelenleg, miután ezt a törvény ugy rendelte, ezen kiadás ellen tehát kifogást tenni nem lehet. A második tétel kissé kevésbé bir értelemmel: „Ez után felpénz 17-9,267 frt 21 kr." Ugy hiszem, hogy ezen felpénz az arany-ágiot jelenti. Ily értelmezéssel tovább megyek ezen tételen is. Hanem a c) pont alatt van: ,,az utalványok nyomtatására, továbbá az arany pénznek o. é. bankpónzre történt értékesítésénél fizetett jutalék, valamint szállítási és egyéb kiadásokra 170,491 frt 2% kr." Azt nem értem, hogy midőn arany pénz, melynek nagy ágiója van osztrák bankjegyekre, melyek sokat vesztenek, átváltoztatik: még mi fízessüuü jutalmat, s hogy oly nagy költségbe kerüljön ennek a pénznek akár Londonból, akár Amsterdamból icleszállitása, mint itt fel van sorolva. Azt sem értem, hogy az utalványok nyomatására lehessen ily nagy összeget felvenni, mint itt van, t. i. 170,491 frtot. Ezen tételre nézve kérek felvilágosítást a pénzügyminister úrtól, vagy akárkitől, a ki a felvilágosítást megadhatja. Széll Kálmán pénzügyminister: Értem, hogy a t. képviselő urnák, ha azon felfogásból indul ki, melynek most tolmácsa méltóztatott lenni, csakugyan kifogása lehet ezen tétel ellen, s csakugyan megütközhetett e tételen. De leszek szencsós megmagyarázni, hogy a képviselő ur felfogása téves, mert nem ugy áll a dolog, a mint a t. képviselő ur véli. Ha itt aranynak bankjegyre való átváltoztatásáról volna szó, és kevesebbet kaptunk volna a bankértékben, mint a mennyit kaptunk aranyban: ez természetesen nem volna lehetséges. De itt nem ez mondatik, hanem az : „továbbá aranypénznek o. értékű bankpénzre történt értékesítésénél fizetett jutalék." Mi ez? Ez azon provisió, melyet minden váltóháznak kell fizetni, a melynél sterlingre vagy frankra szóló érczváltót bankértékre akarunk felváltani. Hogy provisió nélkül semmiféle felváltás nem történik: azt a t. képviselő ur is fogja tudni, Méltóztassék csak bemenni akármelyik váltóházba és például 5 darab aranyot felváltani, meg fogja ugyan kapni az agiot, a mely az arany után jár ; de a bankház az 5 darab arany felváltásáért egy kis provisiót bizonyára fog számítani és a t. képviselő urnák c provisióval kevesebb összeget fog bankértékben kiszolgáltatni. így van ez itt is. 76 1 | 2 millió forintnak egy része aranyban, egy része bankértékben fizettetett be. A bankértékre történt felváltásért bizonyos jutalékot kellett fizetni; de az e czimen fizetett összeget a 170,000 frtnak legkisebb része teszi. Ha kezemnél volna a 170 ezer frtnak speeifieatiója, ki tudnám mutatni, hogy 170,000 frtnak legcsekélyebb részét ez teszi. Talán kezénél van a zárszámadási bizottság t előadójának ez a specificatió és így ő fog részletekkel szolgálhatni. Annyit én is mondhatok, bár a számokra nem emlékszem, hogy a 170,000 forint túlnyomó nagy része két tételből ál, először az utalványok nyomtatási költségeiből. Méltóztassék felvenni, hogy 76 l | 2 millió után kellett tittre-ket nyomatni, a melyeknek egy része 100,200 ós 500 forintosok. Ennyi tittre-khez nevezetes mennyiségű papir szükséges; már pedig közönséges papíron értékpapírokat nyomatni nem lehet, erre e czólra külön készített drága papirt kell venni, ennek ily mennyiségben való bevásárlása és nyomtatása pedig nagy költséget idéz elő. A másik tétel az értékpapírok elszállításának költségeire vonatkozik. Ez értékpapírokat ugyanis Londonba, Berlinbe, Amsterdamba, Frankfurtba, szóval mindazon helyekre, a hol aláírások történtek, el kellett szállítani. Az emissio befejezése és a papírok kiállítása után a feleknek való átszolgáltatás ezéljából is a vasutakon egész vaggonokat töltöttek meg ezen nagy ládákban elhelyezett papírok; egyszerűen postára ily papírokat nem lehet adni; tiszteket is kellett velük elküldeni és szolgákat is, a kik a bank részéről történő átvétel ideje alatt kénytelenek az illető külföldi helyeken vagy városokban maradni. Méltóztassék a t. képviselő ur az előadottakból meggyőződni, hogy a 170,000 frt túlnyomó nagy része ily természetű költségekre fordíttatott és hogy e jutalék, a melyre nézve különben megmagyaráztam, hogy szintén elkerülhetetlen kiadás, a fönebbi összegnek itgcsekélyebb részét teszi ; vagyis másfelül megengedem, hogyha az ember analisálja a dolgot, megütközik az összegen; de ha megnézi, akkor meggyőződik róla, hogy a részletek ilyenek és hogy akiadásigazolt. Ezekre voltam bátor at. képviselő urnák a felvilágosítást megadni. Elnök: T. ház! Szólásra senki följegyezve nincs, a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. A zárszámadási bizottság határozati javaslata már felolvastatott. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a zárszámadási bizottság jelentésében foglalt javaslatot? (Elfogadjuk!) A ház elfogadja. Tárgyalás és szives hozzájárulás véget a főrendiházhoz fog átküldetni. Következik a napirendnek hatodik tárgya, a zárszámadási bizottságnak jelentése az 1874. évi XIV. törvényczikk alapján felvett 153 millió ezüst forint kölcsön második felének kibocsátásáról. Azt hiszem t. ház, a jelentést felolvasottnak tekinti. (Helyeslés.) A t. előadó ur kíván szólni. Frölich Gusztáv előadó: T. ház ! Az 1874. r . évi XIV. törvényczikk által felhatalmaztatott az | akkori pénzügyminister a 153 milliós kölcsön má| sodik felének kibocsátására, illetőleg egy' ilyen 1 összeg erejéig terjedhető más kölesönt is megí kötni. Ezen meghatalmazás alapján alkudozásba
