Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-259
259. országos illés juuius 25.1877. 247 A fedezetre nézve a pénzügyi bizottság eltér a pénzügyminister által beadott eredeti törvényjavaslattól, a mennyiben nemcsak az állam által közvetlenül és most fedezendő összeget tartotta szükségesnek felvenni; hanem egyszersmind azon 93 ezer forintnyi óvadékot is, mely a szerződés értelmében Popper által letétetett es a liptó-ujvári és garamvölgyi erdőhivatal kerületében favétel tárgyában már előbb kötött szerződés. értelmében befektettetik azon kötelezettség mellett, hogy az államnak 6°/ u-ot kamatozván, azt 10 év alatt viszszafizesse. A pénzügyi bizottság azon szempontból indult ki, hogy a költség egész összegben vétessék föl és ez a fedezetnél megjegyeztessék, Erinek következtében a javaslat , szövegezése változást szenvedvén: kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, átalánossagban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Tomcsányi László: T. ház! Az ellen, hogy a beszterczebányai gőzfürész építésére kiadott öszszeg megszavaztassák, kifogásom nincs; és így a törvényjavaslatot elfogadom; jóllehet, szivesebben járultam volna egy oly határozati javaslathoz, a melyben a pénzügyi bizottság jelentése tudomásul vétetvén, a pénzügyminister ur oda utasittatik, hogy ezen több kiadást a zárszámadásnál igazolja. Ez magára a pénzügyminister úrra nézve is előnyösebb lett volna; mert én nem látom szükségét annak, hogy egy nem lényeges törvény hozassék oly ügyben, mely a minister urnák administrativ jogköréből folyik. Azon oknál fogva is helyesebbnek tartottam volna egy határozati javaslatot; mert ez esetben nézetem szerint, a minister urnák nem 91,375 írt 92 krra, hanem ennél még 14 ezer írttal többre lesz szüksége. Az igen t. minister ur helyesen jegyzi meg indokolásában, hogy a ínég hátralévő 91,375 frt 92 kr. összeg csakis a megadandó .póthitellel fedezhető ; mert ez a rendes üzleti kiadások fedezésére engedélyezett hitel terhére nem számolható el, a mi nagyon természetes; mert ez üzemberuházás. Ezen indokolásban az is foglaltatik, hogy Popper Lipót cautiója 10 éven át a szerződés idejének tartama alatt 6°/ 0 kamat mellett, egyenlő évi részletekben törlesztessék, a mi körülbelől 15 ezer frtot tesz évenként; betudva azon ezer Irtot, a mely a haszonbér mellett a szerződés tartama alatt befolyik: maradna 14 ezer frt. Ha nem látnám azt, hogy a minister ur a beruházásokra előirányzott 185,372 forintot más czélra rendeltnek jelöli ki: azt kellene tartanom, hogy azon 14 ezer frt ebből fog fedeztetni. De igy közel áll a feltevés, hogy ezen beruházási szükséglet, a Popper által szolgáltatandó fizetésből, tehát az üzemi bevételekből fog fedeztetni, mi elszámolás tekintetéből nem lenne elég szabatos. Egyébiránt, ha a t. minister ur e törvényjavaslathoz ragaszkodik, azt én készséggel megszavazom. Ez alkalommal inkább egy kérést volt czélom intézni az erdőüzemre vonatkozólag a t. minister úrhoz. Ugyanis már 1874-ben folytak tárgyalások a tekintetben, hogy az erdő-faűzem gyártmánya értékesíttessék, azonban ezek eredménytelenek lettek. A t. minister ur több rendbeli szerződést kötött, mely az 1876-ik évi költségvetéshez benyújtott indokolásban már megórintetett, igy Glasner Márkkal, Milch Izraellel, Popper Lipóttal, Groedel testvérekkel, Neuberger Bódoggal és utóbb Neumann és Hirsch-el. Kérésem tehát oda irányul, hogy ha nem is most, hanem talán egy más alkalommal, vagy talán az 1878-ik évi költségvetéshez benyújtandó jelentésben ezen üzemekről lehetőleg bőven megemlékezni ós az állami erdő-üzem eredményeiről bennünket felvilágosítani méltóztassék. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Az előttem szólt képviselő ur magát a törvényjavaslatnak érdemét nem támadván meg, nincs mit szólnom. Á törvényjavaslat indokolásában elmondottam mindazon elveket, melyek szükségessé tették ezen gőzíürész felépítését. Szükségesnek találtatott az állam érdekében azért, hogy a garamvölgyi nagy erdőségek évi fatermelése értékesíttethessék és pedig oly módon, mely, gondolom, a ház helyeslésével is fog találkozni, hogy t. i. a fának azon része, mely legbecsesebb anyagát képezi, azaz a fürész-áru lehetőleg külföldre vitessék ki, ott árusittassék el és így azon índirect haszon is háromoljék az országra, hogy az állami erdőségekből befolyó jövedelmek egy része a külföldről export utján nyeretvén, ez által az itteni magán erdők birtokosainak jövedelme az állam concurrentiája által ne csorbittassék. (Helyeslés.) Engem e szerződésnél e czél is vezetett, melyet a kincstár érdekében nagyon kielégítőnek és előnyösnek tartok. A dolog érdeméről nem szólok tehát többet. Van azonban a képviselő urnák két észrevétele, melyekre felelnem kell. Egyik része az, hogy a képviselő ur helyesebbnek tartotta volna, ha e törvényjavaslat helyett egyszerű határozati javaslat nyújtatott volna be, a melyben a ház a pénzügyiministort utasítaná, hogy ezen költséget a zárszámadásban indokolja. Én ezt azért nem tettem, mert a háznak íénáll egy határozata, mely azt mondja, hogy az oly nagyobb költségekre, melyekről nem volt provisio a költségvetésben és utólag merültek fel, póthitel kéressék. Én ezen utat a ház határozata nyomán követtem, és miután ezen törvényjavaslat már itt van és tárgya-
