Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-254

264. országos ülés június 19.1877. 167 Szivák Imre előadó: T. ház! A kérvényi bizottság a hozzáutasitott kérvényeket letárgyalván, van szerencsém azok XXXvTI-ik sorjegyzékét bemutatni azon kéréssel, miszerint annak kinyomatása iránt intézkedni méltóztassék. Elnök: A benyújtott sorjegyzék kinyomatik, kiosztatik ós a szombati ülés napirendjére kitüzetik. Igazságügyminister ur kivan szólani. Perczel Béla igazságügyminister: Van szerencsém bejelenteni, hogy b. Kemény István i képviselő ur által a nagyenyedi törvényszék megszüntetése tárgyában hozzám intézett interpellatióra jövő szombaton leszek szerencsés válaszolni. Elnök : A t. ház tudomásul veszi, hogy a minister ur jövő szombaton fog az interpellatióra válaszolni. Következik a napirend: a pénzügyi bizottság jelentése és törvényjavaslat Magyarországnak az 1878-iki párisi közkiállitáson leendő hivatalos részvételével járó költségek fedezése iránt. Tombor Iván jegyző (olvassa a bizottság jelentését.) Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a^különvélemónyt. Gulner Gyula jegyző (olvassa a különvéleményt.) Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Azon indokolás mellett, melyet a pénzügyi bizottság nevében volt szerencsém beterjeszteni: kötelességemnek tartom igen röviden, pár szóval indokolni, a javaslatot a t. ház előtt. A pénzügyi bizottságot, és azt hiszem, az ország közvéleményét is nem annyira kereskedelmi és közgazdasági, mint inkább culturalis, hitelügyi és politikai indokok birták azon elhatározásra, miszerint a párisi kiállításban a nemzet részt vegyen és egyszersmind az országgyűlés az erre elkerülhetlenül szükséges költségekhez hozzárakjon. A közkiállitások egymásután oly rohamosan következtek és az irántok táplált reményeket különösen üzleti szempontból oly kevéssé elégítették ki, hogy mintegy kiábrándulás előtt áll Európa ezek hatása és természete iránt. Azonban, ha számokkal kimutatni, különösen a közvetlen üzleti hatások tekintetében, ezek eredményét nem is lehet, mégsem fogja senki sem eltagadni, hogy ugy a kereskedelem-politikai elvek terjesztése, mint a műizlés fejlesztése, valamint a nemzetközi összeköttetések szaporítása tekintetében, jótékony és nagy befolyással voltak a nemzetek szellemi és anyagi összeköttetéseire. Tagadhatatlan, hogy az első londoni kiállítás óta mindazon nemzetek, melyek kellőkép felhasználni tudták azon békés nagy nemzetközi versenyeket, melyek szinteréül a kiállitások vannak választva, igen nagy haladást tettek ugy iparok fejlődése, mint czélszerü beosztása, de különösen a nemzetközi kereskedelmi összeköttetések tekintetében. Es tagadhatlan az is, hogy hazánk, mely Európa által legkevésbbé ismerve, és gyakran félreismerve van, sokat köszönhet azon nemzetközi érintkezéseknek, melyeken anyagi erejét, szellemi haladásának irányát és különösen törekvéseit felmutatni és bebizonyítani alkalma van. E szempontokból felfogva tagadhatatlan, hogy a legközelebbi kiállításnál sem számithatunk közvetlenül és számtanilag bebizonyítható hasznokra, noha más nemzetek, melyek a kiállításokat jobban ki tudták zsákmány ölni: igen szép üzleti összeköttetéseket is szereztek. Ez irányban is sok teendőnk van. A tér nyitva áll és csak saját mulasztásunknak tulajdonítsuk, ha ezt eddig kellőleg fel nem használtuk. De ez egyáltalában nem praejudicalhat a jövőnek ós nem döntheti el azon kérdést, hogy a kiállításban részt vegyünk-e, vagy nem? Sőt ellenkezőleg nemzetkőzi összeköttetéseink, hitelünk, sőt politikai tekintélyünk is megkövetelik azt, hogy ha egy olyan nemzet meghívását, milyen a franczia, mely culturalis előrehaladásban és szorgalmas munkásságban oly messze túlhaladta a nemzetek nagy részét, vissza ne utasítsuk és anyagi ós szellemi erőnkhöz képest a kiállításban részt vegyünk. Tagadhatlan, hogy pénzügyi viszonyaink egyátalában nem kedvezők ily költekezésekre. Azonban, ha meggondoljuk azt, hogy az összes költségek 150,000 írtra vannak előirányozva, s hogy ezek megtagadásával lehetlenné teszszük kereskedőinknek, iparosainknak és mezőgazdaságunknak azon versenytéren való megjelenést, mely egyszersmind a nemzetközi üzlettel és a culturalis haladások focusaival összeköttetésben van, több kárt okozunk nemzetünk politikai tekintélyének is, s koezkáztatjuk azon rokonszenvet, melynek a világ az előtörekvő nemzetek irányában nemcsak sympathiáiban, de egyszersmind üzleti összeköttetéseiben is kifejezést szokott adni. Tagadhatatlan, hogy az eddigi világkiállításokat mi bizonyos tekintetben tévesen fogtuk fel; mulatságnak, vagy legfeljebb ön mutogatásnak tekintettük azokat, s nem akartunk elhatolni azon összehasonlító tanulmányozásokhoz, a melyek maguk után vonják az utánzást és haladást; felületesen, sőt még hivatalos közegeink által is igen hiányosan lettünk értesülve, ugy a kiállításoknak tartalmáról, mint azoknak átalános jelleméről. Azonban nincs semmi ok. hogy ezen ne segítsünk, sőt a pénzügyi bizottság birja a kormány Ígéretét, és annak nevében van szerencsém jelenteni a t. háznak, hogy ugy szakavatott behatóbb jelentések, mint iparosok kiküldése, valamint a gyakorlati irányú kiállításoknak túlsúlyra emelése által e tekintetben oda lesz irányul V cl cl törekvés, hogy ugy a nemzet, mint a kiállítók és látogatók a párisi kiállításon több anyagi és szellemi hasz-