Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-259

250 259. országos ülés június 26. 1877. A mi magát a törvényjavaslatot illeti, azt hiszem, hogyha ezen ügyek a jogügyi igazgatóságra bízatnának: ez neveztethetnék centrálisaimnak és ha áttétetnek a megyéhez a tisztiügyészi hatáskörébe : ez bátran neveztethetik deeentralisatiónak. Igaz, hogy az adófelügyelő megkeresése folytán tárgyalja ezt a tiszti ügyész; de hogyha mindig az állam érdekeit a megyék érdekével állítjuk szembe: akkor természetesen összeütközés fog elé állani. Az, hogy a tiszti ügyész, ki a helyi viszonyokat, az adózók viszonyait mindenesetre sokkal jobban ismeri, mint a centrális közegek bármelyike, hogy ez jár el velők az állam érdekében ugyan, de a törvény alapján és törvényes hatáskörben : ez azt hiszem, sok kai nagyobb tekintet az adózók érdekére, a kíméletnek több hely van adva, s több tekintet jöhet érvényre. Ezt ugy hiszem, senki sem fogja tagadni. De különösen figyelemre méltó az, a mit a t. képviselő ur mondott az adófelügyelőre nézve. Azt állítja, hogy a javaslat, illetőleg a pénzügyministeri indokolás szegénységi bizonyítványt állit ki az adófelügyelő mellett, azért, inert azt mondja, hogy ezen munka elvégzésére, a mely tisztán ügyvédi functio, az adófelügyelő nem képes. Én azt hiszem, hogy szakközeggel szemben ezt állítani nem épen van helyén ; mert épen az az egyik bajunk, hogy mindenből akarunk valamit tudni, és semmihez sem akarunk alaposan érteni. Azon adófelügyelők egész működési körükben tisztán financiális ügyekre vannak hivatva, egész pályájuk ennek van szentelve ós épen akkor halad a helyes irányban az ország, ha nem mindenütt prókátorokat alkalmaz, hanem szakközegeket, kik hivatva vannak egész életöket ennek szentelni s ennek élni. Ne méltóztassék ezt szegénységi bizonyítványnak venni; ellenkezőleg, ha a- szakközegeket tisztán hivatásukra szorítjuk, s a hivatásukhoz nem tartozó dolgokat tőlük elveszszük: ez által épen a modern állam irányában — feladatainak megfelelőkig — haladunk, nem pedig szegénységi bizonyítványt állítunk ki. Én legalább nem hiszem, hogy az igen t. képviselő ur a külföldről bárhonnan hozhatna fel példát, a hol ezen felfogás uralkodnék. A mi pedig azt az eshetőséget illeti, hogy az állam érdekei némely esetben, t. i. ott, hol az illető város van adóhátralékban, összeütközésbe jöhetnek az illető törvényhatóság érdekeivel: elismerem, hogy ez hében-korban megtörténhetik ; azonban a törvényjavaslat — s ez figyelmet érdemel •— határozottan az adófelügyelők megbízásából való képviseletet teszi kötelességévé a tiszti ügyészeknek. Tehát nem apodictice, nem okvetlenül van kötelezve, hogy ezen érdekképviseletnél mindig ezeket alkalmazza s azon igen ritkán előforduló esetekben, midőn a város maga van hátralékban : nem lesz köteles erre; de rendes esetekben, magánügyvédeket vagy akár a kir. ügyészeket alkalmazni, ez csaknem lehetetlenség, vagy legalább az államnak nemhogy előnyével, hanem hátrányával járna és bizonyára a törvényhatóságnak sem lenne előnyére. A mi a kir. ügyészeket illeti, ezeknek functiója oly szorosan bűnügyi és börtönügyi s annyira korlátolva és körvonalozva van, de egyszersmind annyira veszi igénybe ezeknek erejét, hogy ezekre magánügyi fiscalis ügyeket bízni nem telel meg sem hivatások czéljának, sem az állam érdekeinek. Ha pedig magánügyészekre bizzuk : azt hiszem, hogy ez által sem az államnak nem teszünk szolgálatot, és utóvégre ez által az adózóknak sokkal több költséget is okozunk, mint ha oly hivatott és a közügyekben jártas, valamint tisztán közügyészi hivatást teljesítő egyénekre bizzuk, kiknek az már is állandó functiojuk s igy részben ezt mellékes foglalkozáskép teljesíthetik. Mert itt kiemelhetni vélem azt, hogyha ezen feladatok központositva lennének s a jogügyi igazgatóságokra bízatnának : az bizony sok késedelemmel, és az államra nézve költséggel, irkafirkával járna. Ennek utóvégre csak az adózók veszik hasznát, mert minél kevesebb költségbe kerül az eljárás, annál kevesebb teher háramlik reájuk. Ismételten ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadás végett. Gulner Gyula : T. ház! Én csak két kérdést volnék bátor intézni a t. pénzügyminister úrhoz, melyek ugyan talán a törvényjavaslat természetéből is kivehetők volnának : én részemről azonban sem az indokolásban, sem magában a törvényjavaslatban erre nézve megnyugtató választ nem találok. A pereket tudvalevőleg költség nélkül viselni nem lehet; én tehát hiszem ugyan, hogy ezen perekben, melyek ezentúl a törvényhatóság tiszti ügyésze által fognak a kincstár képviseletében vitetni, a költségeket egyáltalában a kincstár fogja viselni; — mert azt nem tartanám egyáltalában megengedhetőnek, s az érthetleu dolog is volna, hogy ezen perek képviselése közül felmerülő dologi kiadások a törvényhatóságok cassaját terheljék; de erre nézve határozott intézkedés nincs sem a törvényjavaslatban, sem az indokolásban. x\zórt kérem a t. pénzügyminister urat, mint ki, ugy gondolom, a dolog ezen részét rendeleti utón fogja okvetlenül szabályozni: méltóztassék e részben felvilágosítást adni a t. háznak, hogy legalább tudja a ház, hogy a költségeket és egyátalában a dologi kiadásokat az államkincstár fogja-e fedezni? vagy pedig az illető megyei cas-