Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-258

258. országos ülés június 23. 1S77. 225 községek jelen állapotára, a mennyiben ezen községektől, sőt maguk a törvényhatóságoktól bizonyos jogot von el, melylyel azok eddig éltek és többnyire helyesen éltek. Az igen t. ministerelnök nr, mint belügyminister tegnap adott felvilágosításában ós felszólalásában azt méltóztatott mondani és hangsúlyozva kiemelni, hogy a kormány legfőbb czélja ezen kezelési rendszer megállapodásainál az. hogy az árvák pénzei biztosítva legyenek. Ez a legfőbb ezél, mely a t. kormány szeme előtt lebegett. Azt hiszem t. ház, hogy egyetlen egy képviselőt sem lehetne azzal vádolni, hogy midőn az árvák pénzeiről, a gyámoltak és gondnokoltak érdekeiről van szó : más egyéb indok vagy érdek lebegjen szeme előtt, mint csupán az, hogy azok pénzei minél inkább biztosítva .legyenek a törvény által; de nem függ össze ezen érv a minister urnák azon későbbi kijelentésével, mely szerint mégis kész elfogadni oly módosítást, mely szerint a belügyminister időről időre conoessiót adna egyes községeknek arra, hogy az árvapénzeket kezelhessék. Én tehát arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy az sokkai veszélyeseb!) lenne, mintha a törvény szövegét fogadjuk el. Én nem mondom, hogy a kormány ezen eszközt, melyet korfceskedósre fel lehet használni, erre felhasználni fogná ; de mindenesetre meg van az eszköz, felhasználható s tehát esetleg fel is használja, ha szüksége van-rá. Már pedig ha ily eszköz nyujtatik: én az általam is igen helyesnek ismert érv alkalmazását, hogy az árvapénzek mindenek fölött biztosithassanak, érvényesítve nem látom; mert épen ezen intézkedés által lehet azt legkönnyebben kijátszani. Mily könnyen megtörténhetik t. ház, ezen módosítás folytán, hogy miután a belügyminister fogja azon községeknek, melyek erre alkalmasak és biztosítékot nyújtanak, megengedhetni az árvapénzek kezelését, ebből sokféle zaklatás fog keletkezni ós ha a ministerium legczólszerübben s az árvaügyek iránt a legnagyobb buzgósággal jár is el: mégis mindig azon kellemetlenségnek lesz kitéve, hogy folytonosan kérvényekkel zaklatják, a mi ezenkívül az ügyforgalmat is akadályozni fogja; azért, ha a minister ur szíves lesz bizonyos jogot, vagy bizonyos kivételt engedni: akkor én ennek megfelelő, de mindenesetre nera ily kegytől függő és ily sok veszélyt magában rejtő módositványt leszek bátor előterjeszteni, kérvén a házat annak elfogadására. Módositványom szerint a szöveg egy része marad és azon módositvány is, melyet t. képviselőtársam benyújtott; hanem a szöveg végére a következő módosítás lenne felveendő: „azon községek azonban, melyek rendszeres számadás vitelére kellő szellemi erővel rendelkeznek, az árvapénzek kezelésére anyagi biztosítékot nyújtani és a nagykorúság bekövetkeztével az időközben felszabadult gyámoltak vagy gondnokoltak pénzeinek KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XI. KÖTET. visszafizetése iránt intézkedni képesek, a községbeli árvák pénzének kezelésében meghagyatnak. Az illető megyei hatóság jelen törvény életbeléptetése után három hó alatt ezen községeket alapos megbirálás után kijelölheti ós a belügyministernek jóváhagyás végett felterjesztheti." Azt hiszem t. ház, hogy ez által azon gyanúnak még csak az árnyéka is el fog enyészni, hogy a ministeriumnak csupán tetszésétől függjön akár most, akár később az engedély megadása ; mert ón és mindnyájan tapasztaltuk, hogy bizony az illető kormányok a szükséghez képest az ily eszközöket nagyon is használni szokták. En az igen t. ministerelnök úrról ezt nem hiszem, nem is azért mondom ; de mikor törvényt alkotunk, annak olyannak keli lennie, főleg midőn gyámügyről és igazságszolgáltatásról van szó, mely semmi kormány mellett sem szolgálhasson eszközül az ily korteskedési visszaélésekre, Ennélfogva, miután beszédemben bőven kifejtettem, hogy a községeknél a kellő biztosítók megvan, nem akarom tovább elodáztatni a törvényjavaslat minél elébbi életbeléptetését, s ennélfogva ajánlom módositványomat ugy a t. kormány figyelmébe, mint a t. háznak elfogadás végett. Gulner Gyula jegyző (Újra felolvassa 8imonfay János módositványáí.) Tisza Kálmán belügyminister: T. ház! Egy uj módositvány merülvén fel, s különben is a mai napon mondottak után, pár szót vagyok kénytelen mondani. Legelőször is megjegyzést keli tennem arra nézve, — mert ez itt mindenekelőtt felemlittetett, habár elismerem, hogy a legkíméletesebb modorban, — hogy azon módositvány, melyhez én is hozzájárultam, tért nyitna a ministerium részéről a kegy osztogatásnak ; hogy továbbá nem a ministerium van azon helyzetben, hogy megítélhesse a községek minőségét, hanem a törvényhatóság. Ezen vád t. ház, alapos lehetne, ha azon módositványban, melyhez én is hozzájárultam : nem az mondatnék, hogy az illetékes törvényhatóság közigazgatási bizottságának felterjesztésére teheti a minister; de miután ezen szöveg határozottan kizárja, hogy a minister magától és nem az illető törvényhatóság felterjesztésére tehesse ezt: azt hiszem, hogy ezen vádak mindketteje, mind az, hogy a minister osztogathatna kegyelmet, mind az, hogy kizárólag a minister ítélné meg, ki nem képes a kezelésre, — elveszti alapját. A mi a most beadott módositványt illeti, nem tagadhatom, hogy az árvapénzek biztosítása szempontjából sokkal több megnyugtatást adhatna, mint a mit Kovácsy igen t. képviselő ur beadott. De én nem értem, először, hogyha akarunk a községekre bizonyos reflexióval lenni: miért kelljen ezt megszorítani csak azokra, melyek eddig a gyakorlatban voltak? mert én azt tartom, nem attól függ, 29