Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-254

354. országos ülés június 19.1877. 169 9 és azon hitben vagyok, hogy mi nem a Reiohsrath példáját követve, mely gazdagabb pénzforrások felett rendelkezik, hanem saját helyzetünknek megfelelő függetlenséggel járunk el, épen akkor államiságunk önállóságát bizonyítjuk be. A mi pedig hitelünket illeti, a franczia pénzvilágmely munka és takarékosság által évenként uj tőkéket teremt, sokkal nagyobbra fogja becsülni a magyar képviselőház takarékos eljárását, melynek folytán 200,000 írttal kevesebb kölcsönöket vészen fel, mint ha fölösleges diszkiadásokkal szaporítja, az ez évi ugy is már tetemes államháztartási deficitet. Az egész országból érkeznek petitiók a czukorés szesz-adó felemelése ellen. Hogyha azonban ugyan ezen ország képviselői hónapról hónapra szaporítják a fölösleges kiadásokat: akkor fel ne jajgassanak, midőn a ministerium a fedezetet követeli. Ajánlom különvéleményemet. (Hdyeslés.) Ráth Károly: T. ház! Én azon kellemes helyzetben vagyok, hogy a kormány előterjesztését a többségnek egy nagy tekintélyű és általam különösen tisztelt tagja ellenében védjem. Be kell vallanom, hogy Zsedényi Ede t. képviselő ur imént előadott beszédében ugy, mint beterjesztett különvéleményében r sok igazat és meggondolásra méltót mondott. Bn részemről, midőn megszavazom az előttünk fekvő törvényjavaslatot, egyátalában nem lelkesülök ezen nemzetközi kiállítás iránt. Én mindazt,* a mi felhozatott magában a ministeri indokolásban, a mi felhozatott a különvéleményben a kiállítások átalános, üdvös volta ellen, aláirom. En tapasztalásból mondhatom, hogy az eredeti czél, melyet a nemzetközi kiállítás 1851-ben, midőn először Londonban tartatott, maga elé tűzött, mindinkább el lett tévesztve ugy, hogy már 1873-ban Bécsben az ottani kiállításhoz kötött remények igen csekély mértékben nyertek valósulást. De méltóztassanak tekintetbe venni azt is, hogy az utolsó nemzetközi kiállítás philadelphiai és párisi közt csak két óv van, két év alatt lehetetlen, hogy az ipar és eultura bármely terén oly mérvű előhaladás éressék el, mely méltó volna arra, hogy a nemzetek ily roppant költségeket áldozzanak, mert hiszen azon összegek, melyeket a kormányok a kiállításra költenek, egy igen csekély hányadát képezik azon áldozatoknak, melyeket maguk a kiállítók hoznak. Hogy csak egy példát hozzak fel. Németország kormányai a párisi kiállításra 2 millió tallért költöttek es Bavené számítása szerint maguk a kiállítók talán két annyit, ugy hogy a párisi kiállítás Németországnak mindössze 6 millió tallérba került, igen mérsékelt számítás szerint, ugy hogy már ezen szempontból sem lehet csodálni, ha a német kormány elhatározta, hogy ezen kiállítástól távol marad. Van azonban egy bizonyos kényszer-helyzet t. ház, melynél: talán későbbre véget lehet vetni, de Ü-ÉPV. H. NAPLÓ 1875-78, XI. KÖTET mely alól önálló államnak ezúttal még igen bajos lenne kibontakozni. Ha valamely nagy hatalomnak eszébe jut nemzetközi kiállítást rendezni, mert saját érdeke megkívánja, akkor az eddigi gyakorlat szerint láttuk, hogy a nemzetközi versenyből senki el nem maradt. A németek ezt nemzetkiáílitási ököljognak nevezik, s azt mondják, hogy itt az ideje, hogy ne tukmálhason az egyik állam a másikra millió ós milliónyi áldozatokat. Midőn Németország távolmaradását jelenté, ez nem csak azon indokból történt, mert belátta, hogy müipari tekintetben nem versenyezhet Francziaországgal, s nem csak a már említett pénzügyi tekintetekből, hanem törtónt főleg azért, mert Németország első akar lenni azon államok közt, melyek nem

r vetik alá magukat feltétlenül ezen kényszernek. En különösen hazánkra nézve ezen nemzetközi kiállításokból főleg az 1878-ból nagyobb előnyöket nern várok, nem csak azért, inert ezen kiállítás nagyon közel a philadelphiai és bécsi kiállításhoz tartatik meg. Hanem mivel az általános közgazdasági viszonyaink bizony nem alkalmasak, hogy parádét csináljunk. Tekintetbe kell venni a háborús viszonyokat, tekintetbe jő az is, hogy épen a jelenlegi franczia kormány bizony nem érdemli meg azt, hogy iránta való rokonszenvből költekezzenek az államok és ezért oly nehéz versenybe bocsátkozzanak. Mindamellett én, mint már előre bocsátottam, azon oknál fogva elfogadom a törvényjavaslatot, mert bármily csekély haszon háramoljék i§ ezen kiállításból hazánkra, különösen gazdasági tekintetben : belátom, hogy vannak politikai és bizonyos más körülmények is, melyeket a t. előadó ur kiemelt, s melyeket én részletesebben előadni nem szándékozom, de kénytelen vagyok a t. házat egyre figyelmeztetni, s ez az, hogy feltéve, de meg nem engedve, hogy ha talán a t. ház többsége ezen törvényjavaslatot bármely szempontból nem vélné elfogadhatónak: ugy a mint ma a dolgok állanak, még is kénytelenek vagyunk ezen törvényjavaslatot elfogadni ós a kész összeget megszavazni. Június közepén vagyunk és most terjesztetett elő ezen törvényjavaslat tárgyalás elé, midőn már az egész országban a szervezkedés megtörtént, midőn számtalan iparos és termelő kiadásokba bocsátkozott. A t. minister ur még február hóban hitta össze az országos enquete-értekezletet, melyen a főbb ipar- s gazd. egyletek kiküldöttei és kamarák képviselői is részt vettek, akkor jóformán már bevégzett ténynek lehetett tekinteni az ország részvétét a közkiállitáson. Azóta 4 hó folyt le, ismétlem a szervezések megtörténtek minden oldalról s az illető kiállítók kiadásokba bocsátkoztak. Én megvallom nem látom át, hogy a t. kormány miért késett a törvényjavaslat előterjesztésével különösen akkor, midőn tudjuk, hogy a ki-